Családtagok, rokonok, barátok, egykori sporttársak, közeli és távoli ismerősök egyaránt megjelentek a keddi búcsúztatón. Többek között dr. Baráth Etele, az MKKSZ tiszteletbeli elnöke, Vaskuti István, a Nemzet Sportolója, olimpiai bajnok kenus, Dónusz Éva, olimpiai bajnok kajakos, Horváth Péter, az MKKSZ Felügyelő Bizottságának tagja és Dávid Géza, mesteredző is lerótta kegyeletét. Schmidt Gábor beszédében kiemelte, Mohácsi Ferencet mindig is egy életvidám személyiségnek ismerte, aki nemcsak azzal vált halhatatlanná a sportágban, hogy olimpiai bronzérmet szerzett, hanem azzal is, hogy kajakosként ezt kenuban érte el.
„A kajakosok és a kenusok időnként ugratják egymást, hogy ki is a jobb. Azt gondolom, hogy Feri bácsi föltette az „i”-re a pontot, amikor kajakosként kenuban is megállta a helyét, olimpiai bronzérmet szerzett 1956-ban kenu párosban. Nekem ő mindig is egy vidám, közvetlen, mosolygós ember volt. Amikor most ránéztem a fotójára, arra gondoltam, hogy nem búcsúzni jöttünk, hiszen itt van velünk, mint ahogy itt volt a mindennapokban is. Én fiatal edzőként ismerkedtem meg vele, a KSI-be járt le evezni, de mindig találkoztunk a masters bajnokságon és mindig beszélgettünk. Mindig megosztott velem egy jó történetet, amelyekből rendre átjött a belőle az az életszeretet, illetve a kajak-kenu sportág szeretete. Nagyon remélem, hogy amiket ő megmutatott, amiben példát mutatott, azt a fiatalok tovább viszik.”
Mohácsi Ferenc lánya, Mónika elcsukló hangon beszélt arról, hogy szeretett édesapja mennyire szerette az életet, amit a maga részéről teljesnek érzett.
„Édesapánk 96 éves korára arra jutott, hogy két lábbal állva a valóságban, a legnagyobb nyugalommal mondhatta el, hogy mindent megcsinált és elért mindent a Földön, amiért jött. Szakmailag, szellemileg, érzelmileg és az anyagi világban is. Azt gondolom, hogy még szeretett volna maradni és élvezni ezt. De sajnos mindenkinek meg van írva, hogy mikor megy el. Csodálatos élete volt tele nehézségekkel, fantasztikus eredményekkel, csodákkal örömökkel. Szerette az életet és szeretett élni. Mindenhol feltalálta magát, sok tudást és tapasztalatot gyűjtött és szerencsére sok időt is kapott erre. Egyik unokája a következőt mondta róla kiskorában: nagypapa egy tudós. Másik unokája pedig arra jött rá, hogy ha beszélgetnek, azt a sok mindent, amit tudott, vele is megfogja osztani. Ezt szívesen és örömmel meg is tette.”
A beszédek után egy a család által összeállított videóval emlékeztünk vissza Mohácsi Ferenc életére. A ceremónia végén hamvait szűk családi körben, a Lupa-szigetnél szórták a Dunába.
Mohácsi Ferenc 1929. október 25-én született Budapesten. Kisgyerekként előbb csak a pályáról kiszálló labdákat rugdosta vissza a Sashalmi Atlétikai Sport Club focipályájának kapuja mögül, majd szép lassan bekerült a csapatba, egészen az ifi válogatottságig vitte. A II. világháború után Jákics Rezső bokszolni hívta a BESZKÁRT-hoz, de a futballt se hagyta ott. Nem sokkal később barátai invitálásra kezdett el kajakozni.
1948-ban már a válogatott keretbe is bekerült. Első nemzetközi versenyére 1949-ben, Poznanban került sor, ahol két ezüstérmes egységnek is tagja volt. Egy 1955-ös bécsi versenyről az abszolút favoritnak számító kenukettes Wieland, Halmay páros Halmay fele nem tért haza, így Wieland Károlynak új pár után kellett néznie. A kor kenusai közül mindenkivel összetérdelt már, mikor Szabó Ferenc „Tömpe” szólt neki, hogy „Mohácsit kéne kipróbálnia, hiszen ő egy igazi all-round versenyző”. Mohácsit is meg kellett győzni, aki kéthetes „próbaidőt” kért. Az összetérdelés sikerült, és az ’56-os olimpiára már, mint a C-2 1000 méteres egység tagja utazott, ahol végül bronzérmet szerzett.
Ezt követően még néhány évig folytatta a kajakozást. Élete során sok más sportágat is kipróbált és szinte mindegyikben sikeres volt. A labdarúgás és a boksz mellett, 1949-55 között a síválogatott tagja volt, de nyert országos bajnokságot a motorcsónaksportban, szenior magyar bajnok volt teniszben és kipróbálta a sportpisztolylövést is.
Mindezeken túl elévülhetetlen érdemei vannak a magyar búvársport megteremtésében is. Nemcsak a Magyar Honvédelmi Szövetségnél volt a búvárszakosztály szakágvezetője, de a Magyar Könnyűbúvársport Szövetség főtitkári teendőit is ellátta egészen 1989-ig. 1972-től 1989-ig a Búvár Világszövetség végrehajtó bizottságának a tagja, valamint nemzetközi versenyellenőr.
A kajakozástól sosem szakadt el, 2018-ig rendszeres résztvevője volt a masters magyar bajnokságnak, ahol legtöbbször győzött is a saját korosztályában.
Emlékét örökre megőrizzük!
