Egy hete már, hogy átvehetted az év férfi kajakosának járó elismerést. Először kaptad meg a díjat, ráadásul egy olyan szakágban, amely mondhatni virágkorát éli nálunk. Hova sorolod ezt a sikert pályafutásodban?
Én inkább a csapatunk munkájának gyümölcseként tekintek erre a díjra. Két csapathajós eredménnyel érdemeltem ki szerintem, tehát a csapattársaim nélkül ez nem sikerült volna. Nagyon büszke vagyok mindannyiukra, hiszen egymást is motiváltuk, ha valakinek volt egy rosszabb napja, próbáltuk kizökkenteni és ösztönözni arra, hogy amit tud, azt tegye meg. Egyesben többnyire ötszázon, illetve fiatalabb koromban kétszázon versenyeztem. Ezek is kedves emlékek, de a csapatban elért sikerek kedvesebbek a szívemnek.
Két hónap telt el a világbajnokság és az Előolimpia óta, és már a felkészülést is elkezdtétek. Ilyenkor lehet még a már elért sikerekből táplálkozni, vagy el kell felejteni, ami történt és tiszta lappal hozzálátni a munkához?
A nehezebb időkben én visszatekintek arra, amit az előző szezonban elértünk és itt nem is konkrétan az eredményekre gondolok, hanem arra, hogy milyen problémákat oldottunk meg, vagy milyen hiányosságokból kovácsoltunk előnyt. Utóbbira idén is volt példa, hiszen amíg a világkupa egy jó visszajelzés volt, addig az Európa Játékokon jött egy olyan feedback, hogy valamin még csiszolni kell. Az a verseny mindenkinek egy jel volt, hogy új erőket kell mozgósítanunk és még többet kell beletennünk. Szerintem ez is kellett ahhoz, hogy a világbajnokságon és az Előolimpián is jó eredményt érjünk el. Kellett ez a malőr a kiteljesedésünkhöz.
Nem kezdtünk el ujjal mutogatni a másikra, hanem profi sportolók módjára megbeszéltük, hogy mi lehetett a baj
és szerintem a vb-re még fejlődni is tudtunk.
Ha már szóba került az Európa Játékok. Tótka Sándor a döntő után magára vállalta a felelősséget, elismerte, hogy ő hibázott. Mégis a legnagyobb, kívülről is látható változás az volt, hogy az addigi vezérevezős Kuli Istvánnal helyet cseréltetek. Miért volt erre szükség?
Én ugye a harmadik lyukban ültem addig, ahol azt éreztem, hogy 90-95 százalékot hozok ki magamból. Pistivel hasonlóan sztrókolunk, viszont a tavaszi próbákon, amikor ő ült a harmadik beülőben nem úgy mozgott a hajó, ahogy szerettük volna. Krakkó után Hüvös Viktor mondta, hogy szerinte Pisti már technikailag és erőben is azon a szinten van, ami a harmadik pozícióba kell. Összességében szerintem jobb munkát végzett ott, mint én és egyébként is az utóbbi világversenyeken elől éreztem magam a legkiegyensúlyozottabbnak.
Mekkora kockázatot éreztél ebben? Csizmadia Kolos korábban bevallotta, hogy ő nem biztos, hogy meghúzta volna ezt a cserét.
Kolos egy kicsit ragaszkodott az addigi sorrendhez, de ez érhető, hiszen, ha hirtelen beültetnek eléd egy más stílussal evező kajakost, akkor az egy plusz feladat, hogy megszokd. De végül mindenki nyitott volt a változtatásra, bíztunk abban, hogy ez is egy lehetőség a javulásra. Pár edzés után elértük a kellő szintet, szóval szerintem jól menedzseltük a szituációt.
Duisburgban az előfutam mondhatni sima volt, majd jött a középfutam és a döntő napja, ami az izgalmak mellett, a körülmények miatt is igencsak kaotikus volt. Hogy éltétek meg a történteket?
Az előfutamban rámentünk az első helyre annak reményében, hogy ne kapjunk olyan erős középfutamot. Ennek ellenére megkaptuk legkeményebb ellenfeleket, az olimpia bajnok németeket, az olimpiai második spanyolokat, az Eb-harmadik cseheket, a franciákat és még Kína is ott volt. Egy döntő a döntő előtt. Mindenki mindent beleadott, hiszen tudtuk, hogy ez a legfontosabb futam. A németekkel és a spanyolokkal kimagaslottunk a mezőnyből, szerintem két tizedmásodpercen belül értünk be.
Mondhatjuk tehát, hogy ez volt az igazi teher és a két órával későbbi fináléban már felszabadultan mentetek?
Igen! Kicsit még visszatérve a középfutamra, ott azért is izgultam kicsit, mert amikor vízre szálltunk volt rajtunk egy különleges melegítő felső, ami nagyon meleg tud lenni, ha nem kap hűtést a test. Én elöl semmilyen hűtést nem kaptam, senki nem fröcskölt és már bemelegítésnél is le akartam venni, mert azt gondoltam nem fogok célba érni. De végül fejben túlléptem ezen és sikerült lemenedzselni.
A döntőre pedig a nyugalom és a felszabadultság uralkodott rajtunk, éreztem, hogy a legjobb pályánk lesz és így is lett.
A négyes mellett párosban Kopasz Bálinttal is begyűjtött egy ezüstérmet, illetve Bálint révén ezzel meglett a hatodik férfi kajakos kvóta is. Mindössze három hét volt összerakni a hajót, hogy sikerült ezt még beépíteni a felkészülésbe?
Az Európa Játékok után éreztem, hogy benne van a pakliban, hogy Hüttner Csaba minket fog nevezni a világbajnokságra. Lelkileg készítettem magam a feladatra. Bálint teljesen más technikával evez, mint a csapattársaim, illetve Viktorral felállítottunk egy tervet, hogy a páros edzések után milyen levezető edzést kell prezentálnom egyesben, hogy a technikám visszaálljon a négyesre. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy ez a három hét mennyire kevés volt, ráadásul a páros edzéseket az eredetileg regeneráló edzések helyére tettük be. A nehezebb napokon, a srácok próbáltak motiválni, segítettek átlendülni a nehezebb periódusokon és ez sokat jelentett.
Kicsit visszatérve a négyesre, egész évben együtt készültök, minden nap találkoztok. Milyen a viszony köztetek, vannak közös programok az edzések mellett?
Barátok vagyunk és igazából most érzem először azt egy négyesnél, hogy tényleg csapat vagyunk. Ebben a közös sikerek is szerepet játszanak, illetve bár mind a négyen más egyéniségek vagyunk, mégis jól kiegészítjük egymást. Ha fújunk is egymásra valamiért, hamar megbeszéljük. A vb és az Előolimpia után becsúszott egy-két közös sörözés. Nap, mint nap találkozunk, motiváljuk egymást, én ennél jobbat nem is kívánhatnék.
A saját jellemfejlődésed szempontjából mit adott neked az idei év?
Nem tudom mennyien tudják, de a világbajnokság előtt hétfő hajnalban belázasodtam. Akkor azon gondolkoztam csak, hogy van három napom az első futamig és mit lehet ilyenkor csinálni, mert a pánikolás nem segít. Este 11-től hajnali 5-ig azon voltam, hogy kiizzadjam a baktériumokat. Vagy tizenhatszor öltöztem át és ittam három-négy liter teát, miközben egyáltalán nem aludtam. Reggelre elmúlt a hőemelkedésem, majd hétfőről keddre aludtam 12 órát, szerdán pedig már ismét százszázalékos voltam. Lehet, hogy ez az egész stresszből jött, de ahogy ezt lereagáltam az nekem egy fontos visszaigazolás volt. Az utolsó pillanatban adódott egy probléma, de higgadt tudtam maradni és megpróbáltam kihozni a helyzetből a maximumot. Vissza tudtam jönni és onnantól nagyon élveztem az egészet.
Egy olimpiát lehet élvezni?
Tokiót élveztem, hiszen nem volt rajtam nyomás, nézők sem voltak, az egész egy edzésversenyhez hasonlított. Minden pillanatát meg tudtam élni. Ott kezdődött szerintem a pályafutásom igazán szép korszaka, ott kezdtem el kiteljesedni és kíváncsi vagyok, hogy Párizsban milyen lesz nézők előtt. A válaszom tehát az, hogy igen, lehet élvezni, de azért térjünk erre vissza Párizs után.
