„Azt gondolom, hogy az egyik legnagyobb szakmai elismerést kaptam meg ezzel a díjjal. – kezdte Nyerges Attila. – Fontosak ezek a kitüntetések, mert
ezt tényleg a szakma ítélte oda,
és nagyon jól esett, hogy mindenki odajött hozzám őszintén gratulálni. Azt láttam, hogy mindenki együtt örül velem. Az összes kollégám részese ennek a sikernek, mert évről-évre együtt dolgozunk a sportágért és a fiatalokért.”
A Szarvasi Kajak-Kenu Club trénere márciusban, a 60. születésnapja alkalmából készített interjúban elmondta, több, mint 30 éve kezdte edzői pályafutását. Szerinte a szakma szépsége a fiatalok eredményeiben és az apró részletekben rejlik.
„A napi szintű problémák azért megvannak, de egy edzőnek a sportolója eredményei az elsődleges visszajelzések. De a kisebbeknél ugyanúgy tudunk örülni egy jó mozdulatnak is, ami az is lehet, hogy addig éveket váratott magára. Sajnos nálam most nagyon megkopott a létszám, szerintem a legelső évemben se voltunk ilyen kevesen. Négy-öt éve még 60 fős csoportom volt, mostanra viszont a nyolcévestől az U23, felnőttig korosztályonként csak pár versenyzőm van. Emiatt kicsit mélyponton voltam az utóbbi időben, ezért is esett most nagyon jól a lelkemnek az elismerés.” – mondta Nyerges Attila.
A teljesség igénye nélkül Nyerges Attila nevelőedzője volt az olimpiai bajnok Bodonyi Dórának, Dombvári Bencének, Nyemcsok Máténak és Huszár Leventének is. A mostani generációból idén még ő készítette fel Kós Benedeket, Opavszky Márkot, Grivalszki Tamást, Pekár Tibort és fiát Nyerges Áront is. Mindig is a körös-parti egyesületnél dolgozott, ahol a körülményekre soha nem volt panasz, mindent megteremtett, amire szükség volt. Ha kellett fúrt, faragott, hegesztett, hajót ragasztott, vagy utánfutót szerelt, a megfelelő színvonal így mindig adott volt a fiataloknak. A kiváló tréner mindig igyekezett lépést tartani a kor szellemével.
„Ha a szakmai oldalát nézem, természetesen a módszerek és a körülmények is folyamatosan változnak. Ha ezekkel sikerül lépést tartani, akkor képes egy edző legjobbat nyújtani. Az én hozzáállásom alapvetően sosem változott. A gyerekeket azonban ma már nagyon nehéz munkára bírni. Szerencsés az az edző, akinek tényleg nagyon erős csapata van, mert annak tagjai viszik egymást előre, ezáltal pedig meg van a kellő színvonal és a küzdeni tudás.”
A szakember szerint ez utóbbi minden gyerekben megvan, csak ki kell tudni hozni belőlük. De, hogy ő hogyan viszonyul tanítványaihoz?
„Egy lovas példát hoznék:
engedek és húzok a száron.
Ezt úgy kell elképzelni, hogy edzés előtt bemelegítésnél belefér a viccelődés és a csibészkedés, ezzel is próbáljuk oldani a hangulatot. A munka alatt viszont nem tűröm a lazaságot és a humort, maximum egy-egy levezetésnél. Szerintem így lehet a leghatékonyabb egy edző-versenyző viszony.”
A módszer sikerességét korábbi versenyzői eredményei bizonyítják. Visszakanyarodva az Arany-lapát díjhoz, Nyerges Attila szarvasiként a Vajda Attila Regionális Akadémia égisze alatt dolgozik. Szerinte messzemenő következtetést még nem lehet levonni az regionális akadémiák hatékonyságáról, de azt elismeri, hogy a rendszer alaposan felpezsdítette a kajak-kenu sport életét.
„Nagyon jó kapcsolatom van a kollégákkal és (Sík) Marci is számít rám, hogy segítsem a fiatal edzők munkáját. Szeretek velük dolgozni, látom bennük a tüzet, az akaratot és minden felmerülő problémára jól reagálnak. Az elmúlt hétvégén a békési 24 órás úszáson azt láttam, hogy a gyerekek között is baráti kapcsolat alakult ki, nincs ellenségeskedés, csak egészséges versenyszellem. Legalább olyan fontos nekik, hogy az akadémiai eseményeken jól teljesítsenek, mint egy magyar bajnokságon.” – tette hozzá a tapasztalt tréner.
