Kovács Gábor

"A békési »kajak háztól« 200 méterre nőttem fel, és nap mint nap néztem az edzésre igyekvő kisportolt fiúkat és lányokat. Nem sok idő kérdése volt, és már ott is találtam magam egy eszkimó kajakban. Sok-sok érmet nyertem kis népszerűsítő versenyeken és a bajnokságokon. Világversenyen sajnos nem szerepelhettem, ifjúsági koromban egy válogatón elért második és harmadik helyemmel nem tudtam kijutni a kanadai világbajnokságra. Az érettségi után eligazoltam Csepelre, majd Szegedre. Az 1992-es olimpia évében felnőtt nemzetközi versenyen K-4 1000 méteren a három hónappal később olimpiai aranyérmet nyerő német négyes mögött másodikok lettünk. Orvosi ajánlatra, egészségügyi okok miatt már a húszas éveim elején abbahagytam a versenyzést. Még volt ugyan egy-két fellángolásom (K-1 200 méteren a válogatón dobogón végeztem), de aztán képletesen szögre akasztottam a lapátom" – elevenítette fel versenyzői karrierjét Kovács Gábor, aki nem szakadt el a sportágtól. 

"Szülőhelyemen, Békésen kezdtem edzősködni, az elején még magam is eveztem levezetésképpen, de már az első években több bajnoki dobogós helyet is szereztünk a gyerekekkel, Vég Gábor pedig kijutott az ORV-re. Egy rövid szanazugi kitérő után Gyomaendrődre kerültem, ahol a Körös-Kajak SE edzőt keresett. Ott nőtt fel az első csapatom, akikkel világbajnoki és Eb-érmeket, maraton Eb-érmet, illetve sok-sok ORV-, majd Universiade-sikert is elértünk, sőt, az I. Ifjúsági olimpiáról, és az ausztrál Olimpiai Fesztiválról is aranyérmekkel tértünk haza. Kilenc év után a Körös Kajaktól kényszerű okokból a feleségemmel együtt távoznunk kellett. Hirtelen nem tudtuk, mihez kezdjünk, de a KSI-től hamar jött a segítség. Agócs Misi és Oláh Tamás szinte azonnal megkeresett, hogy létrehoznának a városban egy kihelyezett tagozatot, vezetnénk-e azt. Igent mondtunk, és azóta is így dolgozunk. Ami a négyes tokiói olimpiai felkészítését illeti, mivel Tótka Sanyi nevelőedzője is vagyok, aki tagja volt az egységnek, Hüttner Csaba kapitány felkért, hogy külsős edzőként segítsem a felkészülésüket az olimpiára” – nyilatkozta az MKKSZ honlapjának az Aranylapát-díj átvételekor. 

Mi az, ami miatt szereti a fiatalok felkészítését?

Az edzőség tulajdonképpen nevelői munka is, örülök, hogy segíthetem őket céljaik elérésében. Talán mondhatom azt, hogy második szülőjük vagyok. Korábban a Körös-Kajaknál, és most a KSI-nél is egy nevelőegyesületet irányítunk, ahol tényleg szó szerint pici gyermekekből nevelünk felnőtteket. A feleségemmel, Diával jól kiegészítjük egymást. Büszke vagyok az „iskolateremtő” munkámra, hiszen ezért is kaphattam meg az Aranylapát-díjat. A szakmából sokan mondják: látszik a versenyzőimen, hogy én tanítottam őket, mert szépen és jó technikával eveznek. Vidéki kisvárosban dolgozunk, családias hangulatban, a szülőkkel együtt örülünk a sikereknek, és én ezt nagyon élvezem.

Milyen típusú edzőnek tartja magát?

A saját utamat járom. A versenyzői pályafutásom befejezése után nem éreztem azt, hogy valamelyik felkészítő edzőm már kitaposott útját kellene követnem. Évről évre változtatok, variálok, valami újjal próbálkozom. Amikor elkezdtem, sokkal szigorúbb voltam, mint most. Amit elterveztem, igyekeztem megvalósítani, és keményen megköveteltem a munkát. Az évek során azonban enyhültem, és valószínűleg a tapasztalatom miatt, már nem ragaszkodom annyira az eltervezett dolgokhoz. A különböző válogatott táborokban sokat beszélgetünk a kollégákkal, ilyenkor mindig lehet tanulni tőlük is valamit. Úgy érzem, a versenyzőimmel is jó a kapcsolatom. Tudni kell alkalmazkodni a mai világhoz és a körülményekhez. A munkát én is megkövetelem, de előfordul, hogy menet közben változtatok az elképzeléseken.  

Milyen körülmények között tudnak Gyomaendrődön készülni?

A vízitelepünk egy bérelt családi ház, kicsit átalakítva. Tanmedencénk nincs, nagyon kicsi öltözők és egy szintén kicsi konditerem viszont rendelkezésre áll. A vízitelep mellett van a Hantoskerti-holtág, ahol 4500 méter egy kör, és tükörvíz van. A kezdők itt edzenek a feleségem irányításával. Én a serdülő és ifi csoportommal nyáron szinte mindennap kimegyek a Hármas-Körös folyóra, ahol van egy konténer parkunk is, ami egyben vízitúrapont. Itt szinte a végtelenségig evezhetnénk, de én minőségre „utazom”, nem a mennyiségre. Erre a holtágakon, vagyis a kis vízfelületeken eltöltött idő alatt kényszerültem rá, és építettem be a mai edzői munkámba is. 

Egy olimpiai bajnok, Tótka Sándor felnevelése után, milyen utódokkal foglalkozik most a KSI-Gyomaendrődnél?  

Többnyire helybéli versenyzőink vannak, de akad, aki a környező településekről, Dévaványáról, Mezőberényből, vagy Békésről jár hozzánk. Jelenleg mintegy negyven gyerekkel foglalkozunk, az én csoportom pedig 14 fő. A kis létszám ellenére is nagyon eredményesek vagyunk, évente nyolc-tíz országos bajnoki címet hoznak haza a versenyzők. A mostaniak közül kiemelkedik Mertz Attila, aki komoly sérülés után felépülve készül a versenyekre, valamint Sági Alíz és Konyecsni Milán. Évről évre kerettáborokat vezetek, és mindig vannak válogatott versenyzőim. Az Aranylapát-díj pedig nagy erőt ad a folytatásra is, ugyanakkor bizonyíték arra, hogy szerény körülmények között is sikeres lehet valaki – mondta 2023 februárjában Kovács Gábor.

Legeredményesebb versenyzői: Tótka Sándor, Gellai Tamás, Szántó Milán, Fodor Bence, Mertz Attila, Konyecsni Milán