Amikor először keresem kis türelmet kér. Azt mondja, éppen a kutyákkal járja az erdőt. Aztán visszahív, így először Gyenesdiásról, és a nyugalmas vidéki életről kezdünk beszélgetni, ami egyre közelebb áll a szívéhez.
Egy ideje már a Balaton-partján él a családjával, 200 kilométerre Budapesttől, nevezhetjük ezt tudatos elvonulásnak?
Régi terv volt, hogy elkezdünk kétlaki életet élni, és nemrég belevágtunk. Gyenesdiásra költöztünk, a lányok ide járnak bölcsödébe, óvodába, itt él a család, én pedig ingázom. Igazából a hetem nagyobbik része Budapesten telik, ha valamiért itt kell maradnom, akkor a kollégám, Varga Zsolt besegít, és megtartja helyettem az edzést, a szakosztályvezetői munkát pedig leginkább online végzem. Elkezdtem kutyákkal foglalkozni, van egy sárhegyi juhászom, és egy munkavonalas német juhászkutyám, beleástam magam az oktatásukba, és nagyokat kirándulunk velük.
Elvonulásnak nem nevezném,
inkább hobbinak, kitekintésnek, de az én életemben mindig voltak ilyenek.
Milyen kitekintések voltak még?
Például ahogy a TF után elvégeztem a történelemtanári-szakot. Mindig imádtam a magyar történelmet, de eleinte csak hobbiként tekintettem az egészre. Aztán a riói olimpia után élessé vált a dolog, másfél évig tanítottam az egyik 11. kerületi általános iskolában.
Miért hagyta abba?
Folyamatosan úton voltam az iskola, a népszigeti vízitelep, a zuglói KSI központ, és Csepel között, sosem tudtam utolérni magam. De élveztem a tanítást, nagyon jó tapasztalat volt, megszerettük egymást a gyerekekkel, nyomott tudtam hagyni ott.
Ezek szerint a fő csapás mindig a kenu maradt. Mikor kötelezte el magát ennyire a sportág iránt?
11 évesen kezdtem el kenuzni az MTK-ban, ifiként a Honvédba kerültem, de már akkor tervezgettem, hogy egyszer edző leszek. Aztán segédedzőként 1992-ben az MTK-ban kezdtem, onnan fél év után áthívtak az UTE-ba, ott lettem főállású edző 1993 tavaszán. Gyerekekkel kezdtem dolgozni, azzal a csapattal nyertük először a korosztályos magyar bajnokságokat. A legnagyobb sikert abból a csoportból Iván Gáborral értem el, aki nyert ifiben világkupát, Eb-t, és világbajnoki címet is, majd négyesben felnőtt világbajnok lett, de azt az eredményt már a KSI színeiben érte el, miután mindketten klubot váltottunk 1999-ben.
Hogy lett néhány éven belül szakosztályvezető a KSI-ben?
Schmidt Gábortól vettem át a stafétát, ő akkor kezdett dolgozni az MKKSZ-ben. 2002-től egy éven át Buri Gergővel közösen vezettük a szakosztályt, 2003 novemberre óta csinálom egyedül.
A KSI mindig is az egyik legeredményesebb szakosztály volt, Füzesséry Gyulától kezdve kiváló versenyzők, és edzők fordultak meg a Népszigeti-vízitelepen. Sosem nyomasztotta, hogy az elődök mennyire magasra tették a lécet?
Az elején volt bennem megfelelési kényszer,
de ezt már levetkőztem. A tapasztalatom azt mutatja, hogy mindig vannak évfolyamok, amelyek nagyon jók, de olyan is van, amelyik akkor sem lesz igazán eredményes, ha mindannyian megfeszülünk. Most is sok gyerekkel dolgozunk, a legfontosabb, hogy ez a létszám semmiképpen ne csökkenjen.
A szakosztálytól gyönyörű ajándékot kapott 50. születésnapjára. A KSI SE utánpótlása a Budapest-bajnokságon, valamint mindkét magyar bajnokságon nyert az éremtáblázaton. Minek köszönhető a sok jó eredmény?
Úgy néz ki, hogy idén minden lövésünk befelé pattant a kapufáról. Ez a sok jó eredmény annak köszönhető, hogy minden nálunk dolgozó edző azzal a korosztállyal dolgozik, amelyikhez a legjobban ért. Nagyon erős triót alkot Agócs Mihály, Barócsi Andrea, és Tóth Petra. Misi éppen olyan lelkesen foglalkozik a legkisebbekkel, mint 20-25 évvel ezelőtt, amikor olyan versenyzők kerültek ki a keze alól, mint Kozák Danusa, Szabó Gabi, vagy éppen Paksy Timi. Barócsi Andi nagyon jó versenyző volt, és már edzőként is sok tapasztalatot gyűjtött, Tóth Petra pedig rendkívül szorgalmasan dolgozik, fiatal és tanulni akar. A női vonalon felettük két olyan tapasztalt edző viszi az ifi, és a felnőtt korosztályt, mint Gintl Andrea, akit évek óta a legeredményesebb utánpótlásedző az országban, és Mórocz István, mellette olyan kiváló kajakosok futottak be, mint Hegyi Zomilla, Vad Ninetta, és Gazsó Dorka. A férfiaknál Ballai László foglalkozik a serdülőkkel, a még nagyobbakkal pedig Matyus Zsolt dolgozik. Ő olyan tehetségeket fedezett már fel, mint a világbajnok Molnár Péter, most pedig Varga Ádám útját egyengeti. A gyomaendrődi iskolánk is jól működik, Kovács Gábor, és a felesége, Dia nagyon értékes munkát végez. Kenus vonalon is olyan edzők dolgoztak illetve dolgoznak nálunk, mint Koletics Miklós, Kovács Tamás, Balázs Gábor, vagy éppen Varga Zsolt. Ebben a szakágban most nem vagyunk annyira erősek, mint kajakban, de úgy látom, hogy lépegetünk előre.
Mi a jobb, szakosztályt vezetni, vagy edzősködni?
Mindkettőt szeretem csinálni, nem tennék különbséget. Nagyon tudok örülni, ha egy KSI-s versenyző ifi/felnőtt válogatót nyer, vagy világversenyen szerepel, de akkor azért egy picit jobban izgulok, ha az én tanítványaimról van szó.
Az utóbbi években felnőtt versenyzői a világ élvonalához tartoztak, hogy került az elit közelébe?
Edzőként 2003-ban volt egy kudarcokkal teli évem, a csapatom felbomlott, 2004-ben, az olimpiai évében nem is edzősödtem, csak a szakosztályt vezettem. Az év végén keresett meg Soltész Árpád, akivel korábban már dolgoztam együtt, és rengeteget tanultam tőle. Vissza akart vonulni, és átadta nekem a csoportját. Így állt össze egy UTÉ-s versenyzőkből álló csapat, amihez csatlakoztak a Sáfrán testvérek, Metka Marci, és Mike Robi is. Először négyesben értünk el sikereket, aztán jött Sáfránék Európa-bajnoki címe, majd 2012 őszén elkezdtünk együtt dolgozni Varga Zsolttal, aki a BKV-ből magával hozta Vasbányai Henriket is. Ezzel a csoporttal értem el legszebb edzői sikereimet, nyertünk felnőtt világbajnoki címet, Robi és Henrik pedig kijutott az olimpiára is. Az már más kérdés, hogy végül nem tudtuk feltenni az i-re a pontot, nem jött össze az olimpiai dobogó sem párosban, sem Henriknek egyesben.
Ezt nehezen emésztette meg?
A 2016-os olimpiai után úgy éreztem magam, mint egy megcsalt férj, aki utolsónak tudja meg a felesége hűtlenkedését. Szinte az egész sportág látta, hogy Henrik labilis, és függőségei vannak, ezt persze én is észrevettem, de csak egy évvel később értettem meg, hogy mi ennek az oka. Henrik hiába volt az utóbbi évek egyik legnagyobb tehetsége, amikor jobban megismertem a hátterét, akkor lett világos mennyire sérülékeny lelkileg, és hogy
nem menthettük meg.
Nagy terhet tett rá, hogy 2013-ban vb-aranyérmet nyertek Mike Robival párosban, és ezt egyre nehezebben tudta feldolgozni. De az élet Henrik után sem állt meg, Mike Róbert egészen 2019-ig ott volt minden világbajnokságon, idén pedig világkupa induló lett Sáfrán Mátyás, és Bakó Tamás. Mostanában tervezem, hogy újra elkezdek utánpótláskorú kenusokkal foglalkozni, hogy a KSI-ben ismét felépíthessünk egy sikeres kenus csapatot.
Most 50 éves, hol szeretne tartani 20, vagy akár 30 év múlva?
Szeretnék még itt lenni a KSI-ben, és azokról a sikerekről beszélni, amelyek ránk várnak a következő évtizedekben. Éppen tavaly beszélgettem a magyar bajnokságon Bakó Olgával, és Biben Karinával arról, hogy 20 éve még Benedek Dalmával, és Paksy Timivel ücsörögtem a parton, pár évvel később Kozák Danutával, és Szabó Gabival, majd Gutyina Kingával, és Vad Ninettával, most meg a maiakkal, Gazsó Dorkával, és Kőhalmi Emesével teszem ugyanezt. Jó lenne, ha a következő 20 év is azzal telne, hogy a szakosztály éppen aktuális legjobbjainak útját egyengethetem, akár szakosztályvezetőként, akár edzőként.
