„1991-ben, mikor még a Sporthivatalban voltam, akkor került hozzám a Szövetség, abban az időben a jogi főosztályon el voltak osztva a sportágak, hogy kinek segítsük az önállósodás folyamatát, tevékenységét. – kezdte Dr. Molnár Mária. - Ekkor került hozzám a kajak-kenu, ami nekem megtiszteltetés volt, mert az egyik legeredményesebb egyéni olimpiai sportág volt már akkor is. Gyakorlatilag onnantól kezdve ott voltam minden közgyűlésen, a legtöbb elnökségi ülésen, mondhatni napi szintű volt a kapcsolat.”
1994-ben gyermeke születése után már nem tért vissza a Sporthivatalba. 1996 októberétől ügyvédként kezdett el dolgozni, és az egyik legjelentősebb megbízója az MKKSZ lett.
„Füleky András kapacitált, hogy jön a '98-as világbajnokság, és kellene több jogi segítség a szervezésben. A szövetségben partnerek voltak a mindenkori vezetők, hogy rendben, szabályozottan működjön minden és ez nagyon szimpatikus volt számomra, hamar szerelemmé vált. Ma már más sportágnak nem is dolgozom, a szövetség sokrétűsége széleskörű jogi teendőket igényel.”
Több sportágban is kipróbálta magát, többek között emiatt is döntött úgy, hogy sportjoggal akar foglalkozni. A kajak-kenu versenyek rendezésében és jogi hátterének biztosításában az 1998-as szegedi világbajnokságtól kezdődően komoly szerepet vállalt.
„Minden nemzetközi versenyt nagyon élveztem, nemcsak jogi munkát végeztem, hanem a szervezésben is benne voltam. Gyakorlatilag egyfajta véletlen folyamán ilyen volt, amikor én működtettem az Szervező Bizottság irodáját. A '98-as vb-t semmihez nem lehet hasonlítani, hiszen az volt az első. Akkor tudatosult bennem, hogy érdemes volt ezt az utat választanom. Minden nemzetközi és hazai versenyt nyomon követek. Az elmúlt pár évben kevesebb eseményen vagyok kint személyesen, de például a hétvégi válogató és tájékoztató verseny eredményeit is online követtem.”
Több évtizedes áldozatos munkájának következményeként a 2022-es őszi közgyűlésen a sportág legrangosabb elismerésében, az Arany Érdemérem kitüntetésében részesült.
„Minden közgyűlési forgatókönyvet én készítek, amelyben egy érdemérem átadása szerepelt, azonban amikor a közgyűlésen kimondták, hogy még egy érmet át fognak adni, ott lett egy kicsit gyanús a dolog. Elég nehéz volt, hogy ne hatódjak meg nagyon, bár ebben az átadók sem segítettek, mivel egy kicsit ők maguk is elérzékenyültek. Van amikor úgy érzi az ember, hogy a háttérmunka az valami teljesen más dolog, mint amit a versenyzők csinálnak, és nem is hasonlítható hozzá.
Ám azért ilyenkor mégis érzi, hogy szükség van a munkájára, és tudott valamit hozzáadni ahhoz, ahol ez a sportág tart, akár a verseny eredményességében, akár a működésében.
Végtelen megtiszteltetés volt, és nagyon nagy meglepetés. Amikor visszajöttünk a közgyűlésről, az volt az első dolgom, hogy bementem a tárgyalóba és megnéztem, hogy ez tényleg megtörtént-e.”
A kajak-kenuban egyébként korábban nem mozgó ügyvéd, mára már szerelemként tekint munkájára, hiszen több, mint 30 éve dolgozik a sportágért.
„A sportág mindig egy irányba ment és megy előre, én mindig ezt éreztem. Természetesen itt is voltak viták vagy hibák, ennek ellenére mindig érezhető volt annak az ereje, hogy van egyfajta közös akarat az egyéni érdekek mellett, ami előre viszi a spotágat. Olyan vezetők voltak akár szövetségi akár edzői szinten, amely egyfajta egységességet formált a válogatottaktól egészen a legkisebb egyesületekig. A másik erőforrás pedig természetesen a folyamatos eredményesség, amely hosszú évtizedek óta meghatározza a kajak-kenut.” - zárta dr. Molnár Mária, akit Isten éltessen még nagyon sokáig.
