Mészáros Erika

Az Újpesti Dózsában kezdett kajakozni 12 éves korában; a kevesek egyike, akinek Fábiánné Rozsnyói Katalin volt a nevelőedzője. Szentendréről járt Újpestre edzésre, és szorgalma 1986-ban hozta meg számára az átütő sikert. Montrealban újoncként két számban is világbajnok lett, párosban Povázsán Katalinnal és a női négyes tagjaként is. 

Az 1987-es világbajnokságon csak tartalék volt, a következő négy vébén, 1989-ben, 1990-ben, 1991-ben és 1993-ban viszont összesen 8 ezüstérmet nyert. Plovdivban párosban lett második azzal a Dónusz Évával, akivel a pályafutása jelentős részét egy hajóban töltötte, valamint négyesben. Poznanban – ugyancsak Dónusszal – rövid- és hosszú távon is, valamint négyesben. Párizsban megszokott párjával párosban és négyesben. Koppenhágában a hosszú távon induló párosban – ki mással, mint Dónusszal? – lett második, és a négyes tagjaként nyert egy bronzot is. 

Két számban vívta ki az indulás jogát a szöuli olimpián: K–2 500 méteren Rakusz Évával a negyedik helyen végzett, négyesben az ezüstérmet harcolta ki társaival, Géczi Eikával, Kőbán Ritával és Rakusszal. 

Pályafutásának legfényesebb sikere is olimpiához fűződik, de már az 1992-es barcelonaihoz: ekkor a négyes tagjaként, Czigánnyal, Dónusszal és Kőbánnal aranyérmes lett. 

„A tökéletesen összehangolt felkészülésünkben rejlett a titok. Egész télen együtt edzettünk, úgy ültünk a tanmedencében, mint az olimpián a hajóban, együtt futottunk, kondiztunk, úsztunk, és jó kapcsolat is alakult ki közöttünk – emlékezett legjelentősebb sikerére Mészáros Erika. – A barcelonai döntőben nagyon izgalmas versenyt vívtunk a németekkel, azt hiszem, azzal nyertünk, hogy hozzájuk képest négy csapással korábban indítottuk meg a hajránkat. Őzi (Dónusz Éva) pedig elképesztően jól sztrókolt.”

A párosban és négyesben 22 országos bajnoki címet nyerő kajakos a pályafutását a Bp. Honvédban fejezte be. A lapátot a kudarcot hozó – 9. helyen végzett a női négyes – 1996-os atlantai olimpia után tette le.