A hétvégi szegedi utánpótlás válogató egyik szünetében ön is feltűnt a Maty-éren.
Azt hiszem, akkor ön is látta az idei harmadik pályámat ötszáz méteren. A háromból pont ez volt az első épkézláb… Talán most már azt tudom mondani: kezd jó érzéseket adni, hogy újra a vízen lehetek – mondja Kárász Anna.
Ez azt jelenti, hogy még mindig nem száz százalékos az állapota?
Nem tudom azt mondani, hogy száz százalékos vagyok, de valójában az elmúlt három évben sosem tudtam ezt mondani. Szeptemberben műtötték a vállamat, és biztos voltam benne, hogy sok időt elvesz majd a felépülés. Van, aki azt mondta, hogy kevesebb, mint egy év lesz, volt, aki szerint több mint egy év. Én csak azt tudom, hogy még mindig vannak panaszaim, három nap intenzívebb munka után vissza kell fognom magam, újra és újra időt kell hagyni a regenerálódásra.
Mennyire tud türelmes lenni?
Ez az a helyzet, amikor sok-sok türelemre van szükség. Persze nekem is vannak olyan időszakaim, amikor elkattanok, de az edzőimnek, Kovács Lászlónak és Simon Miklósnak köszönhetően, úgy ahogy jól viselem ezt az állapotot. Szerencsés vagyok, hogy két ilyen tréner áll mögöttem, Kokszi az alapot jelenti, Simi pedig rengeteg új és jó ingert hozott az életembe. Egyrészt sikerült a technikámat úgy csiszolnia, ami a vállamnak is jót tesz, másrészt nagyon fontos az ő hozzáállása. Pozitív és megnyugtató a gondolkodása, jó érzés, hogy lépésről lépésre haladunk a visszatérésben. Simi mindig tud olyan dolgot mondani, ami átlendít a nehézségeken.
A hétvégén 500 és 200 méteren is láthatjuk?
Mindkét számba neveztünk, meglátjuk, hogyan bírom a megterhelést. Alapvetően úgy gondolok erre az esztendőre, mint a regenerálódás évére. Bízom benne, hogy okos beosztással, sok-sok gyógytornával sikerül rendbe rakni a vállam és a gerincem, ahonnan a problémák gyökereznek.
