Gyula bácsi esetében nem túlzás azt állítani, hogy Balatoni Kamill mellett ő a magyar kajak-kenu sport doyenje. Utóbbi sportágunk első világbajnoki érmese, aki nem csak eredményeivel, de forradalmi kajakos edzésmódszereivel is rengeteget tett a sportágért, mígnem 1945. február 7-én német szempontból néhány nappal Buda eleste előtt katonaszökevénynek minősítették és négy sporttársával együtt könyörtelenül kivégezték.
Az ő edzéselméleti örökségét fejlesztette tovább Füzesséry Gyula, aminek köszönhetően a magyar kajak-kenu 1954 óta egyre másra ontja magából a szebbnél szebb olimpiai, világ- és Európa-bajnoki érmeket.
A II. világháború idején Hábl Károly „alakulatánál” szolgált, ahová a Charlie bácsiként ismert férfi az összes jó kajakost összegyűjtötte, hogy megmentse őket a fronttól. Az ostrom után az ő vezetésével megalapították a KASE szakosztályt. A húszas éveiben járó Füzesséry útja innen nem sokkal később az Elektromos Művek szakosztályához vezetett. Még aktív versenyző volt, amikor a fiatalabbak felkérték, hogy legyen az edzőjük, segítse őket a felkészülésben.
„Abban az időben tényleg nem voltak még különösebb előzmények az edzésmódszerekben. A kajak-kenu a háború után új sportágnak számított. Ezért mint fiatal edző elkezdtem tanulmányozni az úszásban, az atlétikában használatos módszereket, és azok alapján állítottam össze edzésterveket. Ezek tartalmazták a köredzéseket az Újpesti-öbölben, ami jó kontroll volt, mert fel lehetett vele mérni a versenyzők állóképességét. Emellett pályákat is mentünk, rajtgyakorlatokat csináltunk, és elkezdtük a résztávos edzéseket. Ezzel a felkészüléssel a versenyzők bekerültek a válogatott keretbe, engem pedig meghívtak keretedzőnek.” – meséli Füzesséry Gyula az „Ahogy tőlünk telt…” című könyvben.
Mivel a versenyzők fejlődése szemmel látható volt, 1953-ban a legendás Bonn Ottó kérte fel, hogy az egész válogatott számára készítsen edzéstervet, ami jó alapul szolgálhat a következő évi világbajnokságra. Bár a Maconba való kiutazás az utolsó pillanatig kérdéses volt, végül minden akadály elhárult, és a válogatott messze felülmúlta az előzetes várakozásokat. Hat arany-, öt ezüst- és öt bronzérmet szereztek sportolóink, nem kis részben az akkor még csak 28 éves Füzesséry Gyula edzéstervének hála. Ahogy ő fogalmazott: „valóságos csodának számított akkor ez az eredmény. Berobbantunk a világ élvonalába.”
Két évvel később a melbourne-i olimpián az Urányi János, Fábián László kajakpáros tízezer méteren megszerezte a hőn áhított első ötkarikás aranyérmet, amelyet további három ezüst és három bronz egészített ki. Az olimpiát követően hivatalosan is a válogatott szövetségi kapitánya lett, majd 1963-ban felkérték az akkor alakuló KSI kajak-kenu szakosztály vezetőedzőjének. Irányításával a következő években ez a műhely tette le a mai sportági utánpótlásképzés alapjait.
„Új módszereket dolgoztunk ki az utánpótlás-nevelés terén, köztük olyanokat, amelyek a mai napig meghatározóak a sportágban. Az egyik az volt, hogy szakítottunk a korábbi gyakorlattal, mely szerint csak tizenöt éves korban kezdtünk el foglalkozni a gyerekekkel. Mi ezt levittük tízéves korra. Kidolgoztam a felkészítés gyakorlatát és módszerét, majd két év múlva – mivel a normál méretű hajókkal a kisgyerekek nehezen boldogultak volna – elkészítettük az első, három méter hosszú minikajakokat. Ezek a hajók azonban nagyon túrták a vizet, ezért kiírtunk egy pályázatot, amelyet a Péhl József által Kanadából behozott, ideálisabb hajóforma nyert meg. Bevezettük a versenyzést is a minikajakosoknak, ami nagyon népszerű lett; a szülők, a nagypapák meg nagymamák máig lelkesen ott futnak a pálya mellett és biztatják a csemetéket.” – fogalmazott szintén az „Ahogy tőlünk telt…” című könyvben.
Szakmai meglátásait, edzéselméleti gondolatait több könyvben is megírta. Fiatalon került a Mesteredzők közé, ami után a külföldi munkák is megtalálták. Dolgozott Kubában, Dél-Koreában, Spanyolországban, sőt közel a hetvenhez Portugáliában is megfordult.
Füzesséry Gyula vitathatatlanul az egyik, ha nem legnagyobb hatású edző, akinek köszönhetően világszinten is kiemelkedővé vált a magyar kajak-kenu. Az 1954-es maconi világbajnokságon elért sikerek megalapozták a sportág jövőjét, megbecsültségét, ezekben neki elévülhetetlen érdemei vannak. 2010-ben megkapta a Magyar Kajak-Kenu Szövetség életműdíját, az Arany Érdemérmet, emellett a Dr. Baráth Etele Székházban az egyik tárgyalóterem is az ő nevét viseli.
Isten éltesse még sokáig erőben, egészségben, boldog születésnapot kívánunk!
Legendás mesteredzőnket a Nemzetközi Kajak-Kenu Szövetség elnöke, Thomas Konietzko is levélben köszöntötte:
Egy korábbi interjú Füzesséry Gyulával:
