Svidró József

“Mindig szerettem a vizet, pedig Felsővadászon, ahol születtem, csupán a Vadász patakban láttam viszonylag nagyobb mennyiséget belőle. Aztán amikor Miskolcra költöztünk, sokat jártunk a Sajóhoz, és én irigykedve néztem a folyón evezőket.” – emlékezik vissza sportágválasztására Svidró József kajakozó, edző. Amikor középiskolába került, az MVSC-ben Opravel István adott kajaklapátot a kezébe, 1965-ben. Ifi Európa-bajnokságon 19 évesen  K-4 500 méteren ezüstérmes lett, és eredményei alapján még ebben az évben, 1969-ben, bekerült a felnőtt válogatott keretbe. Mint mondja, az egyesületben gyakorlatilag nem is volt edzője, mindig az idősebb versenyzők tanítgatták a fiatalokat. „Aztán a válogatottban Szabó Feri bácsi, Tömpe volt a felkészítő edzőm, aki, miután leedzette a lányokat, Tőzsér Ilonáékat, odaszólt nekem:”Gyere, te romlatlan vidéki!” Mindig nagyon korrekt volt velem.”

A koppenhágai világbajnokságon, 1970-ben K-1 500 méteren negyedik lett, a 4x500 méteres váltó tagjaként pedig bronzérmet szerzett. Az 1971-es vb előtt az utolsó pillanatban derült ki, hogy tüdőgyulladást kapott, a Sportkórházba kellett szállítani. Az 1972-es olimpiára készülve a katonaságtól egy év halasztást kapott, ám miután nem tudott bekerülni a csapatba, 1972 szeptemberétől egy évig katonáskodott. 

“Az olimpiára ugyan nem jutottam ki, de a katonaság előtt volt egy hatalmas élményem. Simon László szervezésében részt vettem az úgynevezett nagykörön, ami azt jelenti, hogy Budapestről indulva a nagy Dunán a Sió-csatorna, a Balaton, a Zala, a Rába, a Mosoni-Duna, majd a nagy Dunán leevezve értünk vissza Budapestre, az Újpesti-öbölbe. Ezt a hatszáz kilométert 12 nap alatt tettük meg, fantasztikus élmény volt!”  

Főiskolai tanulmányai miatt 1973-ban a SZEOL AK-hoz igazolt, ahol Kemecsei Imre lett a mestere.  Az 1974-es mexikói vb-n a váltó tagjaként negyedik lett, majd a következő évi belgrádi világbajnokságon, szintén a váltóval, aranyérmet szerzett. Az 1976-os montreali olimpiára nem sikerült kijutnia, de az 1977-es szófiai vb-n K-2 500 méteren Csapó Gézával bronzérmes lett.  1980Három évvel világbajnoki győzelme után, 1978-ban ismét Belgrád adott otthont a világbajnokságnak, és Csapó Gézával ezúttal negyedikek lettek. Az 1979-es duisburgi vb-n K-4 1000 méteren elért ötödik helyezéssel búcsúzott a versenyzéstől.

„Abbahagytam, mert visszautasíthatatlan edzői ajánlatot kaptam. Akkor már volt két fiam, és mérlegelnem kellett, nekivágjak-e egy újabb olimpiai ciklusnak. Megkérdeztem Parti János szövetségi kapitányt, van-e jövője nála egy vb-ötödik egységnek, és ő azt mondta, hogy nincs. Ez adta a végső lökést a döntésemhez.” Gyakorlatilag ahogy kiszálltam a vb-n a hajóból, máris edzhettem egykori társaimat és egy női csapatot.”  

Így lett 1980-tól a SZEOL AK edzője. Tanítványa, Petrovics Kálmán az 1982-es belgrádi vb-n K-4 10000 méteren bronzérmet szerzett, majd 1983-ban Tamperében K-2 1000 méteren hatodik helyezést ért el. Szívfájdalma, hogy az 1984-es olimpián nem vettek részt a magyar sportolók, mert a Helyi Tibor, Petrovics Kálmán kajakpáros 1000 méteren olimpiai induló lehetett volna. 1985-ben Mechelenben K-1 10 000 méteren Petrovics Kálmán világbajnok lett, majd a következő évi, montreali vb-n  a 10 000 méteres kajaknégyes tagjaként bronzérmet szerzett. Az 1987-es duisburgi vb-n K-4 10 000 méteren szerzett ezüstéremmel teljessé vált Petrovics Kálmán éremgyűjteménye. Az 1988-as szöuli olimpián a Petrovics-testvérek, Kálmán és Béla K-2 1000 méteren tartalékként vettek részt. Az 1990-es koppenhágai maratoni világbajnokságon Petrovics Kálmán aranyérmes lett, 30 éve ő az egyetlen egyéni maratoni kajakos világbajnoka a magyar kajak-kenu sportnak.  1990-ben Poznanban Petrovics Béla K-2 1000 méteren és K-4 500 méteren világbajnoki  bronzérmes lett. 

„Szegeden sikeredzőnek számítottam. Büszke vagyok arra, hogy válogatottakból álló egységeket legyőzve országos bajnok lett a férfi kajaknégyesünk, mert akkoriban ritkaság volt, hogy egy vidéki klub bajnoki aranyérmet szerezzen.”

Kadler Gusztáv hívására Szeged után 1991-től 1997-ig Győrben volt edző, majd amikor már nem tudták alkalmazni, pár hónapig munkanélkülivé vált. Ekkor megkereste őt a Janics-testvérek  édesapja, és 1998-ban Jugoszláviában, Bácskapalánkán a Janics fiútestvérek és Natasa edzője lett. Irányításával az 1998-as szegedi világbajnokságon Mico és Stjepan Janics K-2 1000 méteren ezüstérmet szerzett. „Nem éreztem jól magam azon a világbajnokságon! Tizennyolc évig Szegeden éltem és dolgoztam, aztán az első szegedi világbajnokságon a jugoszlávok felkészítőjeként vettem részt, akik ráadásul megelőzték a magyar egységet!” – mondja ma is szomorúan. Jugoszlávia kaotikus politikai állapota miatt 1999-ben a Janics-testvéreket, a két fiút és Natasát Magyarországra menekítették. Svidró József családja fogadta be őket, náluk laktak és az akkor már Mesteredző címmel elismert edző irányításával edzettek. A magyarországi edzéslehetőségek azonban beszűkültek, a fiúknak, akiket megviselt a háborús helyzet, nem talált megfelelő edzőpartnert. Natasa fejlődése azonban rohamos volt, erre megoldást kellett keresnie, így került Fábiánné Rozsnyói Katalin akkori női csapatához. 

A sportágban Jodóként ismert Svidró József edzői tevékenysége befejeződött, ám a 2011-es szegedi világbajnokság előtt egy évvel Kadler Gusztáv felkérte, hogy fiát, Viktort készítse fel a versenyre, ahol a négyszer kétszáz méteres váltó tagjaként nyolcadik lett. Ebben az évben a válogatottnál, a válogatott edzőtáborokban is tartott edzéseket.

Versenyzői pályafutásának máig fájó pontja, hogy nem jutott ki olimpiára, de, mint mondja, ő elsősorban 500 méteres versenyző volt, és akkoriban 1000 méteres távok voltak az olimpián. 

Svidró József a sportágnak köszönheti második feleségét: a SZEOL AK-ban versenyző Mészáros Karola 1980-ban K-4 500 méteren országos bajnok lett, és elnyerte a Szeged város legjobb sportolója kitüntetést. 

Kisebbik fiuk, Gergely továbbvitte a szülők sportágát, és győri színekben U23-as bajnoki bronzérmes, illetve sárkányhajóban a 2018-as szegedi világbajnokságon bronzérmes lett. 

„Szeretett sportágam eredményeit ma is követem. Edzői pályafutásom sikertörténete Petrovics Kálmán, a Janics-fivérek és Janics Natasa, míg Győrben inkább ifi korosztályban értek el eredményt versenyzőim, akik közül kiemelkedett Jáky Zsolt. A versenyzőkön kívül a kezem munkáját vitték tovább egykori tanítványaim, akik ma sportvezetőként, edzőként vagy szülőként állnak a sportág mellett, például Kopasz Bálint szülei: Péter, aki benne volt a nevezetes bajnoki címet szerző négyesben, és felesége, Demeter Irén. A két Janics-fiú is edző lett, Mico Szegeden, Stjepan Szlovéniában. Büszke vagyok rá, hogy nem távolodtak el a sportágtól, viszik tovább, amit tőlem tanultak” – mondta a ma már Győrben élő Svidró József.