Viski Erzsébet
Kajakos
| Születési hely | Kismaros |
|---|---|
| Születési idő | 1980/02/22 |
| Egyesületei | Nagymaros, UTE, Tiszaújváros, BSE-ESMA |
| Edzői | Gyimesi László, Fábiánné Rozsnyói Katalin, Simon Miklós |
| Legjobb eredményei | 2x olimpiai 2. (K-4 500 m, 2000, 2004) 10x világbajnok (K-4 200 m, 1998, 1999, 2001, 2003; K-4 500 m, 1999, 2001, 2002, 2003; K-4 1000 m, 2001, 2005) 3x vb-3. (K-2 200 m, 2001; K-1 500 m, 2005; K-4 1000 m, 2002) 6x Európa-bajnok (K-4 200 m, 2000, 2001; K-4 500 m, 1999, 2001, 2002; K-4 1000 m, 2002) 9x Eb 2. (K-2 200 m, 1999, 2001; K-4 200 m, 1999, 2004, 2005; K-1 500 m, 2005; K-4 500 m, 2000, 2004, K-2 1000 m, 2000) |
Története
A sikert sikerre halmozó női kajak négyes legfiatalabb tagja általános iskolásként, kilenc évesen kezdett el kajakozni Nagymaroson. Már tízévesen országos eredményei voltak.
Tizenhat éves korától az Újpestben folytatta sportkarrierjét, ahol a legendás edző, Fábiánné Rozsnyói Katalin tanítványa lett, és ekkor már annyira lefoglalta őt a sport, hogy később magántanulóként érettségizett.
A kemény munkának köszönhetően 1998-ban a szegedi világbajnokságon aranyérmet szerzett olyan nagy nevekkel egy hajóban, mint Kőbán Rita, Dékány Kinga és Kovács Katalin. A korszak négyeseinek egyik alapembere lett: 200 méteren és 500 méteren négy-négy, míg 1000 méteren két világbajnoki aranyérmet szerzett 1998 és 2005 között.
Pályafutása legkiemelkedőbb eredményeit azonban az olimpiai játékokon érte el: 2000-ben és 2004-ben is ezüstérmes lett a női kajak négyes tagjaként.
„Az első villanás az 1998-as szegedi világbajnoki győzelem kétszáz négyesben. Még ifiként, tizennyolc évesen tudtam nyerni Kovács Katival, Dékány Kingával és Kőbán Ritával, ami hatalmas élményt jelentett. És persze az olimpiai ezüstök is megmaradtak – emlékezett vissza pályafutására a kajakozással 2006-ben felhagyó, majd az Egyesült Államokban letelepedő Visksi Erzsébet. – A 2004-es athéni olimpia félig jó, félig rossz élmény, mert azt a döntőt, amellett, hogy büszke vagyok az ezüstre, csalódásként éltem meg. A mai napig álmodom azzal a versennyel. Lejátszódik bennem minden újra, és reménykedem, hogy ezúttal mi nyerünk. Aztán felébredek, és mosolygok rajta, hogy már megint nem sikerült.”
