Akinek a szegedi vb-cím az olimpiai aranynál is többet jelent

Március 17-én ünnepli 40. születésnapját Vajda Attila. Peking olimpiai bajnoka, háromszoros világ- és kétszeres Európa-bajnok kenus, akivel ma is nagyjából annyira nehéz lépést tartani, mint annak idején a vízen. Jelenleg Japánban készíti fel két tanítványát, miközben itthon a róla elnevezett regionális akadémiával és a saját egyesületével is sokat foglalkozik, ráadásul a nyáron egy nem akármilyen kihívásra is készül. Az egykori szegedi klasszis, mindezek mellett kendőzetlen őszinteséggel mesélt kivételes karrierjének sikereiről és kudarcairól is.

Amikor az interjúról egyeztettünk említette, hogy épp Japánban tartózkodik. Azt tudjuk, hogy visszavonulása után egy ideig Ázsiában is dolgozott, mi járatban van most a felkelő nap országában?

Van két japán tanítványom, akiknek hamarosan lesz egy fontos versenyük, ami igazából olyan, mint nálunk a válogató. Mindketten U23-as versenyzők, de már tavaly is csak egy picin múlott, hogy nem kerültek be a csapatba, talán idén a négyesbe kerülést el tudjuk csípni. Picit korábban kijöttem már, hogy tudjunk edzeni, és lássam őket, mert az elmúlt időszakban csak online voltunk kapcsolatban. Egyébként amióta 2018-ban hazaköltöztem, nem igazán voltam itt. Emiatt kicsit furcsa is volt visszajönni ide, de gyorsan visszajöttek az emlékek, nem ismeretlen a környék.

Még aktív versenyzőként az „Ahogy tőlünk telt” című könyvben úgy fogalmazott, hogy „az életkor nem erény, pusztán egy állapot”. Ma ünnepli a 40. születésnapját, de aktívabbnak tűnik, mint valaha.

Igen, elég sok dologgal foglalkozom. Jelenleg készülök egy Ironman versenyre, ami augusztus 5-én lesz, emellett erőnléti edző is vagyok. Próbálok aktívan részt venni a Vajda Attila Regionális Akadémia életében is. Járom a klubokat, sok egyeztetés van személyesen és online is, illetve az eseményeken is igyekszem részt venni. Mindezek mellett pedig ott a saját egyesületem is, ahol jelenleg egyedül vagyok edző, és talán ez okozza most a legnagyobb nehézséget. És persze próbálok magamra is időt szánni, meg persze a családomra. 

A szegedi győzelmét a pekingi aranynál is többre tartja

A kenuzás is belefér ebbe sűrű időbeosztásba?

Terveztem, hogy idén kiváltom a versenyzési engedélyemet, és mastersben elindulok. Itt Japánban eveztem már többet is. Hiányzik a mozgás, szóval többet kenuzok mostanában.

Kerek évszámot ünnepel ma. Szokott nosztalgiázni?

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem, de azért annyira nem jellemző rám. Próbálok inkább a magam elé kitűzött célokkal foglalkozni. Energikusnak tartom magam, sokat mozgok, és pörög az életem. Persze érzem a változásokat, és az idő múlását, főleg, amikor arra gondolok, hogy a gyerekeim milyen gyorsan nőnek. Illetve a tanítványaimmal való munka is segít, hogy fiatalabbnak érezzem magam. Nagy a generációs különbség, és azonosulnom kell az ő világukkal is. Velük mindig játszani kell, hogy megcsinálják utána, amit kérek. De ez nagyon jó, mert általuk úgy érzem, hogy fiatalodom.

Na akkor menjünk vissza kicsit az időben. Sikerekkel teli pályafutása alatt három olimpián vett részt. Ha időrendi sorrendben haladunk mi az első, ami eszébe jut ezekről?

Mindegyikről tudnék jót és rosszat is mondani. Athén nekem egy ugródeszka volt, mert ott indult el az a folyamat, amire azelőtt vártam. Én 13 éves korom óta tudtam, hogy olimpiai bajnok akarok lenni. Amikor 2004-ben C-1 1000 méteren a döntőbe kerültem, felkészült voltam, de még tapasztalatlan. Harmadik lettem, ami baromi nagy siker volt, de mellette volt bennem egy kis csalódás, mert igazából már ott is nyerhettem volna, ha kicsit nagyobb a versenyrutinom.

A szegedi győzelmét a pekingi aranynál is többre tartja

Ezt Pekingre ki is pipálhatta…

Pontosan tudtam, hogy Athénban mit rontottam el, és hogy mit kell tennem a következő négy évben. Ezeket meg is csináltam és Pekingbe úgy mentem ki, hogy olimpiai bajnok leszek. Arra viszont nem voltam felkészülve, hogy én leszek az első magyar, aki aranyérmet nyer azon az olimpián. A döntő után akkora médiafelhajtás övezett engem Kovács Katiékkal együtt (Vajda Attila és a Kovács Katalin, Janics Natasa páros ugyanazon a napon lett aranyérmes – a szerk.) a szállodában, hogy a másnapi ötszázra már nem tudtam rendesen felkészülni. Volt egy előzetes protokoll a fejemben, de végül olyan éjfél körül kerültem ágyba. Ráadásul a döntőben volt egy berajtolás, ami szintén nem segített, így aztán kilencedik lettem, amit kicsit kudarcként éltem meg, mert a felkészülés alapján a dobogó is meg lehetett volna. Ezután pedig jött London, ami számomra teljes kudarc volt. Előtte egyedüliként szereztem kvótát 2011-ben azzal, hogy a hazai vb-n nyertem. Mégis aztán amennyit válogatóznom kellett, és a kiutazás után is rengeteg hercehurca volt körülöttem. Úgy készültem, hogy életem formájában vagyok, és meg akarom védeni a címemet. Úgy érzem, ez rajtam kívülálló okok miatt nem valósult meg, és ezért haragszom Storcz Botondra.

A szegedi győzelmét a pekingi aranynál is többre tartja

Pekingben szinte tizedre azonos 250 métereket kenuzott. Ez kimondva talán könnyűnek hangzik, de mennyire volt nehéz tartania magát ehhez a taktikához annak tudatában, hogy az üzbég Menkov nagyon elment a döntő elején?

Nagyon sokat készültem erre a versenyre, és az akkori pszichológusommal is dolgoztunk azon, hogy mindent ki tudjak zárni. Az előfutamok és a középfutamok felvételeit is megnéztem, hogy lássam mire számítsak. Akik ott vannak az olimpián, nem igazán változtatnak már a taktikán, és kevesen képesek megújulni. Tudtam, hogy az én legnagyobb ellenfelem a spanyol Cal lesz, és abban is biztos voltam, hogy az elejét sokan meg fogják húzni. Én arra koncentráltam, hogy legyen egy jó rajtom, és utána egy olyan utazóm, ami már nagy sebesség, de még egyensúlyban tudom magam tartani. Be volt ütemezve, hogy mikor kell megindulni. Azzal nem számoltam, hogy Menkov ennyire elmegy az elején, de bíztam abban, hogy elfárad, és próbáltam magamra figyelni. Az aranyat viszont szerintem akkor nyertem meg, amikor Callal hajszálra ugyanabban a ritmusban eveztünk egymás mellett, együtt mozgott a két lapát, és én egy hajszállal előbb indítottam meg a hajót. Ez a pillanat döntött.

Mégis nem olyan régen azt nyilatkozta, hogy a 2011-es szegedi világbajnoki győzelme többet ér az olimpiai aranynál. Miért?

Az olimpiai aranyérmemet leminősítette az ország akkori vezetése. Mondhat bárki bármit, ez így történt. Én azóta nem is szeretem azt az érmet, nem nézegetem ha nem muszáj, nincs is kint sehol. Inkább tekintek a szegedi világbajnokságra úgy, hogy az volt az én olimpiám, mert az legalább tényleg olyan volt, amilyennek lennie kellett. Ott voltak a barátaim, az édesanyám és a fiam. Nekem az sokkal több élményt adott.

Van egy fia és egy lánya is. Terelgeti őket a sport, esetleg a kenu irányába?

A fiam elkezdett kenuzni Szegeden, de aztán abba is hagyta. Nem erőltettem rá. Az ő döntése volt, hogy elkezdi és az is, hogy abbahagyja. Nem akarok nyomást helyezni rá, találja ki mit szeretne, én pedig igyekszem benne támogatni. A lányom még csak most lesz hároméves. Ő nagyon aktív, sokszor jön velem kondiba is, amikor felnőtteknek tartok csoportos edzést és nagyon figyel. Ha most megkérdezné tőle, azt mondaná, hogy edző lesz. Szerintem később is nagyon aktív lesz a sport terén, de hogy miben találja meg önmagát azt még nem tudjuk. Annak viszont örülünk, ha mozog.

A szegedi győzelmét a pekingi aranynál is többre tartja

Ejtett már pár szót egyesületéről a Vajda SE-ről. Hogy megy a munka Makádon?

A tavalyi évben kb. 20 gyerek volt nálunk, de nyáron azért többen vannak, mert előfordulnak olyanok, akik csak szimplán evezni járnak le és nem versenyeznek. Nem is várom el azt, hogy mindenkiből versenyző legyen, hiszen elsősorban egy közösséget szeretnék építeni, ami után kialakulna egy versenyzői és egy szabadidős rész is. Most 10 gyerek van, akik rendszeresen látogatják az edzéseket, a többiek úgymond beugrósok. Vannak kenusok, kajakosok, fiúk, lányok, szóval széles a spektrum.

A szegedi győzelmét a pekingi aranynál is többre tartja

Anno, a 30. születésnapjára egy tetoválás készült, ha jól tudom a karjára. Most is vannak hasonló tervei?

Nem, a 40. születésnapi ajándékom az Ironman lesz augusztusban. Ez 3,9 kilométer úszásból, 180,2 kilométer kerékpározásból és egy maratoni futásból áll. Már javában készülök, az úszással úgy érzem nem lesz gond, a kerékpározás és annak is a második fele lehet kérdéses, illetve utána a futás. Most egyébként április másodikán futni fogok egy maratont, hogy legyen legalább egy a lábamban. A félmaraton relatíve már egész jól megy és a születésnapomon is tervezek egy 30-36 kilométeres szakaszt. Ha minden jól megy, 14 óra körül teljesítem az Ironmant. Sok mindent csináltam már életemben, ez is egy bakancslistás dolog. Aztán ki tudja, mit hoz a jövő. Lehet rákapok majd az ízére, de egyelőre ezt az egyet szeretném teljesíteni.

 

Ajánlott cikkeink

Kajak-Kenu & Szabadidő
Partnerek & Támogatók