Személyesen volt jelen a szegedi világkupán és a racicei Európa-bajnokságon is. Milyen élményekkel gazdagodott?
Fogalmazzunk úgy, hogy éreztem a különbséget a két helyszín között. A Maty-ér feltűnően sokat fejlődött, amióta utoljára ott versenyeztem, de Racicében is volt lehetőségem kipróbálni magam még serdülőként 2001-ben. Egyébként mind a világkupa, mind az Eb nagyon pozitív volt számomra, látszik, hogy a sportág globálisan is fejlődik és ha az eredményeket nézzük, még ha voltak is olyan versenyszámok, ahol jobbat vártunk volna – egyébként mindig van ilyen –, azért összességében, ha mindkét versenyen megnyerjük az éremtáblát, akkor nem szabad panaszkodni.
A kontinensbajnokságot nézve, van olyan, ami különösen emlékezetes maradt?
Varga Ádám versenyei számomra mindig különlegesek, mivel hozzá egy kis személyes kötődésem is van. Az édesapja volt az én nevelőedzőm, emlékszem már akkor is nála versenyeztem, amikor Ádám megszületett. Kiemelném még a női kajaknégyest, a lányoktól szerintem egyébként is vártuk a jó eredményt, de hogy ennyire simán nyernek az azért meglepetésszámba ment. És hát nyilván ott van Zsóka, talán nem is kell magyarázni, hogy mennyire maradandót alkotott.
Kenus múltjából fakadóan, más szemmel tekint erre a szakágra?
Kenusként az ember nem tudja félretenni a múltját. Persze, van egy ilyen kis „plusz” bennem is, azt azonban az egész sportágra nézve fontosabb szempontnak tartom, hogy mi a végső cél. Ez most jelen esetben Los Angeles. Ennek mentén nagy dolognak tartom, hogy kenuban és kajakban is mennyi fiatal kapott lehetőséget a világkupákon és az Európa-bajnokságon. Ráadásul erre az évre szűkültek a versenyszámok, ami különösen nehéz feladat elé állítja a szövetségi kapitányokat. Ezt is figyelembe kell vennünk, amikor az eredményességet vizsgáljuk, hiszen nem csak az a fontos, hogy aktuálisan hol végeznek a versenyzők, hanem az is, hogy sportági szinten milyen megtartó erőt tudunk képviselni.
Kulcskérdés, hogy a fiatalokat a sportág mellett tartsuk, ehhez viszont lehetőséget kell adnunk nekik. Szerintem a kapitányok e tekintetben is remek munkát végeztek eddig.
Mit kell tudnunk az Ön sportági kötődéséről és a jelenlegi tevékenységéről?
A BSE-ben kenuztam, ami akkor még a Szövetség szomszédságában volt, mára viszont egybeolvadt az MTK-val. Utánpótlás válogatottságig vittem, majd éppen akkor, amikor egyetemre kerültem bejött egy komoly térdsérülés, ami tulajdonképpen eldöntötte, hogy milyen irányba folytassam. A pénzügyi szférában sikerült elhelyezkednem, jelenleg a Magyar Nemzeti Bank főközgazdászaként dolgozom. Ezzel együtt azért sosem szakadtam el a sportágtól. Ha időm engedi a mai napig lejárok evezni, illetve egy nagyon fontos szociális háttér az életemben az a csapat, amelyikkel én tulajdonképpen felnőttem.
Dr. Baráth Etele után lett a közgyűlés elnöke és a tavaszi közgyűlésen esett át a „tűzkeresztségen”. Milyen élmény volt, illetve milyen képet kapott a sportág működéséről?
Nagyon izgatott voltam, pedig szoktam sok ember előtt beszélni, de ez egy új helyzet volt. Különösen azért, mert Etelétől vettem át ezt a megtisztelő pozíciót, akinek nagyon sokat köszönhet a sportág. Nagyon jó volt látni azokat az anyagokat, amelyek bemutatták, hogy valójában hol tartunk. A tízéves stratégiánk egyik fő pontja a szervezettség erősítése és szerintem ez sok területen nyomon követhető. Számomra az egyik legérdekesebb adat, hogy vagyongazdálkodási szinten az MKKSZ tekinthető a „leggazdagabb” hazai szövetségnek. Persze ha figyelembe vesszük a sikerességünket ez talán nem annyira meglepő, de ha azt nézzük, hogy mondjuk az úszósportnak vagy az atlétikának mennyivel nagyobb bázisa van – különösen a szabadidősportban -, ez nem egy kis eredmény. Ha kicsit pénzügyes fejjel gondolkodom, az is egy fontos dolog, hogy az Állami Számvevőszék szerint is példát mutatunk a többi szövetségnek.
Nyilván a nap végén az eredményeket nézzük, de valójában az, hogy egy szövetségben rend van, hogy jól működik, az igenis egy fontos tényező az eredményességben.
Talán a versenyzők – és ezt nem kritikaként mondom – nem is tudják, hogy milyen erős háttér van mögöttük. Már tudjuk, hogy a következő három évben mikor tudunk edzőtáborozni Los Angeles környékén, hol lesz a szállásunk 2028-ban. Ezek szerintem mind olyan tényezők, amelyek megmutatják azt, hogy mennyire felkészültek vagyunk.
A stratégiai bizottság elnöki feladatait is ellátja. Miben látja a saját szerepét a most 2032-ig tartó sportági stratégia megvalósításában?
Amiben talán mondhatom, hogy erős hátterem van az az, hogy az innovációt hogyan lehet még jobban erősíteni a sportágban, hogy lehet az új tudásbázist minél jobban bevinni, erősíteni a mindennapokba. Erről már sokat egyeztettem a szövetségi kapitányokkal is. A másik pedig, hogy van egy viszonylag erős és többirányú kapcsolatrendszerem, ami abban a tekintetben, hogy a sportág minél szélesebb bázisra tudjon támaszkodni, fontos tényező lehet most és a jövőben is.
Augusztusban Milánóban rendezik a világbajnokságot. Milyen várakozásokkal tekint az év fő versenyére?
Azt gondolom, hogy az Európa-bajnokságon néhány esetben nem feltétlenül a legerősebb egységünk indult, ilyen értelemben látok még tartalékot a csapatban, illetve van még másfél hónap, biztos vagyok abban, hogy mindenki fejlődni fog. Nyilván egy vb nagyobb kihívás, ott lesznek az ausztrálok, az új-zélandiak, de ettől függetlenül szerintem az Eb is jól megmutatta, hogy nagyon széles merítésünk van.
Fontosnak tartom, hogy ezeket a világversenyeket arra is fel tudjuk használni, hogy a 2028-as felkészülésben minél szélesebb bázisra tudjunk támaszkodni.
A legtöbb számban akár 2-3 hasonló erősségű egységet is ki tudunk állítani, ezt pedig nagyon kevés ország tudja elmondani magáról. Figyelnünk kell arra, hogy ez a jövőben is így maradjon.
