Povázsay Péter 1946. július 27-én látta meg a napvilágot. Először 14 évesen ismerkedett meg a sportággal, amikor újsághirdetésre jelentkezett a Ganz-MÁVAG-hoz. Legelső élményei a kajakhoz kötődnek, de az elmondása szerint az ülés kényelmetlen volt számára, míg a kenu szabadabb mozgást engedett, jobban érezte magát benne. A kis egyesület ellenére is bekerült az ifiválogatottba. Életében két év katonaság következett, amikor vizet se látott, majd visszatért anyaegyesületébe. Az edzője úgy vélte: ennyi kihagyás után úgyse kerül már vissza a legjobbak közé, ezért csak evezgessen.
Egyszer motoros hajóval mellé került Söptei Róbert edző, aki javítgatni kezdte a mozgását, majd leigazolta az FTC-be, ahol napról napra fejlődött. Darvas Miklós lett a párja, akivel 1971-ben meg tudták verni a “nagy” Wichmann-Petrikovics kettőst, majd a következő évben minden alkalommal, kilencszer győzték le őket olimpiai válogató és nemzetközi versenyek során. Esélyesei voltak az 1000 méternek, mégis csak ötödikek lettek Münchenben.
Emlékei szerint elhibázott volt az olimpia előtti edzőtábori munka, hőségben hatalmas távokat kellett teljesíteniük, az edzésmunka beillett egy második alapozásnak. Az olimpiai döntőben végül nem sikerült a legjobban teljesíteniük, mivel Darvas Miklós elaludt, ezért rohamtempóban eveztek a rajtvonalhoz, ami kivette az erejüket. Úgy lettek ötödikek, hogy az év egyetlen versenyén sem voltak másodiknál rosszabbak. A balul sikerült olimpia után kettősük szétvált. Povázsay Péter megpróbált Wichmann Tamással is összetérdelni, majd egymásra találtak a szintén pár nélküli Árva Gáborral, és 1973 őszén egy tatai nemzetközi versenyen rögtön ezüstéremmel kezdték közös pályafutásukat.
Az 1975-ös világbajnokságon ezer méteren aranyérmet nyertek, az 500 előtt azonban ellopták a párja térdeplőjét, kölcsön eszközzel lettek bronzérmesek.
Az 1976-os olimpia évében csak a kitűzött válogatóra kellett készülniük, ám a döntést a vezetők megváltoztatták, egy korábbi versenyt neveztek ki fő versenynek – amit nem ők nyertek meg.
A történtek ellenére kivitték Montrealba tartalékként. Ekkor majdnem úgy döntött, hogy befejezi a pályafutását, de még egy évet ráhúzott. Elmondása szerint végül azért fejezte be sportolói karrierjét, mert ellentétes érdekek határozzák meg a válogatást, és Parti János szövetségi kapitánynak se voltam a kedvence.
Povázsay Péter sportpályafutása után szerszámkészítőként saját vállalkozásba kezdett, majd nyugdíjkiegészítésként felesége vállalkozását segítette.
Haláláig Darvas Miklóssal és Árva Gáborral is a tartotta a kapcsolatot, gyakran keresték egymást telefonon és a világbajnokok számára szervezett rendezvényeken is összefutottak.
Temetéséről később adunk tájékoztatást.
Nyugodjon békében!