A 24 éves Kollár Kristóf és a 20 éves Juhász István neve is már korábban ismerősen csenghetett azoknak, akik mélyrehatóbban követik a sportág történéseit. Az Atomerőmű SE tehetségei Bedecs Ferenc irányításával figyelemreméltó eredményeket értek el az utánpótlásban, idén viszont már nem csak, hogy a legjobbakkal versenyezhettek, de a nemzetközi élmezőnybe is bekerültek. A C-2 500 méteres olimpiai számban szerzett előbb Európa- majd világbajnoki bronzérmük egyaránt az év legszebben csillogó medáljai közé tartozik, ehhez hozzáadva a férfi négyes – Fejes Dániellel és Hajdu Jonatánnal kiegészülve – világbajnoki címét, illetve a mix négyes – itt Opavszky Rékával és Csorba Zsófiával még a hajóban – Eb-második helyét, nyugodtan kijelenthetjük, hogy fantasztikus évet zártak.
A srácok azonban a fentiek hatására sem kényelmesedtek el, épp a napokban tértek haza a törökországi Belekből, ahol egy kéthetes őszi edzőtáborban vettek részt.
„A legjobbkor jöttünk ki, hiszen itthon már az időjárás nem tette lehetővé az evezést, így viszont ki tudtuk tolni a vízi munkát, ami jó alap a jövő évet tekintve. – fogalmazott Juhász István. – Úgy érzem jól megy alattam a kenu. Lesz még egy komoly hetünk otthon, és megyünk még sífutó táborba is decemberben.”
„Én is úgy érzem, hogy jól mentek az edzések, remek volt az idő, minőségi munkát tudtunk végezni. – teszi hozzá Kollár Kristóf. – Nem okozott problémát újra edzésbe állni, igazból a szezon után másfél-két hetet pihentünk, majd elkezdtünk biciklizni, és ahogy évek óta, úgy most is körbe tekertük a Balatont. Néha evezgettünk is, szóval az állóképességünk és a keringésünk lehetővé tette, hogy maximális erővel tudjunk dolgozni.”
Saját bevallásuk szerint az idei eredménysor csak még jobban ösztönzi őket arra, hogy tovább kell haladni a megkezdett úton. Pistinek ez volt az első teljes szezonja a felnőttek között, ennél jobb „belépőről” pedig aligha álmodhatott volna.
„Sokszor eszembe jut, hogy nyárig még egy darab felnőtt érmem nem volt most pedig van négy. Ráadásul fiatalok vagyunk, a páros is új még, szóval nagyon sok potenciált látok magunkban.” – fogalmazott Pisti.
Kristóf tavaly még Fejes Dániellel párosozott, az idei válogatón azonban már Pisti előtt térdelt a hajóba. Az egység meglepetésre győzött Szegeden, megelőzve többek között a tavalyi olimpián hatodik Adolf Balázs, Hajdu Jonatán kettőst. Ezután a szintén szegedi világkupán hetedikként zártak, de nem fogták fel csalódásnak. Egyrészt az előfutamot mindketten nagyon pozitívnak érezték, másrészt a döntőben a szélviszonyok nem nekik kedveztek.
„Nem hagytam, hogy ez elvegye a kedvem a szezontól. – emlékezett vissza Kristóf. – A világkupa után ismét keményen beleálltunk az edzésekbe, tudtuk, hogy főként a párosra kell fókuszálnunk, amellett, hogy négyesben is érdekeltek voltunk, de az működött az elejétől. Maradva a párosnál,
az Eb előtt nem mertem kimondani, de tudtam, hogy ha minden jól alakul, képesek lehetünk érmet szerezni.”
Racicében az olasz és a spanyol egység mögött beérve ez össze is jött, ami után ifj. Foltán László szövetségi kapitány azt mondta: "Ez egy aranyéremmel felérő bronzérem.”
A fiúk ezek után joggal remélték, hogy bár a világbajnokság mezőnye még az Eb-nél is erősebb lesz, képesek lehetnek egy hasonlóan jó eredményre. Tovább folytatták a kemény munkát, ráadásul úgy tűnt a négyessel is lehetnek vérmes reményeik. Milánóban a C-4 döntője volt előbb és rögtön összejött a kiugró siker, világbajnok lett a Kollár, Juhász, Hajdu, Fejes alkotta egység.
„Dani már pedzegette előtte, hogy ezt meg kell nyerni, de én csak akkor hittem el, amikor megcsináltuk. A párosnak ez mindenképpen jót tett, mert ugyanolyan jó érzésű pályát mentünk másnap. Nem mondom, hogy nem fájt, de jó volt a ritmusa pályának és hatékonyak is voltunk, ez pedig megadta az alaphangot a párosra.” – helyezte kontextusba a finálét a 20 éves Juhász István, aki egyébként ezzel a magyar kenusport történetének legfiatalabb felnőtt világbajnoka lett.
A vb utolsó napján a kettes pályáról várhatták a C-2 500 méter döntőjét. Nem sokkal korábban állt el az eső, a srácok így már elázva várták a rajtot, de ez nem zökkentette ki őket. Középen az oroszok az előzetes papírformának megfelelően nagyon bekezdtek (sőt az arany is az övéké lett), de mögöttük Kristófék egyértelműen harcban voltak a dobogóért. Száz méterrel a vége előtt tisztán másodikok voltak és bár az utolsó 2-3 méteren becsúszott eléjük a kínai hajó, a hőn áhított érem így is meglett. Na de hogy élték meg a főszereplők a finálét?
Kristóf: „Párszor visszanéztem a futamot, de belülről is azt éreztem, hogy jól megyünk. Általában az utolsó kétszázhoz érve szoktunk beindulni. Nem volt előre megbeszélve, de biztos meg fogjuk ezt tartani, mert brutálisan beindult a hajó, egyszerre raktuk bele az erőt és jól is bírtuk. Már az első háromszázon éreztem, hogy elkaptuk a »flow-t«, nagyon jó volt a dinamikánk. Láttam, hogy az oroszok nincsenek messze, azt gondoltam akkor nagy baj nem lehet, majd, amikor a végén kinéztem, tudtam, hogy megvan.”
Pisti: „Én nem sok mindent érzékeltem abból, ami körülöttünk zajlik, a saját pályánkat néztem. A szemem sarkából láttam, hogy az oroszok mennek, de úgy voltam vele, hogy a surranón menjünk egy jót. A második hely is meglehetett volna, ha vége jobban jön ki. Én egy húzással előbb álltam meg, mint Kristóf. Ha ezt egyszerre tesszük, be tudtuk volna rúgni a hajót és a kínaiak előtt érünk be, de így sem szomorkodtunk.”
A videón 5:21-től a férfi C-2 500 méter világbajnoki döntője:
Nincs is okuk rá, hiszen ahogy a szövetségi kapitány is mondta Milánóban, így is megérkeztek a nemzetközi élmezőnybe. Kristóf szerint a kettesük sikerében közrejátszik, hogy nap mint nap együtt készülnek, ugyanazt a munkát végzik és egymás mozgását, technikáját is folyamatosan figyelik.
A paksi kenus iskola újdonsült ászai friss párosként, valamint fiatal koruknál fogva is joggal érzik úgy, hogy további lehetőségek vannak ebben az egységben, így természetesen a folytatást is együtt képzelik el, mindamellett, hogy ezer egyesben is szeretnének még fejlődni.
„Ebből lehet építkezni, hogy ezt így kell folytatni a következő években is. Az első szezonunk volt együtt, mindketten tudunk még fejlődni és hát
evés közben jön meg az étvágy!”
– vélekedett Pisti.
„Nyilván szeretnénk még sok érmet, de ha valaki azt mondaná, hogy mostantól nem kenuzhatok többet már akkor is fel tudok mutatni olyan eredményeket, amelyekre büszke leszek életem végéig. De nem áll meg az élet, melózunk tovább és szeretnénk még érmeket szerezni.” – tette hozzá Kristóf.
Mi mást is fűzhetnénk ehhez hozzá, minthogy kíváncsian várjuk a remélhetőleg hasonló folytatást.
