- Mondhatjuk azt, hogy majdnem százszázalékos évet futottál, hiszen idén egyetlen versenyen nem sikerült elsőként áthaladni a célvonalon, az pedig az ifjúsági világbajnokság K-2 500 méteres döntője volt, amelyben Acélos Hanna Glóriával a második helyet szereztétek meg. Hogyan tekintesz vissza erre az esztendőre?
- Nagyon jónak értékelem, egyáltalán nem számítottam arra, hogy ennyire tökéletes lesz minden – mondja Holló Hanna Havadi. – 2024 őszén egyesületet váltottam, amelytől egy picit féltem, de a környezetváltozás, az új impulzusok jót tettek. Már a tél folyamán éreztem, hogy sokkal jobb formában vagyok, aztán a tavaszi vízre szállás és a válogatók eredményei abszolút megerősítettek abban, hogy jó döntést hoztam. Más mentalitás vett körül, felszabadultabb lettem és ennek köszönhetően ilyen eredményekre lettem képes.
- Mi volt az a pillanat, amikor megérezted, hogy ez a te éved lesz?
- Már az első válogató előtt nagyon jó edzéseim voltak, majd az első válogatón elért eredményeim meggyőztek arról, hogy sikeres felkészülésen vagyunk túl edzőmmel, Márfi Gáborral. De az ember sosem ülhet meg a babérjain és azért apróbb hullámvölgyek nálam is adódtak, de sikerült gyorsan rendet rakni a fejemben.
- Idén álltál a dobogó tetején az ifjúsági Európa-bajnokságon, majd a világbajnokságon is. A kontinensviadalon egyesben lettél aranyérmes. Melyik eredményed adta a legtöbbet szakmailag vagy érzelmileg?
- Nagyon nehéz kérdés… Az Európa-bajnokságon egyesben tudtam megmutatni magam, kiskorom óta ez volt a vágyam, hogy világversenyen egyesben álljak a dobogó tetején. De nagyon fontos volt Acélos Hannával a párosunk is, hiszen a válogatók előtt az utolsó pillanatban ültünk össze úgy, hogy igazából a hazai mezőnyből senki sem választott minket. Fogalmazhatok úgy, hogy „maradékként” lettünk Európa-bajnokok és világbajnoki ezüstérmesek. A négyes arany pedig azért különleges számomra, mert Mészáros Annával kiskorunk óta arról álmodoztunk, hogy együtt nyerünk egy világbajnoki címet. Ez 2025-ben valóra vált.
- Egy ilyen erőltetett menet mellett hogyan tudtad a tanulmányaidat összeegyeztetni a kajakozással?
Német iskolába járok, tizenegyedikes vagyok, csak jövőre fogok érettségizni. Mégis nagyon nehéz az egyensúlyt megtartani, pláne úgy, hogy tavasszal az edzőtáborok miatt nem igazán voltam bent, egyedi tanrend szerint tanultam és nyár végén vizsgáztam le minden tantárgyból. Nem egyszerű, de örülök, hogy nem csak a vízen teljesítettem jól, a jegyeim is jók lettek a tanév végén.
- Jövőre már az U23-asok között szerepelsz. Milyen gondolatokkal vágtál neki az őszi felkészülésnek?
- Elsőként azzal, hogy nem U23-asként kell gondolni magamra, hiszen az első válogatón a felnőtt mezőnybe kell beállnom, jövőre ott kell majd helyt állnom. Ez az ifjúsági korosztályból kilépve nagy ugrás, nyilvánvalóan más világ lesz, de igyekszem majd jól teljesíteni. Elsősorban tanulóévként tekintek a 2026-os idényre, de az U23-as nemzetközi versenyekre jó lenne kijutni, örülnék neki, ha már az első évben tudnék bizonyítani. Idén jó példákat láttam, hiszen Pető Hanna és Gombás Alíz is eredményes tudott lenni az első U23-as évében. Egy biztos, edzőmmel, Murphy-vel mindent megteszünk azért, hogy tovább tudjak fejlődni.
