Kovács Béla számos sportban kipróbálta magát, mielőtt elköteleződött volna a kajak-kenu iránt. A labdarúgás, ökölvívás, vízilabdázás majd kézilabdázás után egyik osztálytársa invitálására látogatott le az MTK vízi telepére 1960-ban.
„Az MTK után az Újpesti Dózsában eveztem, 1961 ás ’62-ben az ifjúsági válogatott tagja voltam, majd 1963-ban elvégeztem a segédedzői és versenybírói vizsgát is. Tudtam, hogy a sportág közelében akarok maradni. Innentől kezdve, egészen a tavalyi évig aktívan foglalkoztam versenybíráskodással.
Különleges és sokszor nehéz hivatás ez, hiszen kellemetlen szituációkban is jó döntést kell hoznia az embernek.
A népszerű Béla bácsit 1965-ben megválasztották a Budapesti Kajak-Kenu Szövetség versenybíró testület vezetőjének. A BKKSZ-ben a mai napig aktív tevékenységet folytat, mint alelnök. Emellett 1986-ban a Magyar Kajak-Kenu Szövetség Versenybíró Testületének élére is megválasztották, ahonnan több, mint 30 év után 2021-ben vonult vissza. Béla bácsi így emlékezett vissza a versenyekre:
„Volt egy Fradis kajakos, aki az egyik válogató versenyen csibészkedett. Ha eleinte fel is háborodtak, végül mindig megértették a döntéseimet. Később oda is jött és megveregette a vállamat, majd bocsánatot kért. Vagy ott volt például amikor egy őszi keretfeltöltő versenyen Wichmann Tamás segítette előnyhöz Petrikovics Gyulát, ezért kizárásra javasoltam Tamást. Mondhatni, hogy nem örült neki, majdnem egy évig nem köszönt, de aztán megértette ő is.”
A versenybírói munkássága mellett tizenkét évig szövetkezeti elnök volt, ahol közel háromszáz embert irányított, emellett évtizedekig ő felelt a 8 régió versenybíróiért. Gondosan megtervezték minden szezon elején a menetrendet, hiszen nem volt egyszerű ennyi embert és versenyt koordinálni. Munkatársai úgy tartották, hogy
Béla bácsinak mindig fontos volt a rend, az összhang annak érdekében, minden szabályszerűen történjen a pályán.
Mindemellett ő maga is aktívan versenyzett néhány évvel ezelőttig, ahol egyesben, párosban és négyesben is gyakran a dobogó élén álltak társaival.
„Nagyon sok versenyen indultunk a barátaimmal, bár néhány éve már nem eveztem. Mindig is szerettem a víz közelében lenni, a Duna szeretete az első pillanattól kezdve megfertőzött, tudtam, hogy a közelében akarok tevékenykedni, amíg csak tehetem. A legjobb hivatás, amit választhattam - még ha sokszor fájt is a fejem miatta - megpróbáltam mindig a legjobb döntéseket hozni.” - mondta Kovács Béla.
Számos társadalmi és sportágbéli kitüntetést kapott, köztük 2015-ben az MKKSZ legmagasabb rangú elismerését az Arany Érdemérmet, amelynek következtében az ő neve is fölkerült a Dr. Baráth Etele Székházban lévő márványtáblára.
Isten éltesse sokáig!
