„Nem terveztem semmilyen nagyobb bulit, ilyenkor csak a családdal és a rokonokkal szoktunk összejönni egy ünnepi ebédre, de semmi több. – mondta a 22. születésnapját szombaton ünneplő Varga Ádám, akinek nem is nagyon van ideje bulizgatni az edzések és az iskola mellett. – Fizika szakos vagyok a Budapesti Műszaki Egyetemen. Ugyanolyan komolyan veszem a tanulást, mint a kajakozást. Reggel úszok, vagy kondizok, majd suliba megyek és utána is van még egy edzésem.”
Bár nagyobb ismertséget az olimpiai ezüstérem hozott számára, a sportág berkein belül már évek óta lehetett tudni, hogy hatalmas tehetség. A tavalyi magyar bajnokságon legyőzte Kopasz Bálintot K-1 1000 méteren, de az a verseny nem csak ezért volt vízválasztó a számára.
„Az érettségim évében volt egy sérülésem, ami nehezen gyógyult, az is megfordult a fejemben, hogy abbahagyom.
Utána ez rendbejött és úgy voltam vele, hogy megpróbálok kijutni az olimpiára, majd utána elkezdem a sulit. Végül az olimpia elmaradt én pedig a magyar bajnokságra hagytam a döntést, hogy mi legyen.”
A szolnoki verseny után már nem volt kérdés, hogy mi lesz a fontosabb Tokióig. Még abban az évben bronzérmes lett a szegedi világkupán, idén májusban pedig a válogatón is megelőzte Kopasz Bálintot, ezzel biztosítva helyét a csapatba. Az olimpián a legfontosabb az volt, hogy elhiggye, helye van a legjobbak között.
Matya (Matyus Zsolt, Ádám edzője – a szerk.) minden verseny előtt azt szokta mondani, hinni kell abban, hogy bármi lehetséges. Én az olimpián egy-hatba vártam magam, de inkább hat, mint egy. Már egy bronzérmet aláírtam volna, de nem éltem bele magam, csak az volt a fejemben, hogy negyedik ne legyek.” – mondta Varga Ádám, aki a német Schopf-ot végig maga mögött tartotta, sőt még a Kopasz Bálint üldözésébe belefáradó portugál Pimentát is utolérte a finisben.
„Pimentát egyáltalán nem láttam. Schopf mellettem volt, őt érzékeltem, hogy fél hajóval jön mögöttem és a végén majdnem utol is ért.
A beérkezéskor csak balra néztem, azt hittem Pimenta már rég beért csak később tudatosult bennem, hogy megelőztem.”
– emlékezett vissza a KSI kajakosa.
Ádám ezután párosban Béke Kornéllal a B-döntőben negyedik lett. Az olimpia után számára is egy hosszabb pihenő következett, miközben meghívást kapott Oklahomába egy szupersprint versenyre, ahol ezer méteren, nem szokványos körülmények között első, míg 350 méter éjjeli sprint során, holtversenyben második lett.
„Ezer méteren egyszerre indultunk, nem volt külön pályánk, emellett volt forduló és futás is. Ez a verseny inkább egy fesztiválhoz volt hasonló, de nekem nagyon tetszett, mert változatos volt és izgalmas.”
Persze a jövőben marad a megszokott formátumnál és november eleje óta újra komolyan beleállt a felkészülésbe. Az egyes továbbra is elsőbbséget élvez, de az ötszáz párost és a négyest sem vetette el.
„A kétszázat leszámítva mindig, mindenre egyszerre készülök. Úgy vagyok vele, hogy ha az egyes nem sikerül, ott van még a páros, vagy a négyes. Az, hogy valójában hány számot bírnék most vállalni, majd csak a válogatón derül ki jövőre. Az ötszáz egyébként nekem fárasztóbb, mert a tempó miatt hamarabb elkötök. Az ezres pályákon eddig biztató volt az első ötszázam, de persze kell még javulnom. Kíváncsian várom, hol leszek ezen a távon jövőre.” – zárta az olimpiai ezüstérmes.
