A magyar kajak-kenu sport több, mint nyolc évtizedes sikertörténetében kevés olyan – mondjuk úgy lyukas – versenyszámot találunk, amelyben ne bővelkednénk csodaszép eredményekben. Az első, vagyis az 1938 óta íródó gyorsasági világbajnokságok történetében a mai napig 218 aranyérmet szereztünk, ebből azonban csak egyet sikerült férfi C-1 500 méteren.
A szám pedig mindig is komoly presztízzsel bírt és ezt elég, ha csak annyival támasztjuk alá, hogy 1976 és 2012 között kirobbanthatatlan volt az olimpiai programból. Számunkra természetesen legemlékezetesebb a 2000-es döntő marad, Sydneyben Kolonics György óriási csatában szerezte meg második olimpiai aranyérmét.
Koló azonban hiába próbálkozott több világbajnokságon is, „csak” három ezüstéremig jutott ebben a számban, de nem jött össze a győzelem Wichmann Tamásnak, Sarusi Kis Jánosnak, vagy éppen Pulai Imrének sem.
Egyetlen magyar volt képes erre, méghozzá Darvas Miklós, aki az 1973-as tamperei vb-n volt megállíthatatlan. Az akkor 24 éves kenus, a SZEOL AK versenyzője volt, ráadásul már túl volt egy olimpiai szereplésen is, 1972-ben Münchenben C-2 1000 méteren Povázsay Péterrel ötödikek lettek. 
Darvas Miklós szép emlékeket őriz az 50 évvel ezelőtti világbajnokságról, és összességében az egész ’73-as évről, hiszen abban az évben, tényleg verhetetlen volt 500 egyesben.
„Minden versenyt megnyertem előtte. Három válogató volt akkoriban, mindegyiken győztem, de voltunk Romániában, a Szovjetunióban és az NDK-ban is, sehol sem tudtak legyőzni. Ennek ellenére még a vb előtt néhány nappal mennem kellett egyet Wichmannal, ez döntött arról, hogy melyikünk kapja a számot. Tudtam, hogy nyerni fogok és így is lett.” – emlékszik vissza Darvas Miklós.
A világbajnoki döntőben aztán egy kemény ellenfél várt rá, a szovjet Nikolay Fedulov személyében. Nem is maradt el a szoros befutó, Darvas végül 2:05.02-vel csapott a célba négy tizedmásodperccel megelőzve riválisát.
„Ötszázon hajtani kell és kész, aztán vagy sikerül, vagy nem. – mondja az egyszerűnek hangzó, ám annál nehezebben kivitelezhető taktikát Darvas Miklós. – Fedulov nagyon erős, vállas kenus volt, nem is nagyon volt hozzá hasonló versenyző akkoriban nálunk. Nekem viszont elég nagy lapátom volt, 60 csapással tudtam leevezni a távot, pedig nehéz volt a víz. Akkoriban, ha nem volt szembeszél vagy oldalszél, két perc alá is be tudtam menni, sőt Dunavarsányban egyszer 1:48-at mentem, bár lehet, hogy akkor kicsit folyt is a víz.”
Tamperéből egyébként is elégedetten jöhetett haza a csapat, hiszen az addigi legsikeresebb világbajnokságát zárta Magyarország. Hét arany-, négy ezüst- és öt bronzéremmel másodikok lettünk az éremtáblázaton a Szovjetunió mögött. A hétből azonban csak egy volt kenus arany, Darvas Miklósé. Mint mondta, ettől nem lett nagyobb felhajtás körülötte, igaz sokan gratuláltak neki, és megkapta a világbajnokoknak járó pénzjutalmat is, de az élete nem változott meg különösebben.
Van viszont még valami, ami a nevéhez köthető. Ő volt az első, aki egy futam végén berúgta a hajóját, amit ma már nemzetközi szinten is sokan alkalmaznak, kenusok és kajakosok egyaránt.
„Ezt én találtam ki. Ma már a kajakosok is csinálják, de a kenusok jobban tudják. Nyolc évet voltam egy szobában Povázsay Péterrel és Árva Gáborral, együtt edzettünk és mindketten nagyon jól kenuztak, nekem muszáj volt valamit kitalálni, hogy meg tudjam verni őket.”
De vajon mi a titka a C-1 500 méternek? Hogyan lehet megnyerni a világbajnokságot egy olyan számban, amely Darvas Miklóson kívül egyetlen magyar kenusnak sem sikerült?
„Technikailag mi szebben eveztünk, mint a mostani kenusok. Igaz én is egy kicsit rángattam a hajót, de megfogtam elől a vizet és végig húztam. A mai versenyzők már nem eveznek olyan szépen, mint mondjuk Petrikovics Gyula, akinek csodaszép technikája volt. Egyébként apróságokon múlik, legyen ideális az időjárás, jó legyen a versenyző közérzete és persze szerencse is kell.”
Darvas Miklós a finnországi vb után, még két évig kenuzott. Az 1975-ös belgrádi világbajnokságon ezüstérmes lett C-1 500 méteren, mindössze 10 centiméterrel kapott ki Sergei Petrenkótól. Nyert három magyar bajnokságot, majd a montreali olimpia előtt befejezte élsportolói karrierjét. Jelenleg Pilisszántón él és több, mint 40 éve piacozik.
1994-ben részt vett az ausztráliai veterán olimpián, ahol két aranyérmet is szerzett. Vaszary Zoltán (Kökő) Dániából hozott neki egy fából készült kenut, az utóbbi években azzal száll vízre, ha ideje is engedi. Rengeteg barátot szerzett a sportág által, közülük Kiss Gáborral van a legszorosabb viszonyban. Ötven évvel ezelőtti sikerével beírta magát a sportág történelemkönyvébe, mi pedig csak remélni tudjuk, hogy már nem kell sokat várni a következő magyar világbajnokra C-1 500 méteren.
