– Remekül szerepelt a magyar masters válogatott a halifaxi világbajnokságon, amelyről egy arany- és egy ezüstéremmel tért haza. Milyen érzés újra versenyezni, rajthoz állni - ezen a hétvégén például a szolnoki masters magyar bajnokságon?
– Őszintén megvallva nem is maga a versenyzés hiányzott, hiszen ahogyan élversenyzőként, a rajt előtt most is van bennem stressz és adrenalin, ami annyira már nem kell az idegrendszeremnek. A masters versenyzés legjobb része az, hogy ismét csapathajóban ülhetek, és egy remek közösség tagja lehetek. Igazából ez adja ennek a felkészülésnek az esszenciáját, az értelmét. Jó érzés, hogy a masters terveim rendszert hoztak a tavaszomba, és szerettem azt is, hogy heti egyszer-kétszer a csapathajós edzések erejéig közösen készültünk.
– Edzésidőben mérve mit kíván meg egy olimpiai bajnoktól a masters versenyzés?
– Ahogy mondtam, heti egy-két közös csapathajós edzésünk volt, emellett mindenki egyénileg végezte a munkáját. Én heti három-négy víziedzést csináltam, ezeken felül persze végeztem a szárazföldi felkészülést is, a kondit, a futást, amelyek korábban is részei voltak az életemnek.
– Hogyan került be a világbajnokságra utazó csapatba?
– A nevezési határidő előtt néhány órával kerestek meg a többiek, hogy vállalnám-e a szereplést. Mivel 2009-ben itt szereztem az első világbajnoki érmemet, így azonnal igent mondtam rá, és nem bántam meg, mert szép élményekkel gazdagodtam.
- A bajnokság nevezéséből is kiderül, hogy nagyon széles a sportág masters bázisa, korábbi olimpiai és világbajnoki érmesek, sikeredzők is ott vannak a rajtnál. Mi a varázsa ennek a korosztálynak?
– Amíg bele nem csöppentem én is, nem gondoltam volna, hogy ilyen sokan ennyire komolyan veszik a felkészülést. Ahogy látom a mezőnyt, sokan nagyon tudatosan készülnek, pedig mindannyian dolgozó emberek. Számomra rendkívül tiszteletre méltó, hogy munka mellett is fegyelmezetten sportolnak, sokan hajnalban, munka előtt vagy este, munka után edzenek. Jó látni, hogy a sport szeretetéért, az egészségük megőrzéséért ennyi áldozatot hoznak. Ez a mezőny nagyon összetartó, és bár él bennük a versenyszellem is, érezhető, hogy a többség a mozgás öröméért és a közösségért vállalja ezt. Szerintem ez az egésznek a legszebb része.
