Mégse

Kialakult a magyar Világkupa-keret

Hüttner Csaba szövetségi kapitány kijelölte a jövő heti, Szegeden rendezendő gyorsasági kajak-kenu Világkupára a magyar válogatott keretét.

Hír

A válogatási elvek alapján a tavalyi világbajnoki indulók mellett B egységként azok vehetnek részt a szegedi Világkupán, akik a múlt heti rangsorolón megnyerték az egyes számokat, vagy teljesítményükkel kivívták, hogy Hüttner Csaba beválogassa őket.

„Ami miatt nehéz volt kialakítani a keretet, az a Világkupa időrendje, amely kizár több ideális lehetőséget – kezdte a szövetségi kapitány. – Bodonyi Dóra például nem tud 500 és 1000 egyest is menni a sűrű program miatt, a férfi kajak 500 négyesbe bekerült nyolc ember pedig semmi más versenyszámban nem indulhat, mert most az a legfontosabb, hogy megtaláljuk a legjobb négyest. Birkás Balázs és Tótka Sanyi például mehetne 200 egyest, a Mozgi, Somorácz kettős pedig 500 párost, de nincs probléma, menedzseljük helyettük a fiatalokat.”

A két férfi kajaknégyes közül az egyiket Tótka Sándor, Molnár Péter, Mozgi Milán és Somorácz Tamás alkotja, a másik hajóba pedig Balaska Márk, Birkás Balázs, Dudás Miklós és Kuli István ülhet be.

Hüvös Viktor csoportjából Molnár Péter, Tótka Sándor (középen) és Dudás Miklós (háttérben) is bekerült egy-egy négyesbe

A rangsorolón még betegséggel küzdő versenyzők közül Lucz Dóra tudja vállalni a 200 egyest, akárcsak Mike Róbert az 1000 párost, Lucz Dóra mellett testvére, Lucz Anna indul még a sprintszámban.

FÉRFI KAJAK:
K-1 200 m: Csizmadia Kolos, Apagyi Levente
K-1 500 m: Kopasz Bálint, Noé Zsombor
K-1 1000 m: Kopasz Bálint, Ceiner Benjámin
K-1 5000 m: Boros Adrián, Noé Bálint

K-2 200 m: Csizmadia Kolos-Varga Márk, Apagyi Levente-Hérics Dávid
K-2 500 m: Koleszár Mátyás-Németh Viktor, Nádas Bence-Erdőssy Csaba
K-2 1000 m: Hufnágel Tibor-Ilyés Róbert, Gacsal Ákos-Kugler Attila

K-4 500 m: Tótka Sándor-Molnár Péter-Mozgi Milán-Somorácz Tamás, Balaska Márk-Birkás Balázs-Dudás Miklós-Kuli István

NŐI KAJAK:
K-1 200 m: Lucz Dóra, Lucz Anna
K-1 500 m: Medveczky Erika, Bodonyi Dóra
K-1 1000 m: Takács Tamara, Kárász Anna
K-1 5000 m: Csay Renáta, Kiszli Vanda

K-2 200 m: Hagymási Réka-Szabó Ágnes, Kiss Blanka-Lucz Anna
K-2 500 m: Takács Tamara-Vad Ninetta, Racskó Fruzsina-Szabó Ágnes

K-4 500 m: Lucz Dóra-Medveczky Erika-Takács Tamara-Vad Ninetta, Racskó Fruzsina-Katrinecz Rita-Szabó Ágnes-Gamsjager Lisa-Maria

FÉRFI KENU:
C-1 200 m: Hajdu Jonatán, Korisánszky Dávid
C-1 500 m: Kiss Tamás, Bodonyi András
C-1 1000 m: Kiss Tamás, Bodonyi András
C-1 5000 m: Dóczé Ádám, Dóri Bence

C-2 200 m: Hajdu Jonatán-Fekete Ádám, Lelovics Dávid-Némedi Konrád
C-2 500 m: Hajdu Jonatán-Fekete Ádám, Slihoczki Ádám-Szőke Attila
C-2 1000 m: Korisánszky Dávid-Mike Róbert, Lelovics Dávid-Némedi Konrád

NŐI KENU:
C-1 200 m: Balla Virág, Takács Kincső
C-1 500 m: Lakatos Zsanett, Nagy Bianka
C-1 5000 m: Lakatos Zsanett, Bragato Giada

C-2 200 m: Balla Virág-Takács Kincső, Nagy Bianka-Molnár Csenge
C-2 500 m: Balla Virág-Takács Kincső, Kisbán Zsófia-Bragato Giada

A szegedi Világkupát május 17. és 20. között rendezik a Maty-éren – a belépés ingyenes.

Kopasz Bálint meggyógyult, Lucz Dóra nem, Kiss Tamás motivált

Kopasz Bálintot nem gyengítette le annyira a betegség, hogy ne nyerje meg a szegedi rangsorolón az 1000 kajak egyest. Kiss Tamás motiválatlansága már a múlté, győzött is 1000 kenu egyesben, míg Hagymási Réka először nyert 200 egyesben, miután Lucz Dóra betegség miatt nem indult el.

A Balaton közepén evezhettek a családok is

A vártnál sokkal több nevezővel, remek hangulatban zajlott le a Balaton-átevezés, amelyet első alkalommal rendezett meg a Magyar Kajak-Kenu Szövetség és Fonyód közösen.

Hír

Az átevezésen Fonyód-Badacsony-Fonyód útvonalon kellett megtenni a 10 kilométeres távot bármilyen kézi hajtású vízi járművel – érkeztek is kajakokkal, kenukkal, SUP-okkal, tengeri kajakokkal és sárkányhajókkal is.

„A fonyódiak korábban már megrendezték ezt az átevezést, amelyet tavaly a szövetségünk is felkarolt, mert így szélesebb körben is fel tudjuk hívni a figyelmet a vízi sportok szépségére. 2017-ben a kedvezőtlen időjárás miatt augusztusban és szeptemberben is el kellett halasztani az eseményt” – mondta még az esemény előtt Schmidt Gábor, a Magyar Kajak-Kenu Szövetség elnöke.

Ugyanazon a napon, gyönyörű szép időben rendezték meg a Balaton-átevezést és az időjárás miatt többször elhalasztott Balaton-átúszást, ezt kihasználva nagyon sokan mind a két módon átszelték hazánk legnagyobb tavát. Így tett Révész Máriusz kormánybiztos is, aki előbb átúszta a Balatont, majd negyedmagával átkenuzta.

De ott volt az indulók között – a teljesség igénye nélkül – Vaskuti István olimpiai bajnok kenus, Storcz Botond olimpiai bajnok kajakos, Csabai Edvin 17-szeres maratoni világbajnok kenus, Kiss Gergely olimpiai bajnok vízilabdázó, Bácskai János, Ferencváros polgármestere és Csampa Zsolt, a Magyar Vívó Szövetség elnöke is.

Az eseményre mintegy 250 hajót és 700 indulót vártak az előzetes nevezések alapján, ehelyett 671 hajó 1386 „versenyzője” vágott neki a Balatonnak, és szelte át a tavat biztonságban.

„Számunkra is meglepő, hogy milyen hatalmas volt az érdeklődés – kezdte Berényi Péter szervező. – Kimondottan egy családi rendezvénynek szántuk, amelyen egy kihívás keretében bárki megmérettethette magát, a Balaton közepén evezhetett, ezt azért nem teheti meg mindenki a hétköznapokban ilyen biztonságos körülmények között. Hat mentőmotoros, két segédmotoros, 11 vitorlás biztosította a versenyt a Balatonon, de a mentők is rendelkezésre álltak a parton.”

Minden célba érő kapott egy lángost a parton, és amellett, hogy a Balaton-átevezés egy családi, szabadidős esemény volt, különböző kategóriákban győztest is hirdettek.

Az abszolút bajnok a Bagó Bálint, id. Lacsik Péter, ifj. Lacsik Péter, Kaszás Kornél, Kiss Bence, Krenák Mihály, Lovass Márk, Porubszky Norbert, Szabó Péter alkotta Győri Nyolcas hajó lett, amely 34 perc 11 másodperc alatt teljesítette a 10 kilométeres távot.

Az abszolút győztes Győri Nyolcas öt tagja a délutáni eredményhirdetésen

Az eredményeket ide kattintva lehet böngészni. Köszönjük minden indulónak a türelmet, amíg vártak a regisztrációra, várunk vissza mindenkit jövőre is!

Egy fáklyás evezés margójára

Schmidt Gábor beszéde a fáklyás emlékevezésen 2018. július 15-én, Kolonics György tragikus halálának 10. évfordulóján.

Hír

– És ki volt az a Kolonics Gyuri? – tette fel a kérdést nemrég egy nyári táborban egy tízéves kissrác. Időnként kapunk már ilyen kérdéseket. És egyre többször kapunk majd. Mi pedig tűnődhetünk, hogy mi is a válasz. A jó válasz. Ami valóban az igazán fontosat mondja el róla. –

Egy klasszis, egy olimpiai bajnok.

Egy kenus, akinek a kivételes tehetsége rendkívüli alázattal és szorgalommal párosult.

Egy páratlanul céltudatos versenyző, aki mindent alárendelt a sportnak. Mindent.

Egy srác, aki  felfoghatatlan módon, edzés közben fejezte be az életét.

Egy barát, akit sokan szerettek.

Egy ember, közülünk.

Nézegetjük a fényképeit. Az egykori pillantásait, az erőfeszítések és a mámoros célbaérések látványát őrző felvételeket. A már-már ikonikus, James Dean-t idéző fotót, a vállán keresztként átvetett lapáttal…

Nyilvánvaló, hogy akik nem ismerték, azoknak  legfeljebb mítosz marad, vagy szomorú sportágtörténeti adat. Akik pedig igazán közel álltak hozzá, azok pedig már örökre elfogultak lesznek a személye iránt.

Az új generáció?

Ők azt a Kolót fogják megismerni, akit mi tárunk eléjük.

Számukra folyamatosan fel kell idéznünk és át kell örökítenünk az emlékeinket, amelyeknek közvetve vagy közvetlenül részesei lehettünk.

Még akkor is, ha úgy érezzük, hogy az utóbbi tíz év alatt már mindent elmondtunk róla. Készítettünk filmet, emlékkiállítást. Kisbolygót, sportcentrumot, iskolát ruháztunk fel a nevével és szobrokat állítottunk a tiszteletére. Emlékevezéseket szerveztünk, amelyeken mindannyiszor meg voltunk győződve arról, hogy láthatatlanul jelen van és sajátos, szerény mosolyával az arcán épp azt dünnyögi:  – jó fejek vagytok, igazán…

10 év hosszú idő. Gyuri halála óta már felcseperedett egy olyan korosztály, amelyiknek a tagjai most szállnak hajókba, hogy sikereinek nyomába eredjenek. Megtapasztaltuk azt is, hogy az élet nem állt meg, a Duna egykedvűen folyt tovább, ahogy mindannyiunknak haladnunk kellett az úton, – miatta is, érte is, helyette is.

Másfelől viszont, mintha csak egy szemhunyásnyi idő választana el attól a keddi naptól és attól a döbbenetes pillanattól, amikor Koló halálhíréről értesültünk. Mi, akik kortársai, sporttársai, barátai, ismerősei voltunk, szeretnénk a legméltóbb módon emlékezni Rá; úgy, hogy ez az emlékezés sose dermedjen bele valami élettelen, újraismételgetett, formális pátoszba. Gyuri alakja pedig sose silányuljon fennkölt, de idegenül steril legendává. Annál is inkább, mert mi még pontosan tudjuk, hogy emberként képviselt értékei a sportágban elért eredményein is túlmutattak. Idővel persze így is, úgy is mitikus hőssé válik.  A mai kissrácoknak pedig mesélhetünk arról, hogy volt egyszer egy cingár kisfiú, aki nagy bátran útra kelt, megküzdött a világgal –  és olykor talán saját démonaival is.

Közben pedig, amíg csak tehetjük, minden évfordulón gyertyát gyújtunk, együtt bográcsozunk és lapátolunk – mert annak biztosan ő is örülne… és csak késő este figyelmeztetne, hogy „fiúk, elég a mókából, holnap edzés! „ …

A szomorúságunkat pedig lassan-lassan felváltja annak az öröme, hogy egy ideig köztünk lehetett és ismerhettük őt.