Vagyóczki Imre 1932-ben született, 15 éves korában kezdett kajakozni az Elzett Sportegyesületben. Első magyar bajnoki címét 1950-ben nyerte K-4 500 méteren. Egy évvel később Kovács Lászlóval, Szigeti Zoltánnal és Nagy Lászlóval megalapították a Bástya (később MTK) kajak-kenu szakosztályát. Az 1954-es maconi világbajnokságon a Vagyóczky, Kovács, Nagy, Szigeti alkotta férfi kajak négyes aranyérmes lett ezer méteren. Ez volt a magyar kajak-kenu sport első világbajnoki győzelme négyes versenyszámban. Érdekesség, hogy a döntőt július 26-án rendezték, épp Vagyóczki Imre születésnapján.
Az 1956-os melbourne-i olimpiára Vagyóczki Szigetivel párosban jutott ki, az egység 1000 méteren 13. lett. Vagyóczki Imre 1959-ben tette le a lapátot, de a sportágtól ezután sem szakadt el. 1960-tól 1988-as nyugdíjazásáig az OTSH-ban (Országos Testnevelési és Sporthivatal) volt gazdasági igazgató-helyettes, és a háttérből igyekezett segíteni egykori sportágát: gépkocsikat biztosított, utánfutót szerzett.
Nyugdíjba vonult, de 2011-ig a Magyar Olimpiai Bizottság technikai munkatársaként dolgozott tovább Schmitt Pál mellett.
Legutóbb 2022-ben, a 90. születésnapján adott interjút, amelyben azt is elárulta, hogy mit adott neki a kajak-kenu:
"Mindent. Vízszeretetet, önállóságot, és mivel ezt a természetben, széllel, esővel, hullámokkal megküzdve űzzük, egyfajta keménységet, szívósságot, acélosságot is. És persze az életre szóló barátságokat, amelyekért örökké hálás leszek."
Rendszeresen követte a sportág történéseit, még az utóbbi időben is, amikor már nagyon beteg volt. Végül március 5-én a reggeli órákban szűnt meg a szíve dobogni. Halálával pótolhatatlan veszteség érte a sportágat, örökre emlékezni fogunk rá.
Nyugodjon békében!
Egy 2017-es interjú Vagyóczki Imrével:
