Vajda Attila
Kenus
| Születési hely | Szeged |
|---|---|
| Születési idő | 1983/03/17 |
| Egyesületei | EDF Démász Szeged |
| Edzői | Dr. Rausz-Szabó Attila, Kása Ferenc (2001–2004), Vécsi Viktor (nevelőedző, illetve 2004–2016) |
| Legjobb eredményei | olimpiai bajnok (C-1 1000 m, 2008) olimpiai bronzérmes (C-1 1000 m, 2004) 3x világbajnok (C-1 1000 m, 2007, 2011, 2013) 4x világbajnoki ezüstérmes (C-1 1000 m, 2010; C-1 Váltó 200m, 2009; C-1 5000 m, 2013, 2014) 2x világbajnoki bronzérmes (C-1 1000 m, 2006, 2014) 2x Európa-bajnok (C-1 1000 m, 2007, 2009) Európa-bajnoki ezüstérmes (C-1 1000 m, 2014) Európa-bajnoki bronzérmes (C-1 4×200 m váltó, 2009) |
Története
Tízévesen ismerkedett meg a kenuzással, és már igen fiatalon, 1997-ben nemzetközi viadalokon indult. Első jelentős utánpótlássikerét 2000-ben, a franciaországi junior Európa-bajnokságon aratta: 1000 méteren klubtársával, Joób Mártonnal C–2-ben aranyérmesek lettek. Egy évvel később az ifjúsági világbajnokságon egyesben próbálta ki magát a leghosszabb távon, és a dobogó harmadik fokára állhatott.
A felnőttek mezőnyébe 2004-ben, az olimpia évében robbant be, a hazai válogatót megnyerve kvalifikálta magát Athénba, ahol C–1 1000 méteren a harmadik helyet szerezte meg.
Egy kevésbé sikeres esztendő után elszántan készült a 2006-os szegedi világbajnokságra. A verseny előtt azonban súlyosan megsérült, kérdésessé vált a szereplése is, ám végül rengeteg küzdés és munka után ott lehetett a viadalon, ahol a 3. helyen végezett. A 2007. év ismét nagy sikereket hozott: megnyerte a pontevedrai Európa-bajnokságot és a duisburgi világbajnokságot is. Az egyik fő esélyesként állt rajthoz 1000 méteren a pekingi olimpián, amelyen fantasztikus diadalt aratott.
„Az élsportolók mind függők, azért a pillanatért élnek, amelyet a célvonalon győztesként áthaladva megélnek. 2008-ig tizenöt éve készültem az olimpiai győzelemre. Négy évvel korábban ez még csak egy bronzra volt elég, de Pekingben beérett a munkám, összejött az arany” – osztotta meg gondolatait a győzelemről Vajda Attila.
2009-ben a brandenburgi Európa-bajnokságon folytatta a menetelését: C–1 1000 méteren első lett, ám a dartmouthi világbajnokságon csak a nyolcadik hely jutott neki ebben a számban (ugyanitt tagja volt az ezüstérmes váltónak), majd 2010-ben betegségek, sérülések hátráltatták felkészülését. Az Európa-bajnokságon nem is indult, a poznani világbajnokságon óriási hajrával a második helyet tudta megszerezni.
A 2011-es esztendő újabb nagy sikert hozott: a szegedi világbajnokságon, hazai közönség előtt nyerte meg pályafutása második világbajnoki aranyérmét C–1 1000 méteren.
A 2012-es londoni olimpián a hatodik helyet szerezte meg, majd egy esztendővel később a duisburgi világbajnokságon újabb győzelmet ünnepelhetett, ezzel az 1000 egyes versenyszám háromszoros vb-aranyérmese lett.
A 2014-es moszkvai világbajnokságon bronzérmes volt, egy évvel később Milánóban pedig olimpiai indulói jogosultságot szerzett a nemzetnek a hetedik helyével. A riói olimpiára azonban nem jutott ki, szétlövésben maradt alul Vasbányai Henrikkel szemben. Ekkor úgy döntött, noha pályafutását nem fejezi be, az 1000 métertől elköszön, és 5000 méteren próbál majd szerencsét a következő idényben.
A 2016 és 2018 közötti időszakot végül külföldi tapasztalatszerzésnek szentelte: előbb Tajvanon sárkányhajósokkal, kajakosokkal és kenusokkal foglalkozott, majd Japánban egy egyetemen volt edző. Hazatérése után a Dunaferr SE kenusainak társedzőjeként folytatta pályafutását a 2020-as szezon végéig. Ezt követően maga mögött hagyta a dunaújvárosi éveket, novemberben utánpótlás-nevelő klubot alapított, a Vajda SE Makádon kezdte meg működését, majd Kiskunlacházára tette át a székhelyét. Emellett a Délkelet-magyarországi Regionális Akadémia névadó nagykövete – az akadémia az Alsó-Tisza és a Körösök vidékének egyesületeit összefogva 19 tagszervezet utánpótlás-neveléséért felel.
A 41éves olimpiai bajnok a Vajda SE színeiben 2024 májusában versenyzett a maratoni országos bajnokságon, majd júniusban elindult SUP-ban a szegedi Európa-bajnokságon.
