A napsütés és a meleg időjárás maradt, a szél azonban ismét jobbról fújt a szombati délutáni döntők kezdetén. Nem jött ez jól a Kiss Ágnes, Nagy Bianka kenupárosnak, akik C-2 200 méteren álltak rajthoz. Ebben a számban összesen nyolc induló volt, ezért előfutamot sem rendeztek. A hatosról induló szegedi lányok sajnos nem kapták el jól a rajtot, ami megpecsételte a futam további alakulását is. Nem tudtak beleszólni az érmekért folyó harcba, hatodikként zártak.
A délután első magyar érmét női K-1 200 méteren a legutóbbi két Eb-n aranyérmes Lucz Anna szerezte, aki ezúttal másodikként zárta a döntőt. Az UTE versenyzőjét megtréfálta a szél a rajtban, igaz, talán egyedül a dán Frederikke Moercke kapta el jól a startot. Ő végig kimagaslott a mezőnyből, miközben Anna az éremért volt harcban. Szorosan alakult a befutó, Anna viszont kitűnően jött és végül a szlovén Anja Apollonio előtt egy tizeddel másodikként haladt át a célvonalon.
"Az ezüstéremmel teljesen elégedett vagyok, a pályámmal viszont nem. - mondta Lucz Anna. - Vagyis leginkább a rajtommal. Nem kaptam el jól, kicsit kifújt a szél és az első húzásom egy kicsit beragadt. Ehhez képest a végén úgy érzem, szépen feljöttem."
Varga Katalin bronzérmével folytatódott a délután az egyetlen magyar érdekeltségű para döntőben, KL2 200 méteren. A szegedi klasszis a négyes pályán, a két brit között vágott neki a távnak. Jó rajtot követően az abszolút favorit Charlotte Henshaw mögött végig komoly csatát vívott Emma Wiggsszel. Száz-százhúsz méterig Kata hajója egyértelműen előrébb volt, a hajrát viszont Wiggs bírta jobban.
A folytatásban ismét a gyorsasági szakágé volt a főszerep, következett a női K-1 1000 méteres döntő. Magyar szempontból ez az egyik legsikeresebb versenyszám, ugyanis az elmúlt 24 kontinensviadal során 20 alkalommal állt magyar a dobogón, abból 11-szer annak legfölső fokán. Montemorban tizenkettedszer is a mi himnuszunk csendült fel az eredményhirdetésen, köszönhetően Kőhalmi Emesének.
Örökös bajnokunk számára nem indult könnyen az Eb, saját bevallása szerint az előfutam és a középfutam sem volt hibátlan részéről, de tudjuk jól, hogy a döntőt kell megnyerni. A kettes pályáról rajtolva alaposan bekezdett a táv első felében egy hajóval volt a komplett mezőny előtt. A svéd Melina Andersson nem akarta ezt annyiban hagyni, féltáv után elkezdte faragni hátrányát és 750 méterhez érve egészen megközelítette Mesit. A KKNKKA versenyzője azonban tartogatott még egy nagy hajrát, amit a svéd képtelen volt lereagálni, az utolsó métereken már biztosak lehettünk az újabb magyar győzelemben.
"Mondhatnám, hogy direkt akartam a kettes pályára kerülni, de őszintén szólva az elő- és a középfutam nem úgy sikerült, ahogy terveztem. - nyilatkozott Mesi, aki pályafutása ötödik Európa-bajnoki címét ünnepelheti. - Viszont nagyon sokat tanultam mindkét pályából, és a döntőben mindent sikerült úgy összeraknom, ahogy szerettem volna. A tervem az volt, hogy egy erős rajt után a közepén visszaállok egy erős utazótempóra és a végén még kiadom, ami marad, s ezt pontosan sikerült megvalósítanom."
Férfi K-1 500 méteren az előző három Európa-bajnokság győztese, Varga Ádám a hármas pályáról nagyszerű rajtot vett, mi több, féltávnál még ő vezetett. Előnyét azonban nem tudta megtartani, a lengyel Alex Borucki, a cseh Josef Dostál és a német Jacob Schopf is megelőzte a hajrában, így negyedikként szelte át a célvonalat.
"Ebben ennyi volt. Mindig úgy megyek, hogy az elejét jobban megnyomom. Nem volt rossz pálya, persze tökéletes sem, a szél pedig nem volt zavaró." - fogalmazott Varga Ádám.
Az interjú után nem sokkal jött a hír, hogy a győztes Boruckit a középen haladás szabály be nem tartása miatt kizárták. Ádi így ideiglenesen a harmadik helyre került, ám a lengyelek megóvták a döntést. Ezt nagyjából két órával később elfogadta a zsűri, így a húszéves lengyel kajakos visszakapta az első helyét, Varga Ádám pedig negyedik lett.
Hogy szépen zárjuk a napot, arról a mix kenu négyesünk gondoskodott: a Csorba Zsófia, Opavszky Réka, Kollár Kristóf, Fejes Dániel összeállítású magyar hajó bronzérmes lett 500 méteren. A mieink a spanyolok és a németek mögött, a két független, vagyis az orosz és fehérorosz hajóval csatáztak az éremért, amit végül nagyszerű finissel szereztek meg.
"Eddig nyugodt voltam, ma ébredés után azonban már éreztem, hogy izgulok." - mondta Kollár Kristóf, akinek ez volt az egyetlen pályája az Eb-n. - "Nem tudtam, hogy mire számítsak a mezőnytől, ez nem olyan, mint a C-2 500, ahol azért ismerjük a riválisokat. Szóval ez meglepetés volt, de nagyon örülök annak, hogy dobogózni tudtunk."
