Hajba Antal

Sajátosan ismerkedett meg a kenuval: 1953 és 1957 között még birkózóként versenyzett a Bp. Honvéd korosztályos csapatában, az ifi-válogatottságig vitte. Az egyik nyáron egy kékszemű lány hatására lement a vízre a barátjával, ám mivel bemutatkozásként összetörtek egy kajakot, elzavarták őket. Amikor hallotta, hogy egy másik edző van a telepen, visszament, de már kenuzni, mert az jobban tetszett neki. Kezdetben csak nyáron kenuzott, mert ősszel kezdődtek a birkózó-edzések. Egy térd-és kulcscsontsérülés, porcleválás után azonban maradt a kenu. Ekkor volt húszéves. 1957 és 1959 között a Kossuth Kajak Klub, 1959 és 1966 között az MHS, 1967 és 1971 között az Egyetértés kenusa volt. Dávid Géza indította el a pályáján, majd amikor edző nélkül maradtak, elmondása szerint a társaival egymást edzették-javítgatták. 

Amikor 1961-ben megnyerte az első válogatót 500 és 1000 méteren is, majd bajnok lett mindkét távon, nagyon büszke volt arra, hogy Parti János gratulált neki, és jónak nevezte őt. Válogatott kerettagként 1963 és 1966 között Söptei János, 1966-67-ben Parti János irányította az edzéseit.  

 Legjobb eredményét 1966-ban érte el, amikor 10 000 méteren világbajnok lett. Az 1964-es tokiói olimpián C-2 1000 méteren a negyedik helyen végzett Soltész Árpád oldalán. Európa-és világbajnokságokon még négy negyedik és egy ötödik helyet szerzett. Tízszeres magyar bajnok. Visszavonulása után, 1969-től edzőként dolgozott, 1969 és 1972 között az Egyetértés, 1972-ben három hónapig a kanadai válogatott kenuedzője volt, ám a müncheni olimpia előtt hazarendelték. 1972 és 1982 között a Bp. Honvéd kenuedzője volt. 1982 őszétől a Paksi Atomerőmű SE vezetőedzőjeként dolgozott, ahol a semmiből teremtett sikeres szakosztályt. A következő években fokozatosan fejlődött a sportolói gárda, a gyereklétszám több mint háromszorosára nőtt, az edzők száma is bővült. Az országos egyesületi rangsorban a 62. helyről a 28.-ra sikerült előrelépni. 

Tímár Géza szakosztály-elnökkel a fadd-dombori kajak-kenu pálya kialakítója volt, később szakmai tanácsadó. Közben 1986-ban Kínában edzőtanfolyamot vezetett a Jangce partján fekvő Vuhanban. 1987-88-ban ő készítette fel a szöuli olimpiára a dél-koreai kenuválogatottat, az olimpián egy versenyzője a középfutamba került, ezzel Ázsia legjobbja lett. Később visszatért a Távol-Keletre, a hongkongi kajak-kenu válogatott vezetőedzői tisztét látta el 1995-1996-ban. Tanítványai közül Buday Tamás, Frey Oszkár és Hoffmann Ervin világbajnok lett, hongkongi versenyzője Ázsia-bajnokságot nyert. 

Edzőként a fegyelmet és a szorgalmat tartotta leginkább szem előtt. Mozgalmas életet élt: síelt, évente két kenu-túrát szervezett a Dunán, a Tiszán vagy a Rábán veterán sportbarátok, profik és amatőrök számára. Büszke volt arra, hogy nemcsak a sportágnak szerzett versenyzőket, híveket, hanem sokakat tanított meg úszni és síelni, túrázni, tábort verni, tüzet rakni. „Fontos dolog egy-két olimpiai bajnokot nevelni, de nagyobb tett száz emberrel megszerettetni a sportot”  - fogalmazta meg edzői hitvallását.

Betegség miatt hagyta abba az edzői munkát, de tanítványai nem feledkeztek meg róla, tartották vele a kapcsolatot. 

Hosszan tartó súlyos betegség miatti halála után, az ASE 40. születésnapja alkalmából rendezett ünnepségen 2019 novemberében felavatták Hajba Antal emléktábláját, melyet egykori tanítványa, a világbajnok Hoffman Ervin leplezett le.