Pfeffer Anna 1945. augusztus 31-én született Kaposváron. Eredetileg evezős szeretett volna lenni, ám miután csaknem 18 évesen próbált egyesületet találni magának, a kora miatt sehol sem fogadták. Egyik gimnáziumi osztálytársa javaslatára kezdett el kajakozni 1963-ban a Ganz-MÁVAG színeiben és mint utóbb kiderült, jobb döntést nem is hozhatott volna.
Inkább szorgalmasnak tartotta magát, mintsem tehetségesnek. Három év eltelte után már ő is tagja volt az 1966-os világbajnokságon induló válogatott, sőt Benkő Katalinnal K-2 500 méteren bronzérmet szerzett.
Hesz Mihály volt a példaképe, az ő evezési stílusát próbálta ellesni, ami nem az erőn, sokkal inkább a lendületességen alapult. Később úgy emlékezett vissza az első időszakra, hogy nehéz évek voltak, mert miután szinte a semmiből hirtelen robbant be a mezőnybe, a riválisok ellenségként tekintettek rá.
„Egyfolytában kételkedtem magamban, már csak amiatt is, hogy későn kezdtem. Aztán sorra veszítettem el a támogatóimat, a Ganz-MÁVAG-ban az edzőmet, majd a következő tréneremet, Granek Istvánt. Ezt követően jóformán egyedül készültem, mert jobbára csak a többiek edzőpartnere voltam a tréningeken” – idézte fel az első időszak nehézségeit egyik interjújában.
Az 1968-as mexikóvárosi játékokon K–1 és Rozsnyói Katalinnal K–2 500 méteren is éremesélyesnek számított, azonban az egyes balul sült el. Miután látta, hogy Hesz szinte állva hagyta riválisait, ő is hasonló taktikát eszelt ki, ám ez sajnos balul sült el: a hajójával beborult a vízbe, így nem tudta befejezni a versenyt. Sokáig azonban nem volt idő keseregni, hátra volt még ugyanis a páros a sportág későbbi edzőlegendájával. A nyugat-német Zimmermann-Esser duó mögött, ám a szovjeteket egyetlen századdal megelőzve, a második helyre lapátolták be magukat.
„A borulás utáni percek bizonyára nagyon rosszak voltak, de amikor odaálltunk a páros rajtjához, már nem töprengtem a történteken. Emlékszem, hogy a pálya vége nagyon nehéz volt, ahogy máig bennem él a nagy öröm is, amit a célba érkezéskor éreztem” – emlékezett vissza első ötkarikás érmére, amelyet hatalmas csatában nyertek meg, a harmadik helyezett szovjeteket ugyanis egyetlen századdal előzte meg a magyar hajó.
Legkedvesebb sikere az 1971-es világbajnoksághoz köthető. Belgrádban jó barátnőjével, Hollósy Katalinnal világbajnoki címet nyert K–2 500 méteren, így a kettős az olimpián is dobogóesélyes volt. Münchenben viszont éppen lecsúszva az éremről, a 4. helyen értek célba, amit hatalmas csalódásként éltek meg. Pfeffer Annának ugyanakkor ezúttal egyesben jött ki jobban a lépés, a K–1 500 méteren a dobogó alsó fokára állhatott fel.
1975-ben abba akarta hagyni a kajakozást, de egy betegségből éppen az edzések hatására gyógyult ki, így a folytatás mellett döntött. Jól tette, hiszen az 1976-os montreali játékokon is kijutott és ha már ott volt a harmadik olimpiáján Rajnai Klárával ezüstérmes lett K–2 500 méteren.
Ezután viszont végleg letette a lapátot. Testnevelő tanári és kajak-kenu szakedzői képesítést is szerzett, edzőként viszont csupán egyetlen évig dolgozott Budafokon, utána eltávolodott a sportágtól, és a pedagóguspályán találta meg a számítását. Az 1990-es évek elején Ausztriába költözött a családjával, a mai napig Burgenlandban él.
Legutóbb 2023. végén tapsolhattunk neki, amikor a MOB Fair Play Életműdíj Diploma fokozatával ismerték el sportszerű pályafutását. Ritkán jár haza, de pont a jövő héten ismét Magyarországra látogat, ígérete szerint egy interjút is ad majd nekünk.
Isten éltesse sokáig!
Névjegy: Pfeffer Anna
Született: 1945. augusztus 31., Kaposvár
Klubja: Ganz-MÁVAG (1963–1976)
Edzői: Kemény László, Granek István
Sikerei:
2x olimpiai ezüstérmes (K–2 500 m, 1968, 1976)
olimpiai bronzérmes (K–1 500 m, 1972)
világbajnok (K–2 500 m, 1971)
világbajnoki ezüstérmes (K–4 500 m, 1973)
2x világbajnoki bronzérmes (K–2 500 m, 1966, 1973)
Európa-bajnoki ezüstérmes (K–2 500 m, 1969)
Európa-bajnoki bronzérmes (K–1 500 m, 1969)
9x magyar bajnok
