Szabó István

Egy korábbi világbajnok, dr. Nagy László hatására kezdett kajakozni. A viszonylag alacsony, mindössze 170 centis versenyző 1970 óta volt állandó résztvevője a világversenyeknek. Ebben az évben a koppenhágai vb-n négyesben nyerte első vb-érmét, bronzot, majd 1971-ben Belgrádban a kajak egyes 4×500 méteres váltóban az első aranyát. 

Ezután négy egymást követő világbajnokságon is első lett. 1974-ben Mexikóvárosban kettesben 1000 méteren, 1975-ben Belgrádban párosban 10 000 méteren, 1979-ben Szófiában K–2 1000 méteren, végül Belgrádban K–2 10 000 méteren – mind a négy alkalommal Bakó Zoltánnal evezett együtt. 

Öt világbajnoki aranya mellé még öt ezüstöt és négy bronzot is nyert. Ezüstérmei közül egyet 1973-ban Tamperében a váltóban szerzett, az összes többit kajak párosban hosszú távon. Egyet-egyet Bakó Zoltánnal – 1979-ben – és Joós Istvánnal 1981-ben –, kettőt – 1983-ban és 84-ben – Tóth Istvánnal. Bronzérmei közül kettőt Belgrádban, 1971-ben és 1975-ben, 1000 méteren a négyesben, egyet-egyet kajak párosban Bakóval, illetve Tóthtal hosszú távon 1978-ban és 1982-ben nyert. 

Három olimpián vett részt. 1972-ben a négyes tagjaként a 6. helyen végzett. 1976-ban – súlyos ínhüvelygyulladással – Bakóval bronzérmes lett 1000 méteren. 1980-ban Bakó betegsége miatt  Joós Istvánnal párosban 1000 méteren ezüstérmes lett. 

„Teljesen más karakterek voltunk, és ez volt a jó – mondta Bakó Zoltánnal alkotott kettősükről Szabó István. – Ott volt az ő hatalmas, egészséges önbizalma meg a munkába vetett hite, ehhez csatlakozott az én harmonikus mozgásom, és hogy jól együtt tudtam evezni másokkal. Annak idején még ki is mérték, hogy mindkét oldalon tökéletesen egyformán tudtam húzni. Dolgoztam, mint a gép. Nekem ilyen előnyeim voltak.”

Az országos bajnokságokon 11 elsőséget gyűjtött. Mérnöki diplomáját is felhasználva, különféle speciális eszközöket fejlesztett ki a kajakosok erőfejlesztéséhez. A víztől igazából sosem szakadt el, amit bizonyított a Master’s Game-en megszerzett győzelme is.