- Síkvízen kétszeres világbajnok vagy, ugyanakkor az utóbbi hetekben downriver versenyeken találkozhattunk elsősorban a neveddel. Hogyan jött a kapcsolat a vadvízzel?
- Pár évvel ezelőtt még az MVM Szegedi Vízisport Egyesület berkein belül Seprenyi Sára irányításával kezdtünk el ismerkedni a vadvízzel egy életmentő képzés keretein belül. Utána is a síkvízre fókuszáltam, de közben a downriver is aktuális lett, hiszen a felkészülést tekintve a két szakág közel áll egymáshoz. Tavaly a felnőtt magyar bajnokság után részt vettem egy párnapos edzőtáborban Ausztriában a Salzán. Ezután tavasszal szólt, hogy lesz válogató, én meg úgy voltam vele, hogy miért is ne?!
- Jellemző rád az efféle „kalandozás”. Keresed a kihívásokat?
- Izgalmas sportágnak tartom, nehéz kezelni a hajót. Az, hogy hogyan kezeled a körülményeket, hogyan mész le a lehető leggyorsabban a pályán, az szerintem bárki számára élvezhetővé teszi. Ez egy új dolog, amiben kipróbálhatom magam és a síkvízi válogató után nem szerettem volna, ha kárba vész az elvégzett munka. Mozgásban akarok maradni a magyar bajnokságig, a vadvízi szakág erre kiváló opció. Ráadásul itthon is kialakulóban van egy erős közösség ebben a szakágban, és jó érzés úgy jelen lenni benne, hogy közben a többieket is tudom támogatni.
- Hogy emlékszel vissza az első lépésekre?
- Egy trélerrel mentünk Ausztriába. Miután lekötöttük a hajót, lesétáltunk a folyó partjára keresni egy helyet, ahol vízre lehetett szállni. Egy síkvizesnek ez jóval kiszámíthatatlanabb környezet. Menet közben folyamatosan ébernek kell maradni, figyelni a vizet, hogy ne csavarjon be, ne döntsön be, ne fordítson ki. Veszélyes sportág, ami megköveteli az extra fókuszt, ugyanakkor engem ki is kapcsol. Persze vannak ijesztő szakaszok, amikor elgondolkozik az ember, hogy a következő pillanatban mi történhet.
- Számodra ez jelenti a legnagyobb kihívást?
- Kezdetben leginkább az ismeretlen miatt volt bennem bizonytalanság, de ezt egyre inkább feloldja a tapasztalat. Jelenleg számomra az jelenti az igazi kihívást, hogyan kell kezelni a veszélyhelyzeteket, akár egy borulást, akár azt, ha valakinek segítségre van szüksége. Nem maga a pályán való lejutás a legnehezebb, hanem az, hogy mi történik, ha valami váratlan adódik.
- Néhány hete részt vehettél a Banja Lukában tartott vadvízi világbajnokságon. Milyen élmény volt?
- Más a helyszín hangulata és a verseny lebonyolítás módja, de a versenyzéssel kapcsolatos érzések ugyan olyanok. Nem agyaltam azon, hogy ez egy másik szakág, próbáltam a feladatra koncentrálni. Az elejétől otthonosan éreztem magam, beszélgettem a külföldi edzőkkel, próbáltam ellesni a szakmai finomságokat. Ez egy nagyon nyitott közösség, engem pedig kifejezetten érdekelnek az olyan dolgok, mint például hogyan tudom minél ügyesebben mozgatni a hajót, hiszen ez lényegesen nagyobb kihívás ebben a szakágban. Összefutottam egyébként a belga Maxime Richarddal, akivel a 2016-os síkvízi Európa-bajnokságon voltunk ellenfelek K-1 200 méteren. Edzőként volt jelen, jó volt újra beszélgetni vele.
- A dunaremetei pályát mennyire sikerült kiismerned?
- Relatíve egyszerűbb, mint ami Banja Lukában volt. Ez a pálya inkább a belépő kategória, abszolút sprintfókuszú. Síkvízi sprinterként a kevés vadvízi tapasztalatommal jobban van esélyem érvényesülni, hiszen rövid időn belül kiismerheti magát az ember itt.
- Célokat fogalmaztál meg magaddal szemben a hétvégi világkupára?
- Próbálok racionális elvárásokkal nekimenni, vagyis minél gyorsabban, minél kevesebb hibával lejönni a pályán. Teljesen másképp kell itt gondolkodni, mint síkvízen. Más a verseny felépítése is és nagyon kicsi a hibahatár. Érezni kell a hajót, a mozgást, mert egy technikás sportról beszélünk.
- Áprilisban még a gyorsasági válogatón is láthattunk Szegeden. A vadvízi versenyzés milyen befolyással lehet a síkvízi karrieredre?
- A síkvíz továbbra is közelebb áll hozzám, a downriver most inkább egy olyan lehetőség, amivel hasznosítani tudom azt a munkát, amit a felkészülésbe beletettem. Mivel nem jutottam be a gyorsasági csapatba, a következő fontos állomás a szeptemberi magyar bajnokság lesz, addig pedig szeretnék mozgásban és versenyhelyzetben maradni. Közben pedig azt is látom, hogy megfelelő időbeosztással és felkészüléssel a két szakág akár egymás mellett is jól működhet.
A június 5–6. között Dunaremetén megrendezésre kerülő ICF Vadvízi Világkupáról minden fontos információ elérhető a dunaremete.com weboldalon. A teljes verseny a Planet Canoe előfizetéses YouTube-csatornáján lesz követhető.
