Hubik András

Dunaújvárosban született, és a mai napig a város lakója, ott ismerkedett meg a kenuzással is 1965-ben. Versenyzőként végigjárta a ranglétrát, minden korosztályos válogatottban benne volt, de érdekes módon világverseny közelébe először szlalomosként került, még az 1970-es évek legelején – olvasható a Hubik András 70. születésnapja alkalmából a szövetség honlapjára készült beszélgetésben.

„Kulcsár János fogta össze akkor azt a szakágat, miután a sportvezetés elhatározta, hogy a vadvízi szlalomban is legyen magyar olimpiai induló. Miskolcon, a Sajón válogatóztunk, kenu kettesben nekünk elég jól ment Martinkó Gyurival, így kerettagok lettünk. Szerepeltünk az 1971-es világbajnokságon, majd utána egy éven át nagyon komolyan készültünk a müncheni olimpiára, ahova végül mégsem utazott ki a magyar szlalomos csapat. A mai napig nem tudom pontosan, hogy mi történt, néhány héttel a verseny előtt az itthoni sportirányítás lefújta a projektet, mi pedig visszatértünk a síkvízre.”

Öt évvel később szerzett világbajnoki bronzérmet C-2-ben, méghozzá egy nagyon emberpróbáló számban, 10000 méteren a szófiai vb-n Parti Zoltánnal, aki később szintén pedagógus lett.

“Zoli nagy munkabírású és akaraterejű versenyző, igazi kenus volt, ő később a tanári pályán ért el jelentős sikereket. Az, hogy edzőként én is nevelő lettem, viszont elsősorban nem neki köszönhető, hanem a feleségemnek, aki már az 1970-es évek végén dolgozott a VVSI-nél. Én is a Velencei-tavon vállaltam először edzői munkát, miután 1980-ban nem jutottam ki a moszkvai olimpiára. Később magyar bajnokságon még voltam második, úgy, hogy mellette már dolgoztam is.”

A VVSI után saját nevelőegyesületében, Dunaújvárosban vállalt munkát, ahol több olyan korosztályos válogatottat is kinevelt, akik világ-, illetve Európa-bajnoki címeket szereztek. A kenus versenyzői közül kiemelkedik Devecseri Ádám, Lakatos Zsolt és Vass András, akik mellett később Hubik András csapatának a tagja lett a fiatal Kárász Anna is. 

Hubik András nemcsak versenyzőket, hanem néhány edzőt is kinevelt a sportágnak az elmúlt közel négy évtizedben, korábbi tanítványai közül van, aki a Dunaferrnél edzősködik, és olyan is akad, aki a Velencei-tavon tanítja a gyerekeket. Saját edzői pályafutása viszont 2020 végén a koronavírus-járvány miatt majdnem befejeződött, aztán egy véletlennek köszönhetően novemberben mégis az ASE trénere lett. 

„Velencéről a vírus miatt menekültem el. Ránéztem a térképre, és azt láttam, hogy Budapesten, és a Velencei-tó körül rengeteg a fertőzött, én pedig arra gondoltam, hogy nem hiányzik nekem ez a betegség. Akkor keresett meg Bedecs Feri, Pakson éppen befejezte egy kolléga a munkát, és azt kérte, hogy vegyem át a csoportját. A térképen Paks akkor még a járvány szempontjából szinte teljesen érintetlennek tűnt, így elvállaltam a munkát. Az ifi, valamint serdülő női kajakosokból és férfi kenusokból álló csapattal dolgoztam 2023 októberéig, majd októbertől kezdve, jelenleg is a Rácalmás Sport Egyesület kajak-kenusaival foglalkozom” – mesélte 2024 őszén Hubik András, akinek a fiai viszik tovább a sportág szeretetét.

„A két fiam korábban kenuzott, az ifi válogatottságig vitték, manapság pedig mindketten lelkesen csinálják a SUP-ot. A kisebbik még a napokban is vízre szállt itt Dunaújvárosban, a bátyja pedig a Balatonon szokott evezni. Örülök neki, hogy ebben a formában az ő életükben is benne maradt a sportág.”

Legeredményesebb tanítványai: Devecseri Ádám, Lakatos Zsolt, Vass András és Kárász Anna, Hajdu Gergő, Hajdu Jonatán, Kiss Balázs

Elismerései: a Magyar Edzők Társasága által alapított Edzői Életműdíj (2023), Dunaújváros Sportjáért Díj (2010)