Hazatért a tengerentúlról a magyar kajak-kenu válogatott, amely az elmúlt napokban a montreali világkupán gyűjtötte az érmeket és az olimpiai kvalifikációhoz szükséges ranglistapontokat. Csapatunk ismét megnyerte az éremtáblát, tette mindezt úgy, hogy kölcsönhajókban kellett szerepelni, hiszen a magyar hajókat szállító konténer nem érkezett meg időben a helyszínre.
Az eseményen ezúttal kenusaink vitték a prímet, a megszerzett 12 éremből hetet az ifjabb Foltán László által irányított csapat szerezte meg, sőt, olimpiai számban három érmet is ünnepelhettünk: a Juhász István, Kollár Kristóf kenupáros C-2 500 méteren győzött, de a dobogó harmadik fokára állhatott a Fejes Dániel, Hajdu Jonatán kettős, sőt, Fejes Dániel C-1 1000 méteren egy fantasztikus ezüstérmet is ünnepelhetett. Emellett győzött a Juhász, Kollár, Fejes, Hajdu összetételű férfi négyes, valamint Adolf Balázs és Csorba Zsófia C-1 5000 méteren.
„Fontos világkupa volt ez – értékelt ifjabb Foltán László. – A szabályok szerint egy tengerentúli világkupán kötelező a részvétel, mi ezt kipipáltuk, és nem is akárhogyan, hiszen férfi kenusaink igen markáns eredményeket tudtak felmutatni Montrealban. Nyilvánvalóan az itt született eredmények kérdéseket vetnek fel a világbajnoki indulással kapcsolatosan, most egyelőre azt tudom mondani: arra törekszünk, hogy minden számban olyan egység szálljon vízre, amely a lehető legelőrébb tud végezni a mezőnyben. A világbajnokságon a világkupákhoz képest már másfélszeres lesz a szorzó, nem mindegy, hogy hány pontot nyerünk Poznanban. De most még maradjunk a montreali eredményeknél, amelyek részben meglepetéssel is szolgáltak. Példának okáért férfi párosaink, Juhász István és Kollár Kristóf, valamint Fejes Dániel és Hajdu Jonatán magas színvonalon teljesítettek, benne volt a pakliban a dobogó, sőt, a lelkem mélyén a győzelemben is reménykedtem, de azért összességében meglepetés, hogy ilyen erőt képviseltünk ebben a versenyszámban, pláne úgy, hogy Kristófék nem a megszokott típusú hajóikban szerepeltek. A párosok mellett megsüvegelendő Fejes Dani ezer egyesben nyert ezüstérme is, ami kiváló eredmény, de a legerősebb érték ebben az, ahogyan meg tudta közelíteni Fuksát a döntőben. Juhász Pisti 500 méteren a negyedik helyen zárt, de nagyon jó versenyt vívott, érezhetően előrébb lépett ebben a számban is. A nőknél Csorba Zsófia ötezres győzelme újabb fontos pontokat eredményezett a világranglistán, és ez a siker magabiztosságot adhat majd Zsófinak a világbajnokság előtt. Most ez előttünk álló hét mindenki számára a pihenésről szól majd, aztán belevetjük magunkat a világbajnoki felkészülésbe.”
A már Los Angelesben, a 2028-as olimpiai helyszínen terepszemlén lévő Tóth Dávid kajakos kapitány versenyzőinek sem kell szégyenkezniük, ezúttal két éremmel, egy arany- és egy ezüstéremmel járultak hozzá a magyar csapat sikeréhez.
A Nádas Bence, Fodor Bence, Kurucz Levente, Tótka Sándor összetételű férfi négyes újabb diadalt aratott (pedig az elő- és középfutam során a hajókérdés miatt nem voltak egyszerű helyzetben a mieink), a nőknél pedig Csikós Zsóka K-1 1000 méteren állhatott fel a dobogó második fokára.
„Ez a világkupa is egészen jól sikerült, de azért van egy kis hiányérzetem, leginkább a férfi kajak egyes számokban – kezdte értékelését Tóth Dávid. – Férfi négyesünk - ahogyan megszokhattuk -: jött, látott és győzött! Ügyesek és magabiztosak voltak a srácok annak dacára is, hogy az elő- és középfutam elég döcögősen indult… Sajnos a hajókérdéssel nekünk is szembe kellett nézni. Azt a csapathajót, amit a férfi négyesünk számára bérelni tudtunk, a fiúk nem tudták jól futtatni. Az elő- és középfutam során is bukott a hajó orra, így nem tudták azt a teljesítményt leadni, amire valójában képesek. A döntőre sikerült hajót cserélnünk, az előcsatározások során kiesett moldávok által bérelt hajót kértük ki a cégtől, és ebben a kajakban már a tőle megszokott szintet hozta az egység, és nagyon szép versenyzéssel meg is nyerték a döntőt. Az idei teljesítmények alapján a ranglistapontok tekintetében is kimagaslik a magyar egység, ami nagyon biztató a jövőt illetően. Sajnos most az egyesekben induló két versenyzőnk, Balogh Gergely és Hidvégi Zalán nem úgy szerepelt, ahogyan reméltük. Geri a kiutazás előtt meghúzta a vállát, a sérülése a montreali versenyre már rendbejött, de az a jó pár kimaradt edzés meglátszott a teljesítményén. Ő tud ennél többet is. Ahogyan Hidvégi Zalán is, aki sajnos Halifaxban az utánpótlás világbajnokságon megfázott, és a sorozatterhelés miatt nem is tudott kijönni ebből a betegségből. A középfutam előtti este még hőemelkedése is volt Zalánnak, így ebből a szempontból nem igazán voltunk szerencsések. Ha a fiúk száz százalékosak lettek volna, mindkettőnek az A döntőben lett volna a helye. A nőknél a még U23-as korú versenyzőkből álló négyesünk ezúttal harmadszor lett negyedik helyezett, de a Kiskó Réka, Szegedi Angelina, Decsi Dorina, Mészáros Anna összetételű négyes most járt a legközelebb a dobogóhoz, mindössze 2-3 századdal maradtak el az éremtől. A lányok ezúttal is nagyon kiegyensúlyozott teljesítményt tudtak nyújtani, annak ellenére is, hogy nem abban a hajótípusban versenyeztek, amelyben otthon készülnek. Ebbe a csapathajóba én már nem nyúlnék bele, hiszen idén mindent megtettek azért, hogy ők rajtolhassanak Poznanban. Idén négy nemzetközi versenyen is hozták a kötelezőt és láthatóan egyre összeszokottabb az egység. Csikós Zsóka két egyes számban szerepelt, az ezer méteren megszerzett második helye kimagasló eredmény, de 500 méteren nagyon sajnáltam, hogy a rajtban lemaradt. Főként azért, mert a folytatásban nagyon szépen felhozta magát, de pont a táv eleje hiányzott ahhoz, hogy dobogó közelébe érjen. Úgy gondolom, hogy nem szabad a rajtban ilyen sokat kapni, Zsóka száz méter megtétele után nagyjából még csak a 9. volt. Sokkal erősebb kezdésre van szüksége annak érdekében, hogy ne azt érezze, hogy fut a többi versenyző után. Ugyanakkor azt is le kell szögezni, hogy Zsóka ezúttal edzésből, terhelésből érkezett erre a világkupára, így biztos vagyok benne, hogy jobb eredményre lesz képes, ha a formája időzítve lesz.”
Az épek versenyei mellett a parások is színre léptek: a KL1-es kategóriában Kiss Péter Pál arany-, Suba Róbert bronzérmes lett, utóbbi VL2-ben is a dobogó harmadik fokán zárt, összességében pedig öt döntős helynek örülhettünk.
„Összességében pozitív, hogy öt versenyzővel, öt döntős helyet harcoltunk ki, értékes világranglista pontokat szereztünk, s mivel csapatunk részt vett tengerentúli világkupán, így az öt legjobb eredményünk számít majd be a végelszámolásnál. A hajókérdés minket is nehéz helyzetbe hozott, de nagy segítséget kaptunk Buday Tamástól. A Kanadában élő korábbi olimpiai bronzérmes kenus a helyi klubbal közösen állt mellénk, 4 hajót kaptunk tőlünk, valamint az amerikai és a brazil csapattól egyet-egyet. A versenyt megelőző szerelés igen melós volt, de mindenki úgy kezdhette meg a küzdelmeket, hogy alatta versenyezhető hajó volt. Kiss Tibinek volt a legnehezebb helyzete, hiszen neki speciális rögzítésre volt szüksége, így körülbelül nyolcvan százalékos felkészültségű volt a hajója, de így is remekül helyt állt a döntőben. A három érmet én fantasztikus sikernek élem meg, Suba Robi két harmadik helye óriási eredmény. Egyrészt kajakban lett harmadik, majd kenuben ő lett a legjobb európai versenyző, pedig az Európa-bajnokságon ebben a számban a hatodik helyen zárt. Varga Katának sem kell szégyenkeznie a negyedik helyével, hiszen voltak nehézségei a felkészülés során, így ez igazán szép eredmény a részéről, ahogyan Boldizsár Dalma is kiválóan teljesített. A többi nemzetnek hála tudtunk versenyezni Montrealban is, lett hajó, lett szerszám és az összefogás erejének köszönhetően remek teljesítményeket láthattunk.”
