Dr. Kemecsey Imre

Az MTK-ban kezdett kajakozni 15 éves korában. A klasszikus magyar stílus megtestesítője volt, ennek köszönhető, hogy viszonylag alacsony termete - 170 cm – ellenére is a legnagyobb versenyzők közé tartozott. A nemzetközi mezőnyben az 1959-es Európa-bajnokságon mutatkozott be a hatodik helyen végzett négyes tagjaként, a következő évben a római olimpián a 4x500 méteres váltó tagjaként nyert ezüstérmet, majd az 1966-os világbajnokságon két számban is dobogóra állhatott. 1967-ben a duisburgi Európa-bajnokságon az addigi ezüstérmek mellé Fábián Lászlóval párosban aranyat nyert hosszú távon. Látványosan szép evezési stílusa fogalom volt a sportágban, ahogy mindig újat kereső, szellemi kreativitással megáldott személyisége is sokakat magával ragadott. Versenyzői pályafutását az 1960-as évek végén kartörése miatt kényszerült befejezni, majd az MTK-ban (Bakó Zoltán volt a tanítványa) és Szegeden (Csapó Géza edzéseit vezette) edzősködött, tanítványa volt a későbbi szövetségi kapitány Angyal Zoltán is. A kajak technika belső szerkezete című könyvében foglalta össze mindazt, amit versenyzőként, majd a mozgástechnikát kutató edzőként felismert. Tanulmányt írt a sportágban akkor még ismeretlennek számító mentális felkészítésről is. Doktori disszertációját „A kajakozás mozgásszerveződése” címmel írta. 1985-ben Kanadába szerződött, a kajakválogatott felkészítését irányította. Az irányításával készülő Renn Chrichlow 1991-ben világbajnok lett. 

Völgyi Péter jellemzése szerint „Kiváló edző volt, nagyon tudott bennünket fanatizálni. Összeszedte azokat az embereket, akik egymásnak tudtak segíteni azzal, hogy jó edzőpartnerek voltak, viszont sosem sértették egymás érdekét. A rövidtávos megkapta a tízezrestől az állóképességet, a hosszútávos meg a gyorsaságot. Nagyon jól kiegészítettük egymást. Kidolgozott edzéstervei, (…) forradalmi újításai voltak. Amikor még máshol kőbaltás módszerekkel dolgoztak, ő már gondolkodott.”

A válogatott egykori szövetségi kapitánya, Angyal Zoltán így nyilatkozott Kemecsey Imréről: „Edzői példaképem van. Amikor versenyeztem, Kemecsey Imre volt az edzőm, tőle rendkívül sokat tanultam, amit a pályafutásom során hasznosítottam. Úgy érzem, hogy edzői sikereimben Kemecsey módszereinek nagyon sokat köszönhetek. Ma már Kanadában él, de továbbra is tartom vele a kapcsolatot, sokat beszélgetünk a kajak-kenu szakmáról.”