Egy éremmel és plusz egy kvótával zártuk a világbajnokságot. Kezdjük ez utóbbival, ugyanis Kiss Tibor KL2 200 méteren kilencedik lett, megszerezve így az ötödik paralimpiai indulási jogot.
Hajdu Botond: Nagyon örülök Tibi kvótájának és azt kell mondjam meg is érdemelte, hiszen nagyon sűrű volt a mezőny és sikerrel vette az akadályokat. A középfutamban volt a legnagyobb a tét, hiszen az előzetes számítások alapján, ha onnan bejut az A-döntőbe, akkor megvan a kvóta. Számára a legnagyobb feladat ezzel teljesült. Van még min csiszolni, de nagyon sok potenciál van Tibiben. A cél, hogy A-döntőbe kerüljön Párizsban is.
Boldizsár Dalma VL2 200 méteren, Kiss Erik pedig KL3 200 méteren próbálkozott még kvótaszerzéssel, nekik azonban ez – legalábbis a vízen – nem sikerült. Hogy látod az ő szereplésüket?
H. B.: Dalma nagyon sokat fejlődött a tavalyi évhez képest. A kvóta szempontjából jelenleg a 11. helyen áll. Lehetnek még változások, tulajdonképpen most ő az elsőszámú tartalék. Ebben a sportágban sok minden történhet, gondolok itt például a szabadkártyákra, vagy éppen a kvóta-visszaosztásokra. Edzésben kell, hogy maradjon augusztus végéig.
Erik nagyon sűrű mezőnybe került, rengetegen indultak a kategóriájában. Voltak olyan már kvótával rendelkező versenyzők, akik csak a B-döntőben szerepelhettek. Erik három helyezéssel, de csak 28 századmásodperccel maradt le a kvótáról. A középfutam után elégedett volt, ez ebben a mezőnyben most erre volt elég. Nagyon fiatal még, folytatnia kell, mert sokat fejlődhet még.
Kiss Péter Pálnak azonban nem jöhetett össze a „mesterötös” KL1 200 méteren, paralimpiai bajnokunk ugyanis sérülés miatt végül nem állt rajthoz.
H.B.: Petya nagyon szeretett volna indulni, de ez az én döntésem volt. Nem akartunk kockáztatni egy nagyobb és komolyabb sérülést. Hetek óta nem végzett teljes értékű edzésmunkát, ez pedig ilyenkor nem indokolja a nemzetközi versenyeken való szereplést, viszont egy hónap múlva az Eb-n összecsaphat francia ellenfelével. Nehéz döntés volt, neki is nehéz volt ezt elfogadni, de megértette.
Varga Katalin azonban ezüstérmes lett női KL2 200 méteren, ami az eddigi legjobb eredménye világbajnokságon, de mégsem tudott ennek felhőtlenül örülni.
H.B.: Nagyon sokat fejlődött és az előfutamban láthattuk, hogy az egyik britet, Emma Wiggs-et nagyon magabiztosan hagyta le. Szerintem a csalódottsága annak is szólt, hogy nem tudtak a döntőben összecsapni (Emma Wiggs a döntőben nem állt rajthoz – a szerk.), illetve érezte, hogy nem ez volt a legjobb pályája. De látszik az előrelépés, a motivációja pedig töretlen. Az Eb-n várhatóan nem lesznek itt a britek, de igazából objektív időket láthattunk, ki lehet indulni ezekből az eredményekből.
Korábban beszéltünk már arról, hogy ez egy elég korai verseny volt a szezont tekintve. Ennek fényében milyen következtetéseket lehet levonni a komplett csapatról?
H.B.: A legfontosabb, hogy nem kell megijedni. Ha egy-egy eredmény most nem úgy sikerült, ahogy vártuk, nem kell megijedni, rengeteg idő van még. Aki már a biztos kvóta tudatában versenyzett, annak nem kellett csúcsformát időzítenie. Nagyon gyorsan változnak még amúgy is az időjárási körülmények ilyenkor, nincs szükség arra, hogy egy betegséget, vagy megfázást kockáztasson bárki. Ahogy haladunk előre, jön a nyár, rengeteg vízi munkát lehet még elvégezni. Mindenkinek van még hova fejlődnie, de rengeteg idő van és én bízom a versenyzőinkben és az edzőkben is.
A szombati futamokat a helyszínen tekintette meg Szabó László, a Magyar Paralimpiai Bizottság elnöke is, aki többek között elmondta, hogy Kiss Tibornak köszönhetően már 22 visszaigazolt paralimpiai kvótája van Magyarországnak. Hozzátette, a kajak-kenu az öt húzósportág egyike lesz.
Hogyan értékelné a világbajnokságon látottakat?
Szabó László: Egy plusz kvóta és egy érem. Összességében öt kvóta a paralimpiára és szerintem három éremesély. Így állunk most és még nem adtuk fel, van egy kis küzdelmünk, aminek egy része majd a fehér asztalnál dőlhet el. Büszke vagyok a csapatra, Botondra, az MKKSZ minden munkatársára. Nagy melót tol a Szövetség ebbe a szakágba, példamutató az, ahogy állnak a fogyatékos sporthoz. Büszkeség van, öröm van és most kezdődik egy új fejezet, megyünk neki a paralimpiának.
Sikerült esetleg néhány szót váltania a versenyzőinkkel?
Sz.L.: Igen, Juhász Tomival beszéltem, akinek lesz még egy kis csatája Suba Robival, akivel szintén váltottam pár szót. Kiss Petivel is találkoztam, megnyugtatott, ez volt a jó döntés, hogy végül nem indult el. Kiss Eriket vigasztaltam, szembe kell nézni a realitásokkal és dolgozni kell tovább. Végezetül Hajdu Botonddal is átbeszéltük a következő heteket, dolgozunk tovább.
Miként tekint a Magyar Paralimpiai Bizottság a kajak-kenu sportágra Párizst illetően?
Sz.L.: Az öt húzósportágunk között van a kerekesszékes vívás, az úszás, az atlétika és az asztalitenisz mellett. Ezek hozzák majd az eredmények derék hadát és létszámban is itt a legerősebb a csapat. Biztos vagyok abban, hogy szeptember 9-én, nagyon büszkék leszünk a para kajak-kenus csapatra, amikor hazaérkezünk Párizsból.
