Székffy Géza

Versenyzőként, edzőként és hajótervezőként is beírta nevét a magyar kajak-kenu történetébe. 

Az aktivitás gyerekkorától jellemző volt rá, tízévesen már szervezett keretek között sportolt: tornázott a Ganzban, ahol később inaséveit is kezdte. Még a háborús években az  ottani cserkészcsapatban kóstolt bele a vízitúrázásba, majd a kajakozásba. 1947-ben már válogatott kajakosként állhatott rajthoz a Bécsben rendezett nemzetközi versenyen, ahol két aranyérmet nyert. A külföldön elért sikerek jó folytatást ígértek, ám 1948-ban – bár tagja volt az olimpiai válogatott keretnek – még túl fiatalnak tartották ahhoz, hogy kiutazhasson Londonba. 

„Azokkal az időkkel kapcsolatban máig bennem maradt egy emlék: az olimpia előtt két héttel a Vasárnapi Sportban megjelent egy írás, mégpedig egy kiemelt vezércikk, aminek az volt a főcíme, hogy: „Úri sport az evezés”. Alatta pedig: „Proli sport a kajak.” Hát, ilyen viszonyok voltak akkor. Sokáig meg is őriztem azt az újságot. Azokból az évekből persze sok nagyszerű emlékem is van. Olyan versenyzőkkel evezhettem együtt, mint Urányi János, Andrássy Gyula, vagy Granek István. Velük négyesben is indulhattam 1949-ben, egy Lengyelországban rendezett versenyen” – mesélte egy korábbi interjúban.

Később edzőként számos olyan tanítvány felkészítésében közreműködött, akikből később nagy bajnokok lettek – mint például Hesz Mihály vagy Fehérvári Vince.

A tréneri feladatok mellett a sportág technikai fejlesztésében is részt vett: még versenyzőként az akkori sporttársakkal, köztük Granek Istvánnal, létrehozták az első, még kezdetleges hazai tanmedencét.

„Sikondán edzőtáboroztunk, és ott úgy alakítottuk át az edzéseinket, hogy az uszodában egy létrát tettünk keresztbe a medencén és úgy eveztünk a víz tetején, a létrán ülve.”

Később ebből az ötletből valósult meg a Körcsarnok pincéjében az az első igazi tanmedence, amiben a víz megfelelő áramlása is biztosítva volt, és már korszerűnek volt mondható.

Székffy Géza civil foglalkozásával is a vízhez kötődött, hiszen 1956-ban hajómérnökként szerzett diplomát. Az Óbudai Hajógyár üzemvezetőjeként hatalmas folyami tolóhajók megalkotásán dolgozott, magánemberként pedig több sporthajót is tervezett.

„Hatlaczky Ferenc első füles hajója mellett én is terveztem egy „Kácsa” nevű füles négyes kajakot, ami olyan keskeny volt, mint amilyet most használnak a válogatottak. Az akkori versenyzők – az én nagy bánatomra – nem is tudták megülni, így aztán odaadták a szegedieknek használatra. Terveztem hetes kenut is, aminek a sorsát az pecsételte meg, hogy a négyes kenuk váltak nemzetközileg elfogadottá.” – nyilatkozott.

Székffy Géza életét kivételes odaadás és kitartó lelkesedés jellemezte. 1955-től kezdett edzőként tevékenykedni saját nevelőegyesületében, a Ganzban, majd annak 1957-es megszűnése után a Dózsában, az MHS-ben illetve 1959-től a Fradiban, ahol egészen a nyolcvanas évek közepéig, 1986-ig trénerkedett. Fáradhatatlan volt, pályafutását jóval nyugdíjazása után, 2005-ben zárta le a százhalombattai DESE kötelékén belül, melynek elnöki tisztségét is ellátta.

Székffy Géza kilencvenkét éves korában hunyt el.