Giczy Csaba

Érem olimpiáról, világ- és Európa-bajnokságról, utóbbi két világversenyről ráadásul arany – ennél sokkal többet egyetlen sportoló, így egyetlen kajakos sem kívánhat a karrierjétől. Márpedig a 75. születésnapját 2020 augusztusában ünneplő Giczynek kétszer is megadatott, hogy olimpiai dobogón álljon, Mexikóból párosban ezüst-, négyesben bronzérmet hozott haza, míg háromszoros vb- és egyszeres Eb-győztes. Pedig még az akkori mércével mérve is viszonylag későn, 13 évesen kezdett el kajakozni 1958-ban, ennek ellenére élt meg sikerekben gazdag pályafutást.

Nagy diadalokat például párostársával, Tímár Istvánnal aratott, akivel saját bevallása szerint tökéletesen kiegészítették egymást, hiszen Tímár erős munkabírású volt, ő pedig gyors. Már 1965-től tagja volt a válogatottnak, amelyet 1978-ig erősített, egy évvel később vonult vissza, karrierjébe az 1976-os montreali olimpiai szereplés is belefért. 

A civil életre is készült, hiszen 1978-ban üzemmérnöki szakon diplomázott, ám a kajak volt az igazi útja. 1983-ban szakedzői képesítést szerzett a Testnevelés Főiskolán, miközben már 1978-tól edzősködött a Tungsram SC-ben, majd az Újpesti KSC szakosztályvezetője és edzője lett. A tengerentúlra is eljutott, néhány évig Kanadában dolgozott. Idehaza az utánpótlás-válogatottat is irányította, bizonyos Kammerer Zoltán is akkortájt tűnt fel az ifjúságiak között. Mindhárom gyermeke belekóstolt a sportágba, fia nemzetközi szintű versenybíró lett, két lánya pedig a maratoni szakágban ért el sikereket, míg a legnevesebb tanítványa a maratonban vb- és Eb-első Solti László. Filozófiájának fontos része, hogy a kis kajakosokat szeretni kell, és ezt muszáj éreztetni is velük. 

Többször is elmondta, mennyire más világban kajakoztak, mint a mostaniak. „Úgy sportoltunk, hogy csak az eredményekre figyeltünk, a pénz másodlagos volt az életünkben. Igazi amatőrök voltunk, akiket tényleg csak megzavart, amikor a vezetőink először összehívtak bennünket, és sorolni kezdték, hogy melyik győzelemért mennyi pénzt kaphatunk” – mondta a 2015-ös Ahogy tőlünk telt című könyvben. 

A kajaksport egyébként érmeknél sokkal többet adott neki, hiszen a válogatottban ismerte meg későbbi feleségét, az olimpiai harmadik kajakos Zakariás Máriát, akivel azóta is jóban-rosszban együtt vannak. „Marika mindent tud a sportágról és az ötletei, amiket sugallt nekem, sikeresebb edzővé, és jobb emberré tettek” – fogalmazott az augusztusi születésnapi interjúban az MKKSZ honlapján.

Továbbra is aktív, a kajak-kenu tölti ki a mindennapjait. Életének meghatározó egyesülete a már említett Újpesti Kajak Sport Club, amelyet anyaegyesületének nevez. „Amíg élek, teszek érte. Számomra ez életforma, hivatás, hitvallás.”