- Az előző év elején sokat voltál beteg, te magad is úgy fogalmaztál, hogy emiatt lemaradásba kerültél a felkészülésben, ezért inkább pihenősebb évet tartasz. Így utólag visszatekintve jó döntést hoztál?
- Abszolút, de én már akkor is sejtettem, hogy ez jót fog tenni. 2022-ben, amikor Covid-os lettem és kihagytam a válogatót, megbizonyosodtam arról, hogy a hosszútávú eredményesség, illetve az olimpia érdekében jót tesz, ha egy kis időre visszább veszek. Természetesen egyeztettem erről a klubommal, az UTE-val is, de hogy mennyire volt ez tényleg egy jó döntés, az majd csak 2028-ban fog kiderülni. Érdekes, hogy eleinte sokan nem értették, nem tudták hova tenni, majd a magyar bajnokságon már többen azzal jöttek oda hozzám, de jól tettem. Az volt a legjobb az egészben, hogy rengeteg olyat csinálhattam, amiket azelőtt csak nagyon régen. Több mint tíz év után, újra voltam snowboardozni. Voltam locsolkodni a kisfiammal. Nyáron voltam fesztiválon, ami korábban talán csak egyszer, még 2013-ban a Balaton Soundon adatott meg nekem, emellett a családdal is tudtunk együtt nyaralni. Podcastokban szerepeltem, több felkérést is vállaltam, miközben - talán ezek hatására is - nagyon jól mentek az edzések.
Amikor ősszel elkezdtük a munkát, (Hüvös) Viktor is alig hitt a szemének.
Igaz a sevillai edzőtábor környékén sokat voltam beteg, de mostanra minden újra összeállt és rendesen edzek.
- Azt tudtuk, hogy évközben is készültél, sőt a Duna Life Medical Magyar Bajnokságon is láthattunk. Milyen állapotban érezted magad, illetve mire kell leginkább figyelni egy ilyen időszak alatt, hogy mire jön az ősz ne legyen lemaradásod a többiekhez képest?
- Fizikálisan jó állapotban voltam és a gyorsaságom is megvolt, viszont nem edzettem annyit, emiatt az állóképességemet tekintve nem lehettem a toppon. Ez látszott a magyar bajnokságon is, a kétszázakat nagyon jól bírtam – bár ott is elfáradtam a nap végére – ötszázon viszont óránként kellett maximum közeli pályákat menni és teljesen kifulladtam. Ha mondjuk csak egy pályát kell menni azon a napon, az jó lehetett volna. Az ilyen pihenősebb időszakokban egyébként mindig a fejlődést tartom szem előtt. Imádom, ha valami újat betudok építeni az edzésbe és megfigyelhetem, hogy van-e annak eredménye vagy sem. Szeretek kísérletezni és ilyenkor ezt tét nélkül tehetem. Sőt ebből Viktor is profitál, mert a csapatunknak is a hasznára válhatnak ezek a próbálkozások.
- Hosszú még az út az olimpiáig, ráadásul a kvalifikációs rendszer átalakulásával már idén is jelentősége van Los Angeles szempontjából a nemzetközi versenyeknek. Hogy érzed, sikerült kellőképpen felpörögni erre a menetre?
- Egyértelműen, már csak amiatt is, mert az előző évben nagyon jól szerepelt a férfi kajak szakág. Örültem a srácok sikereinek és tudom, hogy én is hozzá tudok még tenni ehhez, szóval motivált vagyok. Ott vagyunk a világ élvonalában, de meg is kell tartanunk a helyünket. Az a tapasztalatom, hogy minél közelebb az olimpia, annál jobban gyorsul a mezőny és nagyon könnyű lemaradni.
- Te is részt vettél ősszel a sevillai edzőtáborban, ahol a csapathajós próbák voltak fókuszban. Volt-e olyan összeállítás, akár páros, akár négyes, ami tetszett és előremutató volt számodra?
- Nagyon jó kis edzőtábor volt, kicsit sajnálom, hogy ott is lebetegedtem, mert szerettem volna még több emberrel kipróbálni a csapathajót, de szerencsére így is sok lehetőségem volt. Kurucz Levivel nagyon jól működött a páros, a legjobb átlagot vele mentem, de Hidvégi Hunort is kiemelhetném, vele tudtam evezni a leggyorsabb időt. A négyespróba is pozitív volt, ebből még bármi lehet. Örülök, hogy több variációban kipróbálhattam magam, mert korábban azt hittem, hogy a mozgásom nem annyira kompatibilis másokkal, de ez a tábor erre alaposan rácáfolt.
- Ez alapján adódik a kérdés, hogy akkor mi lesz az olimpiai ezüstérmes Nádas-Tótka párossal?
- Sevilla erre semmilyen hatással nem volt,
a válogatón Bencével fogok párost menni.
- Az egyértelmű, hogy a páros és a négyes ezúttal is prioritás számodra. Mi a helyzet kétszáz egyessel? Az új kvalifikációs rendszerben ranglistapontokat is érhet egy jó eredmény a sprintszámban, aminek, mint tudjuk te vagy az utolsó olimpiai bajnoka.
- Nagyon szeretem a kétszáz egyest, jó lenne nosztalgiázni, de úgy vélem számomra ez most csak időpocsékolás lenne. Az új kvalifikációs rendszerben nemzetek szerinti pontgyűjtés van és az egyéni számok, vagyis a kétszáz, az ötszáz, az ezer és az ötezer méter is egy listát képeznek. Ezek közül csak a legjobb eredmény után járnak pontok egy adott versenyen, így amíg van nekünk egy Kopasz Bálintunk és egy Varga Ádink, addig úgy vélem felesleges egyéniben próbálkozni. Az én szempontomból az a legfontosabb, hogy a négyes és a páros is előkelő pozícióban legyen.
- Ez a te esetedben mit jelent az idén? Megfogalmaztál esetleg valamilyen célt?
- Nehéz erre válaszolni. Ősszel még azt mondtam volna, hogy csak az arany, de aztán jöttek a betegségek, amik kicsit a kedvemet szegték, de most újra egyenesben érzem magam. Bár nagyon jól mentek tavaly a srácok, ahogy mondtam, sokkal gyorsabb mezőnyre számítok idén, ezért úgy fogalmaznék, hogy őrizzük meg a vezető pozíciónkat.
- Szembetűnő, hogy az egész csapatot említed ez utóbbi mondatban.
- Imádok egyesben versenyezni, szeretem, ha csak az enyém a felelősség, de ennek a korszaknak vége. Nekem is át kellett alakítani a mentalitásom és 2024-re ez jól is sikerült, de
szeretnék tovább fejlődni és még jobb csapatemberré válni.
Azt viszont hozzá kell tennem, hogy szigorú vagyok és nagy elvárásaim vannak a csapattáraimmal szemben. A Kicsi Team-ben is magasan van a léc, pláne most, hogy már tizenegyen vagyunk összesen. De persze az elsődleges cél most a válogató és az ötszáz egyes, ami egyébként biztos nagyon jó lesz, hiszen a teljes szakág, így például Bálint, Ádi és Bence is elindul. Várom már azt a versenyt, aztán majd a szövetségi kapitány eldönti hogyan tovább a nyáron.
- Néhány hete posztoltál arról, hogy feleséged, Ági a második gyermeketekkel várandós. Van már tapasztalatod, másabb ez az időszak, mint amikor Levente érkezését vártátok?
- A fiam arra tanít, hogy az életben a dolgok ideiglenesek, mindig minden változik. Ez igaz a gyereknevelésre, magamra és a családi dinamikára is. Mondják mások, hogy két gyerekkel nehezebb, meglátjuk, mindenesetre nagyon boldogok vagyunk és várjuk, hogy végre négyen legyünk. A dél-afrikai edzőtáborba egyébként emiatt nem is utazom el, itthon lesz rám a legnagyobb szükség.
