Mégse

Három magyar páros, három különböző érem a szegedi vébén

A Hagymási, Medveczky páros arany-, a Hajdu, Fekete kettős ezüst-, a Lucz, Kiss egység pedig bronzérmet nyert az ICF olimpiai kvalifikáció kajak-kenu világbajnokságon. A pénteket Kopasz Bálint és Fernando Pimenta középfutamos csatája zárta. Ez történt a harmadik versenynap délutáni programjában.

Hír

Nem is indulhatott volna jobban a péntek délutáni program, hiszen Lucz Anna és Kiss Blanka K-2 200 méteren nem kis bravúrt végrehajtva megszerezte az épek versenyében az első magyar érmet, azzal, hogy a harmadik helyen ért célba.

Kiss Blanka: „Az egész nagyon tetszett, a rajtból jól jöttünk ki, és még a végén is el tudtunk indulni, ami nem mindig sikerül. A célbaérésnél semmit nem érzékeltem, mindig csak Annát szoktam nézni.”

Lucz Anna: „Nagyon boldog vagyok, külön öröm, hogy itt vannak a családtagjaim és a barátaim is. Megnézzük a futamokat, és utána ünneplünk egy nagyot.”

A következő érem egy ezüst volt, amit nyertünk pénteken délután. Ez szintén egy kellemes meglepetés volt, ugyanis a Hajdu Jonatán, Fekete Ádám kenu párostól nem volt elvárható, hogy mindenképp dobogóra álljon 500 méteren, hiszen az 1000 méterre készültek egész évben.

Hajdu Jonatán: „Láttuk a kínaiak versenyzését az előfutamban, és most is megcsinálták ugyanazt. Megpróbáltunk kapaszkodni rájuk, indítottunk egy kisebbet, majd egy nagyobbat, úgy éreztük, hogy jövünk fel, de jobban bírták, mint amire számítottunk.”

Fekete Ádám: „Jöttünk fel a kínaiakra, azt hittem, hogy megfogjuk őket, de 100-nál indítottak egyet, kicsit elmentek, és behúzta őket a szívük. Ez volt a második pályánk 500-on ebben az évben, és

nem titkoljuk, hogy Tokió a célunk,

márpedig ott 1000 méteren rendeznek versenyt.”

Az első magyar aranyérmet ezt követően nyertük az épeknél, méghozzá elképesztő fölénnyel. A női K-2 1000 méteres döntőben a Hagymási Réka, Medveczky Erika kettős már az elején elment a mezőnytől, és senkitől sem zavartatva állította talpra a péntek délutánra már szép számmal kilátogató nézőket.

„Nem számítottam arra, hogy ilyen könnyű lesz, én mindig tartok az 1000 métertől, nekem ez többlettáv, de szerencsére jó pályát mentünk. Erikával könnyű volt összeszokni, gyorsan átvettük egymás ritmusát, és egy aranyérem lett belőle” – mondta Hagymási Réka, aki 200 párosban volt világbajnok, így nem volt egyszerű dolga átállni 1000 méterre.

„Nem készülök az 1000 méterre külön, mert az 500 a legfontosabb, és biztos sokan meglepődnek, de 200-on is egész gyors vagyok, csak ott nem szoktam elindulni. Öt vb-címem már van 1000 méteren, most azt kívánom, legyen meg a harmadik 500-on is” – ezt már Medveczky Erika mondta, aki az elmúlt három évben három különböző párral nyerte meg ezt a számot a világbajnokságon, az idei vébén pedig még az 500 négyes tagjaként is harcba száll az aranyéremért.

Az Erdőssy Csaba, Tóth Dávid, Kulifai Tamás, Kós Benedek férfi kajak négyes 1000 méteren negyedik lett.

Tóth Dávid: „Mondhatnám, hogy szomorú vagyok, mert lemaradtunk a dobogóról, de mivel messze voltunk a harmadik helyezettől, így nem bánkódom.”

Kulifai Tamás: „Sokan mondják, hogy a negyediknek a legrosszabb, mert épphogy lemaradt a dobogóról, de én akkor érezném ezt, ha nem tudtam volna magam kievezni. Ebben a pályában azonban mindent beletettünk.”

Egyaránt ötödik helyen végzett Bragato Giada C-1 500 méteren és Dombvári Bence K-1 500 méteren. A fiatal kenus lány eredménye nagyon szép teljesítmény, míg Dombvári egy rendkívül erős mezőnyben zárt ötödikként, bár elmondása szerint elrontotta a döntőt, és az alapok sem voltak meg nála.

„Nagyon fájt ez a pálya, ma sajnos ez csak egy ötödik helyre volt elég.

Hiányoznak olyan alapok,

amelyek nélkül nem lehet világversenyen jó eredményt elérni, ezeket vissza kell szereznem. Kapkodós verseny volt, nem azt a taktikát választottam, amit szoktam. Nem szabad annyira menni, amennyire melletted mennek, mert úgyis megdöglesz a végére. Sajnos én mentem a spanyollal, mert azt hittem, hogy a mezőny is menni fog. Nem szabad az ilyen trükköknek bedőlnöm.”

A Korisánszky Dávid, Mike Róbert kenu páros 200 méteren nyolcadikként ért célba.

A napot néhány középfutam zárta, ám ezek rendkívül fontos középfutamok voltak, tele olimpiai számmal. Kajak egyes 200 méteren Lucz Dórára hatalmas felelősség hárult azzal, hogy 500 párosunkat kizárták. Az újpesti versenyző azonban nem roppant össze a teher alatt, és futamában másodikként végezve bejutott a döntőbe, újabb lépést téve ezáltal az olimpiai kvóta felé.

Ugyanezt tette Kopasz Bálint, aki egy futamba került legnagyobb riválisával, Fernando Pimentával. A verseny rendkívül szórakoztató volt, még akkor is, ha valódi tétje nem volt. Pimenta elment az elején, majd Kopasz megelőzte őt, akkor úgy tűnt, hogy a portugál elengedi a futamgyőzelmet, de a hajrában beerősített. A látható presztízsharcot most Pimenta nyerte, 0,05 másodperc előnnyel, de a lényeg úgyis az, hogy a szombati döntő után ki örülhet majd.

„Számítottam arra, hogy Pimentával csatázni fogunk, nagyon tetszett, hogy egyszerre értünk célba. Nyilván tudtam volna még néhány erőset húzni, de akkor az alkarom is bekötött volna és a húzóizmok is jobban megsínylették volna.

Én 90 százalékkal mentem ebben a középfutamban,

mentálisan egy kicsit el voltam fáradva, de ez holnapra eltűnik. Annyit adtam ki magamból, amennyit elterveztem” – nyilatkozta Kopasz Bálint, aki külön kiemelte, hogy az utolsó 200-250 méteren biztosan extra erőt fog kapni a fantasztikus közönségtől.

Nem jutott viszont be az A döntőbe a középfutamból, így biztosan nem szerez Szegeden olimpiai kvótát Csizmadia Kolos (K-1 200), Nagy Bianka (C-1 200) és a Kiss Balázs, Mike Róbert páros (C-2 1000). A három hajó közül talán Csizmadiának volt a legnagyobb esélye előzetesen, de csak a B döntőbe jutott be, akárcsak Nagy Bianka, a 19 éves kenustól azonban abszolút nem volt elvárás ebben az erős mezőnyben a kvótaszerzés. Dóri Bence betegsége miatt Kiss Balázs és Mike Róbert a vb előfutamában térdelt össze először, így tőlük csodaszámba ment volna, ha kvótát érő helyen végeznek.

Megfertőződtem a Duna jó vízillatától – ma 85 éves Nánássy András

Január 18-án ünnepli 85. születésnapját Nánássy András, aki a kilencszeres világbajnok Wichmann Tamás nevelőedzője is volt. Ő készítette fel az olimpiára Tatai Tibort is, aki 1968-ban, Mexikóvárosban egyesben olimpiai bajnok lett.

Hír

„A Berzsenyi Gimnáziumba jártam a Markó utcába, az egyik osztálytársam mondta, hogy menjünk le kajakozni – kezdte el mesélni Nánássy András, hogy miként ismerkedett meg a kajak-kenuval. – Lementünk, de csak a tanmedencébe, ahol nem kajakosok, hanem evezősök edzettek. Nem voltam egy díjbirkózó alkat, nem is tetszett az evezés, ügyetlenül mozogtam. Akkor átjöttek a honvédos kajakosok, hogy menjünk át hozzájuk, próbáljuk ki a négyszemélyes kajakot.

Beültettek, és ott már egész jól mozogtam,

erre mondták, hogy ha van kedvünk, akkor menjünk le a Margitszigetre, így kezdtem el a Honvédban kajakozni. Annyira jó vízillata volt a Dunának, megfertőződtem tőle. Akkor még nem volt minden hétvégén verseny, ez csak később alakult ki, ezért sokat jártunk túrázni.”

Komolyabb eredményei versenyzőként nem voltak, magyar bajnokságon indult, de a válogatottba nem került be, 1955-ben bevonult katonának, két évvel később leszerelt, de már akkor, 22 évesen elkezdett fiatalokkal foglalkozni, segédedző, edző, majd szakedző lett. Dolgozott az MHS-ben, majd később az MTK-ban, utóbbi klubnál 29 éven át volt edző, majd technikai igazgatóként vonult vissza 1992-ben.

Edzőként egyre másra jöttek a sikerek, ő volt a kilencszeres világbajnok Wichmann Tamás nevelőedzője, legnagyobb eredményének a Wichmann Tamás, Petrikovics Gyula kenupáros olimpiai ezüstérmét tartja.

Noha edzőjének nem őt jelölte meg, de elmondása szerint a mexikóvárosi olimpián 1000 egyesben aranyérmes Tatai Tibort is ő készítette fel.

„Nagyon sikeres voltam akkoriban, egyre másra jöttek az eredmények, ezért Tatai Tibor odajött hozzám, hogy szeretne velem dolgozni. Elküldtem a szövetségi kapitányhoz, hogy neki kell eldöntenie foglalkozhatok-e vele. Innentől én edzettem őt, cipeltem a hajóját, még a motorcsónakomat is átalakítottam, hogy tudjam szállítani a hajóját, és a rendőrség ne kössön bele. Én voltam az esküvői- és a válókereseti tanúja is, de megmondom őszintén, van egy kis tüske bennem, mert azóta nem igazán beszéltünk.

Az olimpiáért akkor én kaptam nyolc ezer forintot és egy budapesti, éves kombinált autóbusz-villamos bérletet.

Még azt is felvállaltam, hogy Wichmann Tamás megorrolt rám, hogy egy riválisát készítem fel, ráadásul a verseny előtt két nappal ők szétlövésben döntötték el Mexikóvárosban, hogy melyikük indul egyesben. De Tamással a 90-es évek elején leültem az MTK egyik elnökségi ülése után, és egy hosszú beszélgetéssel mindent tisztáztunk. Azóta is nagyon jóban vagyunk, kiváló a kapcsolatunk, sokat beszélünk, most is felhívtam, hogy gratuláljak neki az életműdíjhoz.”

Tanítványai közül kiemelte még Árva Gábort, aki C-2 1000 méteren nyert világbajnoki címet. „Napi kapcsolatban vagyunk azóta is, minden évben összejövünk a káposztásmegyeri éttermében egy társasággal. Ő azon sok jó ember egyike, akit a kajak-kenunak köszönhetek. Nagyon jó barátokat ismertem meg ebben a csodálatos sportágban, amelynek az egészségemet is köszönhetem. 85 éves vagyok, de még azért ketyegek, ennek a szép kornak minden örömével és bánatával.”

Isten éltesse még sokáig Nánássy Andrást!

Molnár Péter: Felszabadító érzés, hogy nincs bennem blokk

Tavaly márciusban egy születési rendellenesség miatt szívműtéten esett át Molnár Péter. A 33 éves kajakos kihagyta az elmúlt szezont, októbertől azonban teljes erőbedobással készül Hüvös Viktor csapatával. Az operációnak köszönhetően megszűnt benne a mentális blokk, élvezi az edzéseket, és reméli, hogy ez hozzásegíti majd nagy álmához, amelyet a tokiói olimpián a négyessel szeretne valóra váltani.

Hír

Nem egyszerű elérni téged, ennyire felpörögtek az események körülötted?

Szerencsére igen. Maximálisan belevetettem magam a felkészülésbe, próbálom behozni a csapattársaimmal szemben összeszedett hátrányt, sőt, még csenni is egy kis előnyt velük szemben. Nagyon hosszú edzőtábor-sorozat következik, hiszen január 27-én utazunk Dél-Afrikába, majd hazajövünk egy hétre, és utána ismét utazunk, ezúttal Portugáliába három hétre. Ezért most megpróbálom elintézni előre azokat az itthoni ügyeket, amiket majd külföldről nem tudok, valamint próbálok a szeretteimmel és a barátaimmal is minél többet együtt lenni, hiszen a melegvízi edzőtáborok alatt ez nem lesz lehetséges.

Tavaly március 14-én volt a műtéted, tíz nappal később elhagyhattad a kórházat, öt hétre rá pedig elkezdhettél kocogni. Mi történt azóta?

A mellettem dolgozó egészségügyi szakembereknek, orvosoknak, masszőröknek, fizikoterapeutáknak köszönhetően nagyon gyorsan talpra álltam. Annyira jól sikerült a rehabilitáció, hogy a tervezett protokollt valamelyest megelőzve, augusztus végére, szeptember elejére teljesen gyógyult és 100 százszázalékosan terhelhető állapotba kerültem. Persze nekem nem egy átlagember szintjére kellett visszatérnem, de októberben már el tudtam kezdeni a csoportommal a felkészülést. Szerencsére tudtam velük tartani a tempót az első edzéstől kezdve. A csoportunkra egyébként is jellemző, hogy hol egyikünk van kiváló formában, hol másikunk, és ilyenkor húzzuk egymást,

minden edzésen megy az adok-kapok,

senki nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy kicsit is kiengedjen. Én pedig az elmúlt szezon pihenése után pláne nem dőlhetek hátra egy percre sem.

Mennyiben változtatta meg az életedet a műtét?

A gyakorlatban szinte semennyire. Három havonta ultrahangos vizsgálatra kell járnom, valamint hosszabb időközönként ű MR-vizsgálatra, de ezen kívül semmilyen plusz odafigyelést nem igényel. A műtétnek és a jól sikerült rehabilitációnak köszönhetően

már nem tudok kárt tenni magamban.

Én is meglepődtem, mert úgy készültem fejben, hogy életem végéig pulzuskontroll alatt kell majd sportolnom, vagy bizonyos mozdulatokra oda kell figyelnem, ám tavaly szeptember végén kaptam egy zöld lámpát az orvosoktól, sőt, még meg is kértek, hogy terheljem a szervezetemet, „nézzük meg, mit kér a rendszer”!

A műtét előtt mentálisan hátráltatott a rendellenesség, hiszen bizonyos helyzetekben edzésen és versenyen is eszedbe jutott, hogy nehogy baj legyen, ha túlterheled magad. A sikeres operációval a múlté ez a mentális blokk?

Igen, elmúlt az az érzés. Sőt, inkább arra kell odafigyelnem, hogy ne essek át a ló túloldalára. Amikor jól sikerül egy-egy edzés, és közel kerülök a határterheléshez, akkor a korábbi blokk helyett már az van bennem, hogy egészséges vagyok, ezért még jobban ki szeretném tolni a határt. Nagyon fontos azonban ilyenkor megálljt parancsolni, mert fennállhat egyrészt a túledzettség, másrészt a sérülés veszélye is. Az elmúlt egy évem egy komoly hullámvasút volt,

de megtanultam rajta utazni, és élvezni ezt az utazást.

Mostanra nagyon felszabadító érzés lett, hogy mentálisan nincs bennem blokk.

Azt mondtad korábban, hogy szinte mindent elértél, egy dolog hiányzik még, egy olimpiai érem. Hogy érzed, mennyire vagy ettől?

Továbbra is megvan a nagy álmom, nem tettem le róla. Nap mint nap az olimpiai éremre gondolva kelek fel, és ennek megfelelően teszem a dolgomat. Előtte azonban mindig a következő feladatra koncentrálok, ami nem titkoltan a négyesbe való bekerülés, most ez a legfontosabba. Ha ez sikerül, akkor meg kell mutatnunk, hogy mire vagyunk képesek, és bízom benne, hogy ezzel megvalósul az álmom is.