Szántó Csaba

Ahhoz képest, hogy a kenus Szántó Csaba 1964-ben nyert először ifjúsági magyar bajnokságot, két évvel később, 21 esztendősen pályafutása legnagyobb sikerét érte el, amikor Soltész Árpád párjaként bronzérmet szerzett C–2 1000 méteren a Berlin-Grünauban rendezett világbajnokságon. 

Noha egészen 1973-ig a válogatott keret tagja volt, 1974-ben felhagyott aktív pályafutásával, és egyik napról a másikra – ám tudatosan készülve – edző lett, az Újpesti Dózsától a BSE-be távozott.

„Sokkal jobb, ha azt mondják az emberre, hogy fiatal edző, mintha úgy tartanák számon, mint öreg versenyzőt” – fogalmazott a Népsportnak. Utólag szerencsének minősítette, hogy rögvest felnőttekkel kezdhetett dolgozni. Munkája gyümölcse gyorsan beérett, hiszen a Foltán László, Vaskuti István duó aranyérmet nyert C–2 500 méteren az 1980-as moszkvai játékokon. Tanítványa volt még az egyaránt világbajnok Frey Oszkár és Géczi Erika.

Edzőként önkritikusság jellemezte, amikor Vaskuti és Foltán egy időre elhagyta, utólag elismerte, követett el pedagógiai hibákat. „Időnként bele kell bújni a versenyző bőrébe” – vallotta, és nem ragaszkodott szentírásként az edzéstervhez. Figyelte a sportoló jelzéseit, ha arra volt szükség, sutba vágta az előzetes elképzelést, és a hidegből, szélből a fűtött szobába vezette tanítványait, hogy beszélgessen velük. 

Bár alig tudott angolul, 1986-ben amerikai felkérésnek engedve az Egyesült Államokba költözött, és az 1988-as olimpiáig készítette fel a válogatottat. Ezt követően hazatért, három évig dolgozott Magyarországon, a maratoni válogatott edzője is volt, majd Japánba szerződött. Mint Jocha Károly Színes Sportba írt cikkéből kiderült, Szántó lánya korábban Nagojába ment férjhez, szóval „a világ végére költözésnek” köszönhetően még több időt is töltött együtt a család. Aztán a Nemzetközi Kajak-Kenu Szövetség (ICF) ázsiai koordinátora lett, olyan országok ismerkedtek meg általa (is) a kajak-kenuval, mint Vietnám, Kambodzsa, Laosz vagy a Fülöp-szigetek. Az ezredfordulón, 2000-ben kérték fel az ICF technikai igazgatói posztjára, így Madridba költözött. 

Összességében évtizedekig dolgozott a nemzetközi szervezet kötelékében, Ázsiától Afrikán és Dél-Amerikán át egészen Óceániáig segített fejleszteni a sportágat, vagy egy-egy helyen egyenesen meghonosítani azt. Kevés olyan pontja van a világnak, ahol ne tartott volna előadást, a több évtized alatt megszerzett szaktudását két könyvben foglalta össze (Olympic Kayak and Canoe Handbook, Racing canoeing). 

Munkássága elismerésének is tekinthető, hogy 2018-ban a legjobb három közé került a World Paddle Awards (WPA) Aranylapát-díj szavazásos versenyében, amelyet a sportág Oscarjaként szokás emlegetni. Hogy a kenu mennyire az élete szerves része, jelzi, kedves tanítványával, Vaskuti Istvánnal párban nyert két ezüstérmet a 2019-es szegedi masters-világbajnokságon.