Füzesséry Gyula

A kajak-kenu berkein belül világszerte ismerik-ismerték Füzesséry Gyulát, a sportág hazai sikereinek egyik megalapozóját. Elvégre aki – nem időrendi sorrendben – Kubától Portugálián és Spanyolországon át Dél-Koreáig nevelt kajakosokat, az sok helyen letette a névjegyét. 

Ehhez persze „kezdésként” arra volt szükség, hogy túlélje a második világháborút. A nagy korok tanúja Hábl Károly alakulatánál szolgált, ahová a Charlie bácsiként emlegetett férfi összegyűjtötte a kajakosokat, így megmentve őket a frontszolgálattól. 

Füzesséry nevéhez klub- vagy szakosztály-alapítások, sportágat meghatározó újítások fűződtek. Talán az első a sorban, hogy a háború után Hábl vezetésével létrehozták a KASE szakosztályát. Onnan az Elektromosba vezetett az útja, még aktív versenyzőként kérték fel, hogy segítsen a fiatal versenyzőknek. 

„Jó kiegészítés volt a szegény egyetemistának” – idézte fel mosolyogva az MKKSZ 2011-es interjújában. Aztán Nezvál Ede megkeresésére a megalakuló Bástya szakosztályában lett tréner. 

A sportágban etalonnak számító Bonn Ottó 1953-ban kérte fel arra, hogy készítsen edzéstervet a válogatottnak. A társaság ez alapján készült fel a legendás maconi világbajnokságra, amelyről hat arannyal tért haza. Túlzás nélkül állítható, munkája és a vb idehaza megalapozta a sportág megbecsültségét, jövőjét. A kajak-kenunak egy aranyat, továbbá három-három ezüst- és bronzérmet adó 1956-os olimpiát is szép emlékként őrzi, pláne a körülményekhez mérten. „Csoda, amit hoztak a versenyzők.”

Az olimpia után a kajakosok szövetségi kapitánya lett, viszont 1963-ban már a megalakuló KSI szakosztályának az élén találtuk. A fiatalon mesteredzővé váló szakembernek innen Kubába vezetett az útja, az ott töltött három év szakmailag és emberileg is sokat adott neki, például megtanult spanyolul. Hazatérve ismét a KSI-ben dolgozott, majd a dél-koreai válogatottat készítette fel az olimpiára. Találkozott a spanyol szövetség elnökével, aki meginvitálta hozzájuk, így része volt abban, hogy Juan José Román és Juan Manuel Sánchez világbajnoki címet szerzett K–2 500 méteren az 1991-es vb-n. Közel a hetvenhez Portugáliában vállalt munkát, majd visszavonulása után a Balatonon tölti a mindennapjait. 

A puszta sikereken túl fontos újítások fűződnek a nevéhez. Fiatal edzőként – kialakult rendszerelmélet híján – az úszás és az atlétika edzésterveit tanulmányozta, pályafutása során a résztávos és az állóképességet jelentősen fejlesztő hosszú távú edzéseket is meghonosította. Fontos fokmérőnek tartotta az Újpesti-öböl 2200 méteres körét. Tanítványai nyögve emlegették a távokat, például időre menő tízszer ezer métereket vagy a nagyjából 30 kilométer hosszú Szentendrei-sziget heti egyszeri megkerülését. 

A KSI-ben 15 helyett már 10 évesen kezdett foglalkozni a gyerekekkel, meghonosította a minikajak-versenyeket. Vezette az Edzőképzést a Testnevelési Főiskolán, tudását a Kajak-kenu ABC című könyvben vetette papírra. A Magyar Kajak-kenu Szövetség székházában tárgyalótermet neveztek el róla.