Mégse

Három magyar páros, három különböző érem a szegedi vébén

A Hagymási, Medveczky páros arany-, a Hajdu, Fekete kettős ezüst-, a Lucz, Kiss egység pedig bronzérmet nyert az ICF olimpiai kvalifikáció kajak-kenu világbajnokságon. A pénteket Kopasz Bálint és Fernando Pimenta középfutamos csatája zárta. Ez történt a harmadik versenynap délutáni programjában.

Hír

Nem is indulhatott volna jobban a péntek délutáni program, hiszen Lucz Anna és Kiss Blanka K-2 200 méteren nem kis bravúrt végrehajtva megszerezte az épek versenyében az első magyar érmet, azzal, hogy a harmadik helyen ért célba.

Kiss Blanka: „Az egész nagyon tetszett, a rajtból jól jöttünk ki, és még a végén is el tudtunk indulni, ami nem mindig sikerül. A célbaérésnél semmit nem érzékeltem, mindig csak Annát szoktam nézni.”

Lucz Anna: „Nagyon boldog vagyok, külön öröm, hogy itt vannak a családtagjaim és a barátaim is. Megnézzük a futamokat, és utána ünneplünk egy nagyot.”

A következő érem egy ezüst volt, amit nyertünk pénteken délután. Ez szintén egy kellemes meglepetés volt, ugyanis a Hajdu Jonatán, Fekete Ádám kenu párostól nem volt elvárható, hogy mindenképp dobogóra álljon 500 méteren, hiszen az 1000 méterre készültek egész évben.

Hajdu Jonatán: „Láttuk a kínaiak versenyzését az előfutamban, és most is megcsinálták ugyanazt. Megpróbáltunk kapaszkodni rájuk, indítottunk egy kisebbet, majd egy nagyobbat, úgy éreztük, hogy jövünk fel, de jobban bírták, mint amire számítottunk.”

Fekete Ádám: „Jöttünk fel a kínaiakra, azt hittem, hogy megfogjuk őket, de 100-nál indítottak egyet, kicsit elmentek, és behúzta őket a szívük. Ez volt a második pályánk 500-on ebben az évben, és

nem titkoljuk, hogy Tokió a célunk,

márpedig ott 1000 méteren rendeznek versenyt.”

Az első magyar aranyérmet ezt követően nyertük az épeknél, méghozzá elképesztő fölénnyel. A női K-2 1000 méteres döntőben a Hagymási Réka, Medveczky Erika kettős már az elején elment a mezőnytől, és senkitől sem zavartatva állította talpra a péntek délutánra már szép számmal kilátogató nézőket.

„Nem számítottam arra, hogy ilyen könnyű lesz, én mindig tartok az 1000 métertől, nekem ez többlettáv, de szerencsére jó pályát mentünk. Erikával könnyű volt összeszokni, gyorsan átvettük egymás ritmusát, és egy aranyérem lett belőle” – mondta Hagymási Réka, aki 200 párosban volt világbajnok, így nem volt egyszerű dolga átállni 1000 méterre.

„Nem készülök az 1000 méterre külön, mert az 500 a legfontosabb, és biztos sokan meglepődnek, de 200-on is egész gyors vagyok, csak ott nem szoktam elindulni. Öt vb-címem már van 1000 méteren, most azt kívánom, legyen meg a harmadik 500-on is” – ezt már Medveczky Erika mondta, aki az elmúlt három évben három különböző párral nyerte meg ezt a számot a világbajnokságon, az idei vébén pedig még az 500 négyes tagjaként is harcba száll az aranyéremért.

Az Erdőssy Csaba, Tóth Dávid, Kulifai Tamás, Kós Benedek férfi kajak négyes 1000 méteren negyedik lett.

Tóth Dávid: „Mondhatnám, hogy szomorú vagyok, mert lemaradtunk a dobogóról, de mivel messze voltunk a harmadik helyezettől, így nem bánkódom.”

Kulifai Tamás: „Sokan mondják, hogy a negyediknek a legrosszabb, mert épphogy lemaradt a dobogóról, de én akkor érezném ezt, ha nem tudtam volna magam kievezni. Ebben a pályában azonban mindent beletettünk.”

Egyaránt ötödik helyen végzett Bragato Giada C-1 500 méteren és Dombvári Bence K-1 500 méteren. A fiatal kenus lány eredménye nagyon szép teljesítmény, míg Dombvári egy rendkívül erős mezőnyben zárt ötödikként, bár elmondása szerint elrontotta a döntőt, és az alapok sem voltak meg nála.

„Nagyon fájt ez a pálya, ma sajnos ez csak egy ötödik helyre volt elég.

Hiányoznak olyan alapok,

amelyek nélkül nem lehet világversenyen jó eredményt elérni, ezeket vissza kell szereznem. Kapkodós verseny volt, nem azt a taktikát választottam, amit szoktam. Nem szabad annyira menni, amennyire melletted mennek, mert úgyis megdöglesz a végére. Sajnos én mentem a spanyollal, mert azt hittem, hogy a mezőny is menni fog. Nem szabad az ilyen trükköknek bedőlnöm.”

A Korisánszky Dávid, Mike Róbert kenu páros 200 méteren nyolcadikként ért célba.

A napot néhány középfutam zárta, ám ezek rendkívül fontos középfutamok voltak, tele olimpiai számmal. Kajak egyes 200 méteren Lucz Dórára hatalmas felelősség hárult azzal, hogy 500 párosunkat kizárták. Az újpesti versenyző azonban nem roppant össze a teher alatt, és futamában másodikként végezve bejutott a döntőbe, újabb lépést téve ezáltal az olimpiai kvóta felé.

Ugyanezt tette Kopasz Bálint, aki egy futamba került legnagyobb riválisával, Fernando Pimentával. A verseny rendkívül szórakoztató volt, még akkor is, ha valódi tétje nem volt. Pimenta elment az elején, majd Kopasz megelőzte őt, akkor úgy tűnt, hogy a portugál elengedi a futamgyőzelmet, de a hajrában beerősített. A látható presztízsharcot most Pimenta nyerte, 0,05 másodperc előnnyel, de a lényeg úgyis az, hogy a szombati döntő után ki örülhet majd.

„Számítottam arra, hogy Pimentával csatázni fogunk, nagyon tetszett, hogy egyszerre értünk célba. Nyilván tudtam volna még néhány erőset húzni, de akkor az alkarom is bekötött volna és a húzóizmok is jobban megsínylették volna.

Én 90 százalékkal mentem ebben a középfutamban,

mentálisan egy kicsit el voltam fáradva, de ez holnapra eltűnik. Annyit adtam ki magamból, amennyit elterveztem” – nyilatkozta Kopasz Bálint, aki külön kiemelte, hogy az utolsó 200-250 méteren biztosan extra erőt fog kapni a fantasztikus közönségtől.

Nem jutott viszont be az A döntőbe a középfutamból, így biztosan nem szerez Szegeden olimpiai kvótát Csizmadia Kolos (K-1 200), Nagy Bianka (C-1 200) és a Kiss Balázs, Mike Róbert páros (C-2 1000). A három hajó közül talán Csizmadiának volt a legnagyobb esélye előzetesen, de csak a B döntőbe jutott be, akárcsak Nagy Bianka, a 19 éves kenustól azonban abszolút nem volt elvárás ebben az erős mezőnyben a kvótaszerzés. Dóri Bence betegsége miatt Kiss Balázs és Mike Róbert a vb előfutamában térdelt össze először, így tőlük csodaszámba ment volna, ha kvótát érő helyen végeznek.

„A legjobb versenyzőmet ajándékba kaptam”

Igazi unikum volt a sportágban – mesélik róla a kollégák. Tény, hogy rajta kívül nem termett a hazai vizeken olyan edzőnő, aki hasonló sikereket ért volna el a kenus szakágban. Hajdú Gyula egykori trénere, Maros Éva nyolcvanéves.

születésnap
Hír

– Olyan, mintha csak tegnap hagytam volna abba a versenyzést… – mondja nevetve a jellegzetes, rekedtes hangján. Az aktuális korlátozások különösebben nem zavarják; korosztályának egyik legaktívabb Facebook-felhasználójaként ma is napi szintű kapcsolatot tart a sportággal…            

– A lábam miatt most nehezen járok, amit azért is sajnálok, mert még mindig szívesen részt vennék a szövetség munkájában. Annak idején Sarlós Éva vette át tőlem a minősítési rendszer feladatait – sajnos már ő sincs, ahogy sokan mások… De azért hetente még háromszor-négyszer rámtelefonál valaki, és érdeklődik, hogy vagyok. Sok ismerőst gyűjtöttem: ’57 óta vagyok a sportágban…

– Meddig versenyzett aktívan?

– ’61-ig. Korábban úsztam is, de attól egészségügyi okokból eltanácsolt az orvos. Így kerültem a Sirály csónakházba. Mohácsi Ferenc volt az első edzőm, illetve Gelle Sándor. Az ő halála után hívott Cseh Lajos, hogy dolgozzam a szövetségnek. Elsősorban persze edző voltam, a minősítést mindig csak társadalmi munkában csináltam. Pesten, ahol Sziklenka Laci volt a kollégám, csak másodállásban dolgoztam edzőként. 

– Az igazi kihívást és lehetőséget viszont a vidék hozta. Milyen apropóból került Miskolcra?

– Urbán Gyula, az akkori vezetőedző – akivel együtt végeztünk a TF-en –  hívott azzal, hogy a Diósgyőr két csoportnak is edzőt keres. 

– Legnagyobb sikerét Hajdú Gyula révén érte el, az MVSC színeiben. Gondolom, nem ő volt az első kenus, akinek edzést tartott…

– A két edző nélkül maradt csoportban többen is kenuztak. Hajdú Gyula viszont azért volt különleges eset, mert vele valahogy nem jöttek ki az edzők. Az elnök, Kállai József mondta is: „ha már Éva sem bír vele, akkor nem tudom, mit fogunk csinálni”. Gyula elsősorban rövid távon ment jól és már junior korában sorra nyerte a versenyeket. Úgy kaptam őt, mint egy ajándékot. Valahogy rögtön közös nevezőre jutottunk.

– Olyan időszakban szerepeltek az élmezőnyben, amit a magyar kenusport egyik csúcsidőszakának tekinthetünk: jó néhány klasszis közt sikerült bizonyítaniuk. Mi volt a titok?

– Hogy össze tudtunk csiszolódni.

Csak ránéztünk egymásra és már tudtuk is, mi újság van.

Tanítani már nem nagyon kellett őt; persze, ha valamit nem tudtam, akkor megkérdeztem a kollégáimtól. Nagyon sokat segítettek, főként az edzőtáborokban. Szabó Ferenc, Dávid Géza, Tóth Árpi és még sokan mások.

– Elfogadták Önt a kenus edzőnői minőségében?

– Mindig elfogadtak. Sosem volt ezzel probléma. A segítségre viszont más értelemben is szükség volt: három hétre nem lehetett csak úgy letenni Dunavarsányban a fenekemet, és addig ott pihengetni. A szakosztályt addig rá kellett bíznom másra. Nagyon szerettem Miskolcon lenni. Egy butaságot viszont elkövettem ott: férjhez mentem…

– Hajdú Gyula Sarusi Kis Jánossal ’82-ben, Belgrádban szerzett világbajnoki címet. Ez volt a legnagyobb siker – és egyben a legszebb „pillanat” is?

– Voltak azért emlékezetes, szép pillanatok ezen kívül is. Például, amikor ’78-ban Gyula     C-1  500-on indult, szintén Belgrádban. Ott szurkoltam a kis képernyős tévé előtt, megnyeri-e …  A párossal szerencsénk volt. Kár, hogy utána Parti János szétszedte azt a párost, de hát a múltat fölösleges bolygatni. Így alakult. 

– Az edzői hivatás és a vele párhuzamosan végzett versenybírói-minősítési munka mellett jutott ideje, energiája a sporton kívül egyébre is?

– Semmi mással nem foglalkoztam,

az én életem csak a kajak-kenuról szólt.

Reggel korán kezdtem, este pedig előfordult, hogy kilenckor értem haza. A hétvégeken versenybíráskodtam, közben pedig, amikor tudtam, rohantam föl Pestre, meglátogatni az anyámat. 

– Születésnapi kívánságon gondolkodott már?

– Egyedül élek, rokonságom nincsen, de nagyon sok baráttal tartom a kapcsolatot. Ez jó érzés, ahogy például az is, hogy olyan edző követte a példámat Miskolcon, aki annak idején az én csapatomban kenuzott.  Elégedett vagyok az életemmel, kívánságom sincsen, legfeljebb annyi, hogy minél előbb le tudjak menni a harmadik emeletről anélkül, hogy meg kelljen állnom…

VASKUTI ISTVÁN

„Éva néni egy valóságos intézmény volt. Olyan szinten képviselte és tartotta fejben az egész minősítési rendszert, hogy az hihetetlen. Jobban tudta, ki hol, mikor indult és hogyan szerepelt, mint maguk a versenyzők. Ha próbálkozott is valaki csibészségből, esélye sem volt átverni őt. Nagy elismeréssel tekintek rá a minősítő-bírói és az edzői teljesítménye miatt is.”

Az ICF támogatja az új tokiói időpontokat

A Nemzetközi Kajak-Kenu Szövetség (ICF) támogatja a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) döntését, amely szerint a 2020-as tokiói olimpiát és paralimpiát jövő év júliusában és augusztusában (2021) rendezik meg.

Hír

A NOB és a japán szervezők ma bejelentették, hogy az olimpiát jövő év július 23-tól augusztus 8-ig tartják meg, míg a paralimpiai játékokat augusztus 24. és szeptember 5. között rendezik meg.

Az ICF szerint ez a legigazságosabb döntés ami a sportolók és tisztviselők szempontjából születhetett, mert így mindenkinek lehetősége lesz arra, hogy tisztességesen felkészülhessen a világ legnagyobb sporteseményére. 

“Folytatjuk a Nemzetközi Olimpiai Bizottsággal való együttműködést azért, hogy véglegesítsük azoknak a kvalifikációs eseményeknek az időpontjait, amelyeken meg lehet szerezni a még ki nem osztott kvótákat” – mondta az ICF főtitkára, Simon Toulson.

„A NOB azt is bejelentette, hogy a már kiosztott kvóták a következő évi játékokra is érvényesek, ez a döntést is teljes mértékben támogatjuk.”

“Nyilvánvaló, hogy az idei játékok kényszerű elhalasztása sok kellemetlenséget okozott a sportolóknak, és az egész kajak-kenus közösségnek, ám pontosan tudjuk, hogy világszerte emberek tömegei ennél sokkal nagyobb problémákkal küzdenek.”

Simon Toulson főtitkár arról is beszélt, hogy az olimpiai és a paralimpiai játékok új időpontjai ütköznek néhány olyan eseménnyel, amelyek már szerepelnek az ICF 2021-es versenynaptárában, de a szövetség együttműködik a szervezőkkel, és igyekszik olyan új időpontok kijelölni, amelyek a lehető legkevesebb kellemetlenséget okoznak az érintettek számára. 

“Az olyan hatalmas multisport-események elhalasztása, mint az olimpia és a paralimpiai, sosem egyszerű feladat, és minden érintettnek sok fejtörést okoz” – mondta Toulson.

„Nagyon szerencsések vagyunk az ICF-nél, mert kiemelkedően lojális és professzionális helyi szervezőbizottságokkal működhetünk együtt. Keményen fogunk dolgozni azért, hogy a szükséges változtatások ne okozzanak túl sok kellemetlenséget ezeknek a fontos partnereknek.

„Számunkra továbbra is a nemzetközi kajak-kenu közösség tagjainak egészsége és biztonsága a legfontosabb. Köszönjük mindenkinek az eddig tanúsított türelmét!”

Az ICF hétfői közleményét azzal zárja, hogy ezekben a nehéz időkben is folyamatosan kapcsolatban állnak a NOB-al, és időben beszámol majd a legfrissebb információkról.