Ma ünnepeli a 60. születésnapját, de fáradhatatlannak tűnik. Mi a titka?
Ez egy szenvedély, kicsit olyan, mint egy csúszda, amiből nem lehet kiszállni. Rengeteg pozitív visszajelzést kapok, ami erőt és megerősítést ad, hogy van értelme dolgozni. Emellett, hogy több ponton össze is kapcsolódnak a tevékenységeim, a kutatások, az egyetem és a klub is mind egymást erősítik. A motiváció számomra töretlen, mindig vannak újabb és újabb tervek.
Mi most a következő nagy projekt?
Egy új lapát kifejlesztésén dolgozunk a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemmel, aminek a neve Rift. A prototípus már kész, sőt tesztelési fázisban van. Amiben eltér a wing lapátoktól, hogy van egy hosszanti rés, egy áthidalás a lapáttollban. A méréseink azt mutatják, hogy így sokkal hatékonyabban, nagyobb erővel lehet evezni. Túl vagyunk már az első versenyzői kísérleteken és nagy öröm számomra, hogy nagyon jók a visszajelzéseket kaptunk.
Nem rég megjelent „A kajak-kenu sportág alapjai” című könyv, amelynek Ön az egyik társszerzője. Hogyan jött az ötlet és mekkora szerepe van ebben?
Szerintem ez egy hiánypótló tankönyv, régóta szükség volt rá. Az egyetemre szoktunk behívni sportolókat, hogy tartsanak előadásokat, de szerettünk volna egy konkrét szakmai könyvet is adni a hallgatók kezébe. A szövetség részéről is igény volt erre, így az elképzeléseink találkoztak. Ez tényleg a sportág alapjairól szól, nem próbál irányt mutatni, gyenge pontokat keresni, vagy jövőképet rajzolni. Az is jó benne, hogy nem egy szerzője van, hanem szakterületenként más és más írta le a legfontosabb tudnivalókat. Gannoruwa Leventével én a kajakozás elméleti és gyakorlati anyagában vállaltam szerepet, de több alkalommal is egyeztettünk más edzőkollégákkal, és próbáltuk beépíteni az ő tapasztalataikat is. Jó lenne egy módszertani tankönyvet is létrehozni a későbbiekben, ami ok-okozati összefüggésekkel foglalkozik, mert arra is nagy szüksége lenne a szakmának. Illetve én nagyon örülnék egy játékos, ügyességfejlesztési gyakorlatokat tartalmazó könyvnek, hogy könnyebb legyen a fiatalokat bevonzani a sportágba.
Pályafutása legjobb eredménye egy világbajnoki harmadik hely K-4 500 méteren, 1983-ban. Nosztalgikus típus?
Persze, azok az évtizedek nem múltak el nyom nélkül, szívesen gondolok vissza rájuk, és szerencsésnek mondhatom magam, hogy jó néhány évig versenyezhettem, és a válogatott tagja lehettem. Mai napig a nagy világversenyen sokkal jobban felmegy a pulzusom, ha olyan számot látok, amiben én is versenyeztem. Ilyen például 500 páros vagy négyes, amikor tényleg nagyon együtt élek a futamokkal. De ugyanez igaz, ha mondjuk az AVSE egyik versenyzőjét nézem. Egy dolgot nagyon sajnálok, hogy korábbi páros társam, Császár Attila már nincs közöttünk. Nem múlnak el napok, hogy ne gondolnék rá.
A sportág berkein belül csak Sűrűnek szólítják. Honnan jött ez a becenév?
Miskolciként a DVTK-ban kajakoztam, de amikor felkerültem Budapestre Hazsik Endre a Honvédba hívott. Nagyon sokszínű társaság jött össze, és szerintem akkor még nem is ismert mindenkit, akinek edzést tartott. Az egyik alkalommal szeretett volna nekem mondani valamit, de nem jutott eszébe a nevem, így rám mutatott, és csak annyit mondott; „Te, te sűrű ember!” Mindenki dőlt a nevetéstől körülöttem, rajtam is ragadt a név. Való igaz, tömzsi voltam, sűrű izomzattal, abszolút illett rám. Mai napig is inkább Sűrűként ismernek, mintsem Irmai Istvánként. De nem tagadom, nagyon szeretem, és szerintem az emberek csak azt szólítják a becenevén, akit barátként tisztelnek.
Hogyan tölti a 60. születésnapját?
Nagyon bízom benne, hogy nem lesz meglepetés parti, a család megígérte. Szűk körben leszünk, eljönnek a gyerekeim, a lányomnak már férje van, sőt hamarosan érkezik az unoka is. Én igazból ezt a belsős családi kört szeretem.
