A nyolcvanas évek meghatározó kenusa volt Wichmann Tamás, Vaskuti István, Foltán László és Takács Tibor mellett. Négy világbajnoki címet szerzett, a szöuli olimpián is szerepelt, de valahogy mégis kerüli a reflektorfényt, a háttérből szemléli az eseményeket. Ez tudatos döntés?
Abszolút tudatos. Nem sokkal a szöuli olimpia után megműtötték a vállamat és úgy döntöttem, nem térek vissza, leteszem a lapátot. Sok minden kavargott bennem akkor, sok érzést megéltem, és bár büszkén emlékszem vissza mindegyik világbajnoki címemre, sokat jelentenek ezek az évek, az az igazság, hogy még mindig felkavar, ha visszaemlékszem rá. Három olimpián szerepelhettem volna, egyre, a szöuli játékokra sikerült kijutnom, és egy kicsit még mindig fáj az, hogy sokkal többre is vihettem volna ebben a sportágban, mint amit végül sikerült elérnem. Az igazat megvallva, azóta nem térdeltem kenuban…
Még túrakenuban sem?
Nem. Pedig Csongrádon itt élünk a vízpart közelében. Fontos a Tisza közelsége, él bennem a víz szeretete, de inkább motorossal közlekedem, és ha tehetem horgászok a vízparton. Most délelőtt is kint voltam az unokákkal, csónakáztunk, fürödtünk, élveztük együtt a nyarat és a napsütést. Hét unokám van, sajnos egyre kevesebbet látom őket, mert ketten Németországban, hárman Spanyolországban élnek a szüleikkel. Most a Gödön élő unokáim vannak itt nálunk, Marcika teniszezik, Luca kézilabdázik, Németországban pedig a focira tették a voksukat.
Azt tudják, hogy a nagypapa milyen sikeres volt egykor egy vizes sportágban?
Tudják, mert a gyerekeim elmesélték nekik. Amikor itt járnak, megkeresik az érmeimet, szoktak is kérdezni a múltról és úgy érzem, hogy büszkék is rám. Pedig ahogy mondtam, nem voltam a szerencse kegyeltje, de kár már ebbe belesírni, ami kifolyt, kifolyt… - ahogy szoktam mondani.
De csak volt pozitív hozadéka a pályafutásának.
Persze hogy volt. Csak pozitív hozadéka volt, hiszen a sport, az edzések kitartóvá neveltek, a civil életemben sem alkudtam meg soha, ha bármilyen gond adódott mindig igyekeztem megoldani, ha kudarc ért általában hamar túljutottam rajta.
Mivel foglalkozik?
Vízmű gépész a végzettségem, víztisztító telepek üzemeltetése a munkám.
Vagyis a vizet a munkája során sem engedte el.
Nem, de most már itt vagyok a nyugdíj kapujában. Amint betöltöm a hatvanötöt teljes értékű nyugdíjassá válok.
Ha jól tudom, azért egy új kihívás megtalálta, ami ráadásul a sportágból érkezett…
Igen. Megújult a Csongrádi Kajak-Kenu Club és felkerestek, hogy legyek az egyesületben elnökségi tag. Örömmel vállaltam el a feladatot, amiről pontosan még nem tudom, hogy mivel is jár majd, ősszel kezdjük majd el a közös munkát. Bár én előre leszögeztem, hogy szeretnék a háttérben maradni. A fiatalságomat a sportágnak adtam, nem volt szabadidőm, a hétvégéim a vízparton teltek, és nem sok időm jutott a gyerekeimre. A fiam 1982-ben, az ikerlányaim 1985-ben születtek, vagyis még javában az aktív pályafutásom idején. Sok időt vettem el tőlük, így érthetően most már teljes mértékben a család van fókuszban.
Gondolom ezt a szép évfordulót is családi körben tölti majd el. Hogyan ünneplik a születésnapját?
Meglepetés lesz számomra. A feleségem egy dolgot közölt csak, hogy ezúttal én nem bográcsozhatok.
