Budapest volt a házigazdája az Európai Olimpiai Bizottság 55. közgyűlésének, amelyen mintegy 50 ország közel 300 sportvezetője vett részt. Az esemény rangját emelte, hogy felszólalt Kirsty Covenrty, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke is. A négyszeres olimpikon, kétszeres olimpiai és világbajnok kenus Martin Doktor a Cseh Olimpiai Bizottság sportigazgatójaként vett részt az eseményen, Horváth Noémi a szervező-házigazda Magyar Olimpiai Bizottság delegációjának volt tagja, nem mellesleg pedig sportdiplomataként a Nemzetközi Kajak-Kenu Szövetség SUP-bizottságának elnöke, a szakág 2019-es, első magyar világbajnoka is. A közgyűlés szünetében, a Hotel Marriott teraszán beszélgettek a kilencvenes évek kenus sikereiről, megidézve Kolonics György emlékét is.
Érdekes sorsközösség – azon túl, hogy Atlantában mindkét kenus olimpiai bajnok lett –, hogy Koló abban az esztendőben ment el, amelynek végén cseh riválisa is abbahagyta az aktív versenysportot. Martin Doktor a pekingi olimpiára már nem szerzett indulási jogot, a cseh válogatott szakvezetőjeként azonban a londoni olimpiáig vezette csapatát.
A két legendás sportoló egyik első közös emléke az 1993-as koppenhágai világbajnokság volt.
- Gyurit először televízióban láttam versenyezni, hiszen két évvel idősebb volt nálam, így korábban lett a felnőtt elit tagja. Majd Koppenhágában találkoztunk először személyesen, az 1993-as vébén. Akkor hallatlan eredményt ért el: párosban és négyesben is aranyérmes lett, egyesben ezüstérmes. Már akkor neve volt Kolónak, figyelt rá a nemzetközi mezőny; egyesben és párosban is a világ egyik legjobbjának számított.
Kemény harcos, mellette nagyon jó srác volt…
- Versenyzőként nagyon nehéz ellenfél volt; erős, kemény harcos, olyan volt, mint egy robot, különleges technikája páratlan sikereket hozott számára. A parton ugyanakkor nagyon barátságos, nyitott személyisége volt. Koló egy legenda, akit nem lehet elfelejteni. Amellett, hogy a sportban legenda volt, nagyon jó srác benyomását keltette. Mindenki számára példaképet jelentett már versenyző korában is – és halála után is. Sokszor eszembe jut, például amikor jövök Magyarországra, esetleg Szegedre egy világversenyre, vagy akár turistaként a feleségemmel, az első, amit nem egyszer meglátogatok, a vízitelep, vagy a szülőháza.
Emlékezetes a 2001-es poznani vébé, ahol az egyesek 1000 méteres versenyében a német Andreas Dittmer, a cseh Martin Doktor és a magyar Kolonics György volt a befutási sorrend. Ők voltak a világ akkori legnagyon kenus klasszisai.
- Kétezeregy egy furcsa év volt, mert szakítottunk a hagyományokkal, és egy újtípusú, a szélesebbről egy jóval keskenyebb hajóra váltottunk, ezért nehéz verseny volt a poznani vébé. Hogy Dittmerrel és Kolóval közösen a dobogóra állhattam, csúcs volt az életemben, óriási megtiszteltetés, élmény és emlék. A magas szintű élsportban nincs sok idő arra, hogy az idődet a barátaiddal töltsd. Mi hárman azonban mégis igyekeztünk a parton is társak lenni, ott már nem egymás ellenfeleiként, hanem barátként tekintettünk egymásra Andreasszal és Kolóval, majd később egy másik magyar sráccal, Vajda Attilával. Abban az időben a versenyzők közül kevesen voltak hozzám olyan közel, mint ők hárman.
Martin Doktor inkább az egyéni számokban nyert, míg Koló eleinte inkább a párosokban.
- Ha a világversenyeken többször eveztünk volna egymás ellen, biztos nehezebb lett volna számomra azokat a sikereket elérni, amelyeket elértem, mert Koló nagyon jó volt. Hihetetlen technikával rendelkezett, amit párosban is kamatoztatni tudott, minden bizonnyal, idővel, hosszú távon egyesben is érvényesített volna. Egyébként én is kipróbáltam a párost, de nem voltam annyira eredményes, mint egyesben. A régi szélesebb hajók váltása után Koló egyesben is nagyon sikeres tudott lenni; változott a technika, a dinamika, és ehhez Koló nagyon jól tudott alkalmazkodni. Nagy csatákat vívtunk volna a győzelemért. De ez már nem teljesülhetett. Nagyon hiányzik, biztos most is baráti kapcsolatban lennénk. Jó szívvel gondolok rá ma is.
(Kolonics György Alapítvány/Vasvári Ferenc; első fotó: Szalmás Péter)
