Az idei felkészülésről és a versenyszezonról beszélgettünk Varga Katalinnal, aki bár elérte kitűzött célját, a paralimpiai kvótát, mégis maradt benne hiányosság a világversenyek végeztével. Ahogy azt korábbi interjúiban is elhangzott a duisburgi kvótaszerző világbajnokság KL2 200 méteres döntőjében alig hallotta az indítást, így utazójával kellett visszaküzdenie magát a versenybe.
„Nem teljesen kerek a kép sajnos, Duisburgban szerettem volna ezüstérmet szerezni. – tekintett vissza idei legfontosabb döntőjére paralimpiai bronzérmesünk. - Nem szeretek külső tényezőket hibáztatni, de ez most tényleg az indulásnál ment el. A brit Emma Wiggs előre szólt, hogy halk lesz a rajtgép, amiből nem érzékeltem semmit az előfutamnál, így a döntő előtt már nem is figyeltem oda kifejezetten. A fináléban az indítás előtt és alatt a hangosbemondóba folyamatosan kiabált egy nő, hogy buzdítsa a tömeget és a versenyzőket, így én semmit nem hallottam az indításból. Nem szeretek kibúvókat keresni, de ha ott ez nem történik meg, be tudtam volna jönni ezüstre. A fizikai állapot, a hajó állapota is adott volt, hogy előre tudjunk lépni egyet.”
Hozzátette, a rajtgépben már az is nagy kihívást jelent a para sportolóknak, hogy irányban tartsák a hajót az indulás előtt, éppen ezért az MVM Szegedi VE sportolója sokáig nem is emeli ki lapátját a vízből a rajt előtt.
A paralimpiai bronzérmes kajakos két legnagyobb riválisa évek óta Charlotte Hensaw és Emma Wiggs. Kata edzőjével, Karnok Marcell segítségével folyamatosan azon dolgozik, hogy minél hamarabb beérje a két britet.
„A felkészülés alatt két hetet is edzőtáboroztunk a lányokkal, úgy volt, hogy lesz egy kis háziversenyünk is, de azt végül lemondták. Mindketten eddzenek kajakban és kenuban, és azt látjuk, hogy kajakban teljesen ott vagyok, ahol Emma. Ő már elérte a maximum teljesítményét, én pedig még tudok tovább fejlődni, gyorsulni, így a számok alapján elé tudtam volna kerülni, de ezt sajnos most nem tudtam megmutatni. A kvótának viszont nagyon örülök, mindig kérdés, hogy meg lesz-e a megfelelő számú induló nemzet, ami sokszor fontosabb, mint a helyezés.”
Az ép szakághoz hasonlóan a duisburgi világbajnokság után a para sportolóknak is megszervezték az ilyenkor szokásos tesztversenyt Párizsban, így Kata ott is próbálkozhatott a britek ellen és nem sokon múlt a bravúr.
„Párizsban szerettem volna megmutatni, hogy mi van bennem, Duisburg után nagy volt bennem a lendület és a tenni akarás. A rajtból sikerült jól kijönnöm, körülbelül 150 méterig Emma előtt voltam, amikor jött egy szélpuff jobbról, amit nem tudtam jól kezelni, így nagyon szoros lett vége és végül éppen becsúszott elém Emma.”
Az MVM Szegedi VE parakajakosa edzőjével együtt úgy látja, a párizsi jobbos szélre jobban fel kell készülni mentálisan és fizikálisan is.
„Talán, ha nem figyelem annyira a pályát és hagyom a hajót kimenni, akkor meg van az ezüstérem. Pont akkor tesztelték a szervezők a pályatávolságokat és elhagyásokat, ez még plusz mentális terhet adott és mindenképpen irányban akartam tartani a hajót. Erre mindenképpen készülnöm kell még, az elmondások szerint ehhez hasonló széljárásra kell majd készülni a paralimpián is.”
A világbajnoki bronzérem és a párizsi világkupa előtt a portugáliai Montemor-o-Velhóban életlében először Európa-bajnoki címet szerzett KL2 200 méteren. Az Eb után azonban egy nemvárt esemény kishíján félbeszakította Kata 2023-as idényét. Szinte már majdnem elmondhatta, hogy a tavalyi spirális combcsonttörését hátrahagyva idén nem hátráltatta sérülés, amikor megtörtént a baj.
„Természetesen örülök az Európa-bajnoki címnek, de mivel nem volt ott a két brit ezért nem csillog olyan fényesen az aranyérem. Amikor hazajöttünk az Eb-ről volt egy nap pihenőm, második nap pedig összetört a kocsim, miután belém szálltak balról. Alapból sem volt túl jó élmény az Európa-bajnokság, majd pedig megtörtént ez is. A jobb sípcsontom megsérült a balesetben és lett rajta egy hatalmas seb, ami nagyon rosszul nézett ki. Amíg nem derült ki, hogy eltört-e vagy se, addig úgy láttam, hogy elmegy ez a szezon is. Végül szerencsém volt, viszont a felületi sérülés pont ott volt, ahol a hajóban lekötözzük a lábam, ezért nem volt kellemes így edzeni. Lehet igaza van Pauman Daninak (az MKKSZ Sportdiagnosztikai, sportegészségügyi és tehetségmenedzselési divízióvezetője) azzal kapcsolatban, hogy
egy burokba kéne tenni engem és akkor biztos, hogy nem történik semmi.”
Mindezek ellenére Kata és edzője, Marcell már gőzerővel készülnek a jövő évi szezonra.
„A hajóra nézve, szeretnénk egy svertet felrakni a kormány elé, ami egy kétélű fegyver is lehet, hiszen, ha rossz irányban tart a hajó, akkor megtartja azt is. Először meg kell próbálnunk, hogy egyáltalán működőképes-e az elgondolásunk. A hajó süllyedése sem teljesen jó, ami Portugáliában az Eb-n jött ki, úgyhogy ezzel is lesz dolgunk. A fizikai felkészülésemnél az edzőmmel és a dietetikusommal azon dolgozunk, hogy minél több izmot építsek, amiben már idén is sokat tudtunk fejlődni. Nagyon sok videót, edzésmódot figyelünk, hogy mi az, amik az én edzéseimbe is beépíthetőek. Az állóképességemet fenn kell tartanunk, az izomépítéshez pedig az erőálló képességet is fel kell építeni. ”
A kemény munka pedig már el is kezdődött, a paralimpiai bronzérmes kajakos a hét egyik részét Budapesten tölti az erőnléti és ergométeres edzésekkel, a vízi edzések pedig Szegeden zajlanak.
„Hétfőn kezdődik a mulatság, általában heti három napot vagyok Szegeden, többnyire keddtől csütörtökig. Ameddig tudunk vízen vagyunk a Tiszán, a hátralévő napokban pedig kondi és ergométer, így a heti 6 nap edzés mindig meg van. Általában egyedül készülök, amikor közös parás edzőtáborunk van, akkor szoktam Molnár Nikivel menni néhány pályát, jól tudjuk húzni egymást. De javarészt az órával és az időjárással versenyzek, a kenus lányokkal lehetne még készülni, azonban ez az elképzelés még nem forrta ki magát. A pihenőt javarészt pihenéssel és családi programokkal töltöttem, hiszen szezon közben keveset tudok velük lenni. A párom elmondása szerint itthon athéni körülmények vannak, amikor pedig elindulok edzésre, akkor Spártába megyek.”
Varga Katalin eltökélt a jövő évi paralimpiát tekintve, minden tőle telhetőt meg fog tenni az elkövetkező időszakban, hogy Párizsból a tokiói bronznál is fényesebb medállal a nyakában térjen haza.
„Eddigi pályafutásom legkeményebb felkészülése következik.
Már az előolimpián rákanyarodtam erre az útra, ég bennem a tűz, az Emmától kapott arasznyi távolság az már nagyon közeli. Minimum egy ezüst lenne a cél Párizsban. nyilván arra gyúrok, hogy arany legyen, de jelenleg az ezüst a reális. Ha a terveink megvalósulni látszanak tavasszal, akkor már előre tudunk látni. Fontos lesz, hogy mit mutat az óra, mekkora fejlődést tudunk elérni, ami biztos, hogy amit kiír Marci, azt az utolsó pontig elvégzem. Az eredményt jövő év elején fogjuk látni, akkor kezdjük a méréseket.” - zárta Kata.
