Az olimpiát megelőző évek ugyanis nagy magyar sikereket hoztak a kajak-kenu sportban, az 1997-es dartmouth-i és az 1999-es milánói világbajnokságon az éremtáblázat második helyén zárt csapatunk, és ki ne emlékezne az 1998-as szegedi rendezésű világbajnokságra, a magyar szurkolókra, az elképesztő hangulatra, a rutinos sztárokra és a szárnyaikat bontogató fiatalokra, akik 2000-ben Sydneyben egycsapásra a magyar sportszerető közönség kedvenceivé váltak.
Szeptember 30. A magyar olimpiai delegáció addigi legsikeresebb napja lett Sydneyben (és ekkor még nem tudtuk, hogy mi következik október elsején!).
Az öttusa pályán Balogh Gábor nyakába került ezüstérem, a Penrith-tavon pedig megkezdték az éremhalmozást legjobb kajakosaink és kenusaink.
Ezen a napon a Kammerer Zoltán, Storcz Botond, Vereckei Ákos, Horváth Gábor összetételű férfi kvartett megtörte a németek két olimpia óta tartó uralmát, Sári Nándor fiai 12 év után nyertek K-4 1000 méteren és a sportág 11. olimpiai aranyérmét ünnepelhették.
Kammerer Zoltán a győzelmet a 40. születésnapját éppen szeptember 30-án ünneplő édesapjának ajánlotta fel, azt a sikert, azt az aranyat, amelyet - tegyük a szívünkre a kezünket - egyáltalán nem volt könnyű megszerezni. A magyar négyes egy gyengébb rajtot követően állt fel: ötszáz méternél még az élen ment az egységünk, 750 méternél a németek vezettek, az utolsó száz méter és így az arany a remekül hajrázó magyar csapathajóé lett.
De érmet nyert női négyesünk is. Kőbán Rita három fiatal versenyzővel, Kovács Katalinnal, Szabó Szilviával és Viski Erzsébettel indult nagy csatába az örök mumus német csapathajóval. 1999-ben a milánói világbajnokságon a mi lányaink állhattak a dobogó legfelső fokára ebben a versenyszámban, Sydneyben azonban visszavágtak a kajakos legenda, Birgit Fischer által vezérelt németek. A vereséget akkor fájó pontként élte meg női csapatunk, az idő azonban szép emlékké és csodásan csillogó ezüsté szelidítette az akkori második helyet.
És ezen a napon egy bronzérem is termett a magyaroknak: Bártfai Krisztián és Veréb Krisztián K-2 1000 méteren a harmadik helyen érkezett a célba. A fiúk akkor talán többet vártak maguktól, a szívük mélyén egy fényesebb éremben reménykedtek, mi azonban nagy szeretettel lapozzuk fel sportágunk almanachját, huszonöt év távlatából is tisztelettel és büszkeséggel tekintünk sydneyi hőseinkre.
Azokra, akik példaképként, mentorként, edzőként vagy sportági vezetőként a mai napig jelen vannak a magyar kajak-kenu sportra és azokra is, akik ma már az égből szemlélik az utódok, a jelen generációjának sikereit.
