„Úgy vágtam neki 2025-nek, hogy itt lenne az ideje K-1 500 méteren válogatót nyerni. A téli-tavaszi felkészülés után ez lebegett a szemem előtt és nagyon örülök neki, hogy össze is jött – méghozzá komoly mezőnyben. Pályafutásom során másodszor győztem le Kopasz Bálintot, Varga Ádámot pedig most először, és ez a siker, az utána érzett öröm és eufória erős hitet adott – emlékszik vissza Nádas Bence a ritkán megélt idénynyitóra, amely után a válogatott edzőtáborban nem csak a világkupa egyes indulásaira készülődhetett, de olyan négyes vezérevezőseként is szóhoz jutott, amelyben fiatalok lapátoltak: Hidvégi Zalánnal, Hidvégi Hunorral és Keller Gergővel kellett megtalálni az összhangot.
Hogy ez miként sikerült?
A szegedi világkupán a harmadik, Poznanban a második helyen zárt az egység, amely szétlövésre kényszerült az Opavszky Márk, Fodor Bence, Balogh Gergely, Tamási Zsombor alkotta másik csapathajóval – Bencéék az Eb-indulást, Opavszky Márkék a világbajnoki szereplést harcolták ki.
„Eseménydús májusom volt – folytatta a visszatekintést Hüvös Viktor tanítványa. – A négyes vezérevezőseként igyekeztem minél több tudást és tapasztalatot megosztani a srácokkal, nagyon élveztem a közös munkát, a bizalmukat és a tiszteletüket, sajnálom, hogy az Európa-bajnokságon nem tudtuk kihozni magunkból mindazt a tudást, ami valójában bennünk volt. A poznani világkupa egyes ütközetében alulmaradtam Varga Ádámmal szemben, de mindkettőnk nevében mondhatom, hogy fantasztikus döntőt vívtunk és helyt tudtam állni egyesben is a világ legjobbjai között. Ám a május végén, június elején kialakult helyzet egyben azt is hozta, hogy bizonytalanná vált a folytatás, nem tudtam, hogy a világbajnokságon egyáltalán szóhoz tudok-e jutni valamelyik számban.”
A bizonytalanság ellenére Nádas Bence készült tovább, s Opavszky Márk és Kurucz Levente K-2 500 méteren mutatott Eb-szereplése után Tóth Dávid szövetségi kapitány úgy döntött, hogy párosteszteket ír ki, hogy megtalálja a legjobb egységet a milánói világbajnokságra.
„Úgy mentem oda a tesztekre, mint egy jó edzésre. Az első kör négyszáz méteren zajlott és azt vettem észre, hogy én mindig a győztes egységben ülök. Ez nagyon jó visszajelzés volt számomra, bár az elmúlt évek nemzetközi eredményei, a Kopasz Bálinttal megélt világbajnoki cím és a Tótka Sándorral nyert olimpiai ezüst után azért nagyjából tudtam, hogy valamire képes vagyok ebben a számban. Aztán jöttek az 500 méteres pályák és Kurucz Leventével olyan időt sikerült elérnünk, ami nemzetközi szinten is megállná a helyét. Az egészben az volt a furcsa, hogy szinte elsőre ráéreztünk egymásra és elsőre így tudtunk teljesíteni. A szövetségi kapitány megszavazta nekünk a bizalmat, így gyakorlatilag mindenkinek lett száma a világbajnokságon: Varga Ádám egyesben, Opavszky Márk négyesben, mi pedig Levivel párosban szerepeltünk. Hogy milyen érzékkel rakta össze a csapatot a kapitány, azt jól mutatja, hogy egy világbajnoki cím, és két világbajnoki ezüstérem született ebből a döntésből.”
Kurucz Levente a legnagyobb odaadással, figyelemmel és akarattal vetette bele magát a közös edzésekbe, és ez a profizmus rendkívül élvezetessé tette a munkát mindkét versenyző számára.
„Levin azt láttam, hogy nagyon szeretne fejlődni, új praktikákat elsajátítani, beépíteni a saját evezésébe. A világbajnokságig hátralévő hetek során kialakult a kölcsönös bizalom, nem volt bennem kérdés azzal kapcsolatosan, hogy Levi maximálisan ott lesz fejben és megcsinálja a teljes versenyt Milánóban. Az előfutam tökéletes lett, a középfutam nem sikerült annyira jól, de a döntőre úgy fel tudtunk készülni fejben és fizikálisan is, hogy nem remegett meg a kezünk. Pedig nekem Milánó igazi mumus helyszín. Tíz évvel korábban Boros Gerivel éppen a kvalifikációs világbajnokságon nem tudtunk bejutni a döntőbe. A stégen álltunk és vártuk a negyedik középfutam eredményeit, bízva abban, hogy a miénk lesz a továbbjutást jelentő idő – nem lett. Ezt az érzést, ezt a szorongást és egy kis torokgyulladást is le kellett győznöm a döntő előtt. A fináléban már felszabadultan tudtunk versenyezni. A rajtban azt mondtam magamnak, hogy úgy szeretnék kiszállni a hajóból, hogy az egész éves munkámat beletettem ebbe a döntőbe. Hát nem maradt a pályában egyetlen tized sem, és milyen jó, hogy nem maradt, hiszen 15 századdal vertük meg a portugálokat. Meglepetésekkel teli év volt ez, sok fantasztikus élménnyel, de talán megbocsát nekem mindenki, ha azt mondom: az esküvőm Kiss Blankával (Nádas Blanka) vitte a prímet 2025-ben!”
A két kajakos három évnyi együttlét után házasodott össze az ősz folyamán. A lagzin ott volt a teljes Hüvös csoport, természetesen az olimpiai bajnok csapattárs és tanú, Tótka Sándor is, aki egy kis pihenőév után az országos bajnokságon tért vissza a vízre, hogy minél több pontot szerezzen csapatának, az UTE-nak.
Noha Nádas Bence sokszor, sok versenytárssal bizonyította már be, hogy extraklasszisa sportágának, a mai napig tisztelettel és odaadással beszél a gyomaendrődi születésű csapattársáról, akitől rengeteget tanult az elmúlt több mint egy évtized során.
„Az elmúlt évek eredményei megmutatták nekem, hogy képes vagyok fejlődni, évről évre egyre jobb lenni. Azt is látom, hogy bármilyen stílusban evező kajakossal képes vagyok jól szerepelni, a tudásunk sokszor éremmel párosul ötszáz méteren. Nagyon jó visszacsatolás számomra, hogy akár elől, akár hátul ülök képes vagyok a másikhoz jól alkalmazkodni. De Sanyi személye számomra igazi etalon, felnézek rá, és hálás vagyok neki azért, hogy nem volt rest megosztani velem a tudását, az ő személyisége, az a jófajta törtetés, ami benne van, mindenkit inspirál. Imádok vele sprintelni, a vérében van a versenyszellem. Nagyon szereti, ha valaki ott van mögötte és pöckölgeti, én pedig igyekszem mindent elkövetni annak érdekében, hogy ott legyek mellette vagy néha még meg is csípjem. Hogy miket tanultam tőle? Azt, hogy nincs megalkuvás magunkkal szemben. Igyekszem a kajakozás mellett is minden pluszt megadni magamnak, a testemnek, hogy 2026-ban, 2027-ben és 2028-ban is a legjobbak között lehessek. Sanyi ebben is egyedülálló és igazán húzza a csapatot, és amíg az ő nyakában ott az olimpiai arany, az enyémben meg nincs, addig mindenképpen felnézek rá és megyek utána, mert ő és Viktor már tudja az oda vezető utat. Inspiráló a maximalizmusa. Nélküle ezeket az eredményeket nem értem volna el.”
És hogy mi a különbség a két versenyző között? Erre is választ adott Nádas Bence.
„Sanyi maximalizmusa, nyerni akarása erősebb, mint az enyém. Természetesen én is a legjobb szeretnék lenni, de én tudom értékelni azt az ezüst- vagy bronzérmet is, amit úgy nyertem meg, hogy minden a helyén volt, hogy flowban tudtam kajakozni. Ezek a futamok belém égnek. Ilyen volt a tavalyi párizsi döntőnk, az idei világbajnoki döntő Levivel, az idei 500 egyes válogató és a poznani világkupa fináléja is – hiába lettem csak második. De ilyen érzést adott a 2023-as szegedi világkupa, amelyen szakadó esőben nyertünk Sanyival, a 2021-es vk, amikor egyesben nyertem 500-on és tokiói K-2 1000 méteres középfutamunk is Kopasz Bálinttal. Méterről-méterre fel tudom eleveníteni ezeket a versenyeket.”
Hogy milyen ez az érzés?
„Szavakba önteni szinte lehetetlen. De olyan, amikor azt érzed: Úristen, minden támasz oda megy, ahova kell, úgy tudom beletenni a lábmunkát, ahogy az a legjobban segíti a hajót, az egész tested, lelked egységben van… És persze a győzelem íze is marha jó, meg az is, amikor kiérek a stégre és együtt tudok ünnepelni a parton Viktorral és a családdal. Ez az az érzés, amire mindig is vágyik a lelkem.”
Lipiczky Ágnes
