Tart még az érzés?
Persze, hogy tart, de azért még mindig felfoghatatlan számomra, ami velem történt – magyarázza Hüvös Viktor tanítványa, Nádas Bence.
Ha becsukja a szemét, mi villan be elsőként?
Ahogyan Dudás Mikivel örülünk, miközben a túloldalon Hérics Dávid elsőként halad át a célvonalon. Ez a kép nagyon belém égett. Abban a pillanatban majd kiugrottam a bőrömből. Aztán itt van az a kép is, ahogyan bronzéremmel a nyakában Ed McKeever gratulál. Ő a példaképem, és nem mindennap adódik az ember életében olyan, hogy a példaképe nyújt neki kezet.
Tavaly októberben, amikor csatlakozott Hüvös Viktor csoportjához, gondolta volna, hogy ekkorát fordul önnel a világ?
Meg sem fordult a fejemben. Az idénynek úgy futottam neki, hogy nyerni szeretnék az ifjúsági válogatón, ehhez többek között le kellett győznöm a szegedi Birkás Balázst, aki egy esztendővel korábban lett ifjúsági világbajnok. Egy korábbi sprinter, Gyertyános Gergely ajánlotta Hüvös Viktort, Kicsi bá’-t, ő mondta, hogy már dolgoztak együtt, és nagyon élvezte és hasznosnak találta a közös munkát.
Rutinos rókák közé csöppent, hiszen ebben a csoportban készül Molnár Péter és Boros Gergely is, akik már korábban álltak világbajnoki dobogón. Könnyen megtalálta a helyét?
Nagyon új volt minden, és mivel nem egy korosztály vagyunk, próbáltam az értelmesebb énemet levinni az edzésekre. Eltelt egy kis idő, mire mindenki megszokta a jelenlétemet, de mivel látták, hogy hajtok, dolgozom rendesen, és boldogan járok le az edzésekre, így idővel elfogadtak. Hüvös Viktor rengeteget segített nekem, nagyon tisztelem őt, nem csak a szakmaiságáért, hanem az emberi tényezők miatt is.
Júliusban a világbajnokság egyik legszebb pillanata volt, ahogyan edzőjével egymás nyakába ugorva ünnepelték az ifjúsági világbajnoki címet. De hogyan készített önt a felnőttek versenyére?
Azt mondta, hogy ez már bónusz nekem, ha nem úgy jön össze, akkor is nagyon szép évet zárunk. Hát, még szebb lett, és ezt nagyon köszönöm neki.
Tudja, hogy ön a legfiatalabb kajakos világbajnoka Magyarországnak?
Igen, már a pályán mondták a többiek. Felemelő élmény volt egy csapatban lenni Kammerer Zoltánnal, aki már abban az évben indult olimpián, amikor én születtem, vagy látni versenyezni Kozák Danutát. És szokatlan volt, hogy a pályán olyan világsztárokkal találkoztam, akiket eddig csak a televízióban láttam. Boldog vagyok, hogy egy új világot fedezhettem fel.
