Éppen ma tölti be a 60. életévét. Más ez a szülinap, mint az előzőek?
Nyilván nem egy teljesen átlagos hétköznap számomra, de túl komoly jelentőséget sem tulajdonítok neki.
1961-ben született, míg a Kajak-Kenu Club Szarvast 1967-ben alapították. Az egyesület első növendékei között volt?
Kilenc éves koromban úgymond „véletlenül” találkoztam a sportággal. A testvéreimmel lementünk a vízitelepre és hát tulajdonképpen ott ragadtunk. A bátyám ugyan később abbahagyta, de a régi társakkal azért ő is tartja a kapcsolatot. Az öcsém pedig egy rövid ideig szintén szünetet tartott, de most már a másik szarvasi egyesületnek, a Körös Dragonnak a vezetője, sőt ő még a mai napig aktív sárkányhajós is.
Ön is azért viszonylag fiatalon hagyta abba versenyzést…
Hivatalosan 1990-ben vonultam vissza, hiszen akkor jelentkeztem a Testnevelési Egyetemre. Előtte már azért a 80-as évek közepétől elkezdtem edzősködni. Szarvason indítottak egy segédedzői képzést, ami egyébként szerintem egy nagyon csúnya kifejezés. Mindenesetre ezt elvégeztem. Ezután a klub alapítója, Sándor Tamás átadta nekem a csoportját, mivel ő pont akkor hagyta abba az edzősködést. Jó pár évig edző-versenyzőként tevékenykedtem. A karrieremre visszatérve azt gondolom, hogy jó volt, bár azért van egy kis hiányérzetem. Két kitörési lehetőségem volt pályafutásom során, az elsőnél csak utána tudtam meg, a másodiknál pedig már későnek éreztem azt, hogy átválthassak egy profibb szemléletre.
A jelen kiválóságai közül többek között Dombvári Bencének és Bodonyi Dórának is Ön volt a nevelőedzője. Tartja a kapcsolatot korábbi tanítványaival?
Természetesen, Bencével például minden egyes találkozásunkkor nagyon örülünk egymásnak. Kezet fogunk, hosszasan beszélgetünk, akár telefonon is. Tavalyelőtt a Párizs-keret tagja volt, ahol ismét az edzője lehettem. Bodonyi Dórival kapcsolatban egy érdekes helyzet állt elő; mivel ő szolnoki, a fiammal Nyerges Áronnal, illetve Dóra edzőjével egyeztetve közös munkába vagyunk, illetve át is járok hozzájuk. Dóri és Áron úgymond edzőpartnerek, és mondhatom azt, hogy vele is kifogástalan a kapcsolatom.
Apropó Nyerges Áron. Ő ugye jelenleg is tagja a Párizs-keretnek. Önre is igaz az, hogy a saját fiától többet vár el, mint a többi versenyzőjétől?
Én azt gondolom, hogy igen. Lehet, hogy ez furcsán hangzik egy szülő szájából, de talán külön tudom kezelni a szülői oldalát és az edzői oldalát. Viszont, hogy ha nem vagyok következetes és nem állítok fel ugyanolyan célokat, mint a többi versenyzőmnek, akkor lehet, hogy pont ő lesz az, aki éveken belül számon fog kérni, hogy ha nem vagyok elég határozott vele szemben.
Könnyű a mai fiatalokat rávenni a kajakozásra, vagy úgy egyáltalán a sportolásra?
Nem! Erről talán többet nem is szabadna beszélni, egy szóval nagyon nehéz.
Miért?
A sport mindaddig, amíg kényelmes, csodálatos dolog. Amikor viszont neki kell feszülni, és már elhivatottság is kell, akkor jönnek a nehézségek. Persze mi edzők türelmesek vagyunk, évek vannak, hogy ezt a szintet meglépjék a versenyzők, de nagyon nehéz. Főleg a tanulás mellett, és persze részemről és a szülők részéről is elvárás, hogy tanuljon a gyerek.
Az ország egyik legnevesebb utánpótlás edzőjének tartják számon. Van még olyan célja, amit mindenképp el szeretne érni?
Még nem adtam fel az U23-as és a felnőtt kategóriát. Nem szeretném ha csak az utánpótlásban lennének eredményeim. Nyilván itt Szarvason egy nem túl nagy vidéki egyesületről van szó. Megmondom őszintén, Dombvári Bence után arra összpontosítottam, hogy a versenyzőimet próbáljam megtartani. Ez most úgy érzem sikerül is, gondolok itt a már világbajnoki negyedik Kós Benedekre, Opavszky Márkra, Grivalszki Tamásra, vagy éppen Nyerges Áronra. Ők a nemzetközi szintű versenyzőim. Eddig kicsit kudarcként éltem meg a felnőtt korosztályt, de nem hagyom ezt annyiban, teszem a dolgom és továbbra is ebbe az irányba megyek tovább. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem is dolgozom már az utánpótlásban. Most is van egy edző tanítványom, aki épp ebben a pillanatban írt nekem üzenetet a délutáni edzésprogrammal kapcsolatban. Eddig minden egyes edzést én vezettem, de ő ott ült mellettem. Tehát én alapvetően most is az utánpótlásban dolgozom, szeretem is, de próbálom az U23-al és a felnőttekkel kapcsolatos vágyaimat beteljesíteni.
Egy interjúban olvastam, hogy korábban elvégzett egy gyógylovagoltatói és díjugratói képzést is. Ez hogyan jött?
Miután elvégeztem a Testnevelési Egyetemet, egy évvel később ugyanitt indult egy hipoterápiás lovasoktatói szak. Mivel nekem saját lovaim voltak, és lovasoktatással is foglalkoztam, így megcéloztam ezt a képzést is. A lovasoktatás nekem kajak edzősködéssel párhuzamosan ment. Mikor befejeztem a vízen az edzést, rohantam haza, mert vártak a lovasok. Magas szinten akartam ezt is csinálni, ezért elvégeztem ezeket a képzéseket, de ez már a múlté, ugyanis a mostani kajakos csoportommal 10 éve foglalkozom, nagyon sok időmet veszik el az edzések. Csak 2019-ben, amikor az utolsó Covid-mentes szezon volt, több mint 15 hetet töltöttem edzőtáborokban. Ez az életmód pedig már nem összeegyeztethető a lovasoktatással.
Bár azt mondta, nem tulajdonít különösen nagy jelentőséget a születésnapjának a 60 azért mégiscsak egy kerek szám. Tervez bármilyen ünnepséget, összejövetelt a család, esetleg a szarvasi egyesület?
Gondolom a családom titokban próbálja ezt megoldani. De az is lehet, hogy minden csúszik, hiszen Áron fiam jelenleg is kint van a sevilla-i edzőtáborban és lehet, hogy őt is bevárják, nem tudom. Lehet, hogy online ő is bekapcsolódik. De én nem tudok még semmiről.
