Medveczky Erika

Nyolcévesen a Kis-Dunai Sportegyesületben kezdte kajakos pályafutását. Tehetségének és kitartásának köszönhetően első versenyén a harmadik lett – a dobogó tetején akkor egy szőke lány állt: Kozák Danuta. 

„Szerencsésnek tartom magam, mert nagyon erős generáció tagjaként nőhettem fel, olyan közegben tartoztam a tehetségek közé, akik ünnepelt olimpiai bajnokai a sportágnak. Gyerekként sokszor mondták nekem, hogy tehetséges kajakos vagyok, kamaszként egy ideig bele is süppedtem ebbe az állapotba. Nem tettem oda magam az edzéseken, hiszen mindenféle erőfeszítés nélkül is hoztam az eredményeket, a dobogón tudtam végezni. De szerencsére jött egy olyan edző az életemben, aki helyre tett. Básti Attila azt mondta: »Hiába vagy tehetséges, pusztán a tehetségeddel semmit sem érsz a későbbiekben. Ha valamit el akarsz érni ebben a sportágban, ahhoz edzeni is kell.« Azt hiszem, ezt követően lettem igazi kajakos.” – vallott Medveczky Erika, aki 18 esztendősen majdnem abbahagyta a sportolást, ám fél év kihagyás után ismét edzésre jelentkezett, és hamarosan újra az utánpótlás-válogatottban találta magát. 

Három éven át, 2009 és 2012 között Fábiánné Rozsnyói Katalinnal készülhetett, ám míg a legendás mesteredző módszerei sokakból a legjobbat hozták ki, őt kiégették. Noha Sarudi Alízzal világbajnoki érmeket ünnepelhetett K–2 1000 méteren, 2012-ben a befejezés mellett döntött. Aztán mégis visszatért, újra a nevelőegyesületébe igazolt, és Kákai Bettina gyerekcsoportja mellett elkezdett kajakozni. A közös munka eredményeként 2013-ban K–1 1000 méteren megszerezte első világbajnoki címét. Sikerét 2015-ben meg tudta ismételni, ám 2016-ban úgy érezte, új ingerekre van szüksége, ezért Csipes Ferenc csoportjában folytatta. Hogy jó döntést hozott, mutatja: 2017 után sorra nyerte a világbajnoki aranyérmeket. Ráadásul a korábban ezresmenőként számon tartott versenyző időközben az olimpiai távon is beérett: a riói játékokat követő olimpiai ciklusban az ötszázas csapathajó alapembere lett az immár nyolcszoros világbajnok kajakos.

„Az edzőm, Csipes Ferenc sosem várt el tőlem olyan dolgokat, amelyekre éppen akkor ne lettem volna felkészülve, amelyek ne lettek volna teljesíthetőek, és ez biztonságot adott – vallott a sikerek hátteréről Medveczky Erika. – Jól érzem magam a csapatban, és ha jól vagyok a bőrömben, akkor a hajó is menni fog. Edzeni tudok és szeretek, a munkát el fogom végezni, mert eddig is elvégeztem, s most már megjött az az érzés is, hogy hihetek magamban, mert képes vagyok a kimagasló eredményre.”

A koronavírus-járvány eredményezte „lyukas” szezon után nagy reményekkel vágott neki a 2021-re halasztott olimpia válogatóversenyének, a mindent eldöntő K–1 500 méteres viadal azonban nem sikerült neki jól, ezáltal nem tudta beverekedni magát az Eb-n, majd az ötkarikás játékokon induló négyesbe. A csalódottsága érthető volt, hiszen a riói olimpiát követő ciklusban alapembere volt a valamennyi világversenyt megnyerő csapathajónak.

A K–2 500 méteres válogatón Csipes Tamarával kivívott második hely ugyanakkor olimpiai indulást ért, s noha a honvédos egység éremeséllyel szállt vízre Tokióban, tagjainak végül meg kellett elégedniük a negyedik hellyel. 

Medveczky Erika 2020 és 2023 között az MKKSZ Sportolói Bizottságának elnöki tisztségét is betöltötte, ezáltal az Elnökség tagjaként is segítette sportág és a sportolók érdekeit.