- Melyik jár nagyobb stresszel? Élsportolóként nap, mint nap a maximumra törekedni, vagy a politikai szerepvállalás?
- Élsportolónak lenni aranyélet. Azt csinálja az ember, amit a legjobban szeret a világon, és ez egy kiváltságos helyzet. A politikai életnek, minden más munkának is megvannak az örömei, de sokszor nehézségekkel és feszültségekkel jár. Ráadásul itt nem tudom levezetni a feszültséget, míg edzés közben ez mindig sikerült.
- Hogyan jött egyébként a politika? Szokott még hajóba ülni, követi az eredményeket?
- Manapság már nem kajakozom, a sok teendő és a gyermekeim mellett nehezen férne bele az időmbe. Nem figyelem kiemelten az eredményeket sem csak annyira, mint minden más sportágban. A kérdés első felére válaszolva, 2002-ben, amikor már a pályafutásom vége felé jártam, elgondolkoztam azon, hogy mit csináljak, és egyszerűen ez érdekelt.
- Pécsett született mégis Kaposváron kezdte a karrierjét. A sport miatt tették át a székhelyüket?
- Nem, ennek semmi köze hozzá, másfél éves voltam, amikor Kaposvárra költöztünk, mivel a szüleim ott kaptak munkát. Az egyesület létrehozásában azonban édesapám is részt vett. Volt egy DÉLVIÉP nevű vállalat, amely lényegében létrehozta a klubot, és sokáig DÉLVIÉP Kaposvár néven is futott. Már 3-4 éves koromban evezgettünk a családdal a tavon. Hét éves voltam, amikor édesapám meghalt, utána nem is mentem le egy darabig, mert rossz érzések voltak bennem. Később az általános iskolában sportágat kellett választani. A későbbi edzőm, Gyöngyösi János jött el gyerekeket toborozni. Több iskolatársammal együtt lementünk, így könnyebb volt nekem is, utána pedig ott ragadtam.
- Fiatalon lett felnőtt világbajnok. Mikor érezte azt, hogy komoly pályafutás előtt áll?
- Még nem voltam 21 éves 1993 augusztusában, amikor Ábrahám Attilával nyertünk K-2 10000 méteren. Szerencsés helyzetben voltam, mert évről évre előrébb tudtam lépni.
Ott voltak a falamon Csipes (Ferenc) és Gyulay (Zsolt) plakátjai, amelyek a Képes Sportból voltak kivágva.
Persze szeretett volna az ember olyanná válni, mint ők, de akkoriban mindig a következő versenyre figyeltem, mondjuk, hogy nyerjek a serdülő bajnokságon. Ha ez sikerült, jöhetett következő cél. Amikor ifistaként kijutottam a Barátság versenyre, és ott második lettem egyesben, onnantól éreztem, hogy komolyabb célokat is ki lehet tűzni. Ilyen volt például a felnőtt válogatottság.
- Sőt az 1992-es barcelonai olimpiának már részese volt.
- Csipes tartalékja voltam és nagy csalódás volt nekem, hogy azt a versenyt gyakorlatilag feladta. Ez elég rossz érzésekkel fogott el. De ezután jött az, hogy most már nem a tartalék helyére játszok, hanem mindenkit el kell verni. Ez hálistennek sikerült, így ’93-ban nyertünk Ábrahámmal, a négyes pedig második lett.
- Majd 1994-ben ötszáz egyesben is világbajnok lett.
- Abban az évben az volt a cél, hogy ezren javítsak az előző évi negyedik helyemen. Nem gondoltam volna, hogy ötszázon nyerni fogok, de közben sikerült úgy megerősödni, hogy az is összejött. Ezren egyébként harminc centivel maradtam le a győzelemről. Magaslaton volt a verseny, és nem mertem eléggé elindulni. Kétszáz méterrel a vége előtt még egy hajó volt a hátrányom, de ha ötven méterrel előbb megindulok, nyerhettem volna. De ez van, így alakult.
- Akkoriban úgy cikkeztek, hogy a formáját és az eredményeit látva Ön lehet a kétszeres olimpiai bajnok Gyulay Zsolt utódja. Ez plusz terhet jelentett?
- Nem foglalkoztam azzal, hogy ilyeneket mondanak.
Nyerni akartam, a legjobb akartam lenni.
1995-ben a Honvédba igazoltam, és úgy is indult minden, hogy a legjobb lehetek. Tavasszal elképesztően ment, sokkal jobb voltam, mint amikor előtte évben ötszáz egyesben világbajnok lettem. Csak aztán túledzettem magam az edzőtáborokban. Ha volt mondjuk 20x2 perc egy edzésen, akkor abból 19-et én nyertem. Mikor hazajöttem egyszer csak, mint akit elvágtak. Mondjuk jó lett volna, ha az edzőm akkor elküld egy hét pihenőre, akkor talán másképp folytatódott volna. Ez az időszak annyira megviselt, hogy utána nem tudtam kikerülni ebből. Fiatal voltam és tapasztalatlan, nem tudtam értelmes válaszokat adni arra, hogy miért történt ez velem, és segítséget se kaptam.
- Atlantába nem jutott ki, Sydneyben pedig ismét tartalék volt. Van hiányérzete?
- Így utólag már nem annyira. Talán annyiban mégis, hogy 1995-ben, amikor annyira ment, miért nem voltam mondjuk öt évvel idősebb, tapasztaltabb, mert akkor nekem lett volna annyi eszem, hogy elmegyek pihenni. Másképp alakult volna minden. Illetve ami még hiányzik, hogy a szegedi közönség előtt nem mehettem egyesben nagy világversenyen. Világkupát nyertem a Maty-éren, de sajnos vb-t nem.
- Mi az, amit tovább vitt a karrierjéből?
- Közhelynek hangzik, de igaz, az élsportoló megtanulja a kitartást, azt, hogy nem adja fel és hogy munkával lehet eredményeket elérni. A sport millió olyan dologra megtanít, ami a civil életben is erény.
