Tóth Árpád 1949. március 19-én született Budapesten. 1964-ben kezdett kenuzni a Budapesti Honvédban, első edzője Kulcsár János volt. Pályafutása során hétszer ünnepelhetett magyar bajnoki címet, emellett részt vett az 1969-es Európa-bajnokságon, ahol Buday Lászlóval kenu párosban hosszú távon negyedik helyen végzett.
Versenyzői pályafutása befejeztével 1973-ban kezdett edzősködni a VM Egyetértésben. 1975-ben az MTK-val fuzionáló új klubba, az MTK VM-be került, ahol folytatta gyerekcsoportjával a munkát. Tanítványai a magyar versenyeken sikert sikerre halmoztak, saját nevelésű versenyzője, Lipták Attila 1978-ban ifjúsági világbajnok lett, majd felnőttként több világbajnokságon is szerepelt, és 1985-ben vb-bronzérmet szerzett. 1979-ben csiszolatlan gyémántként került a keze alá Sarusi Kis János, akiből szintén többszörös világbajnok és érmes lett.
Hazsik Endre hívására 1985-ben csatlakozott a Honvédhoz. Lipták és Sarusi mellett olyan kiválóságok kerültek a kezei alá, mint Buday Tamás, Kámán István, Szabó Attila, azaz Torony, és rövid ideig az akkor már olimpiai bajnok Vaskuti Istvánnal is dolgozott. Hozzájuk csatlakoztak feltörekvő fiatalok is, így például Bohács Zsolt, Gyulai István, Pálizs Attila, Kolozsvári Gábor és Boldizsár Gáspár - akikből később mind világbajnok lett.
1989-ben kapta meg a mesteredzői címet, ám ugyanebben az évben személyes okok miatt távozott a Honvédtól. Ekkor az immár Olaszországban dolgozó Hazsik Endre újabb felkérését elfogadva, az olasz válogatott kenus szakágának vezetőedzője lett. Feladatai közé tartozott a tehetségek felkutatása, a válogatott munkájának megszervezése és lebonyolítása, valamint a klubok részére szakmai előadások, továbbképzések megtartása. Irányításával 1995-re az olasz kenu ismét versenyképessé vált: versenyzői több világversenyen is döntőbe jutottak, érmesek lettek, és olimpiai kvótát tudtak szerezni, ami a korábbi években elérhetetlen volt számukra.
1995-től a szlovák válogatott munkáját segítette két éven keresztül, mely idő alatt 1996-ban Slavomir Knazoviczky olimpiai ezüstérmet, az Orosz Csaba, Peter Páleš kenupáros pedig olimpiai hetedik és nyolcadik helyet szerzett.
Hazatérése után kajak- és kenuhajók gyártásával és kereskedelmével kezdett foglalkozni. 2012-ben ismét Olaszországban, az egyik leghíresebb római klubban vállalt edzői munkát. Fiatal csapatával hazai és nemzetközi vizeken is sikereket ért el. Később egy szardíniai klubnál is felkérték edzőnek. Pár év alatt itt is sikerült a klubot 30 hellyel előrehozni az országos pontszerzési listán, méghozzá a hatodik helyre, a legnagyobb klubok csoportjába.
Edzői munkájához kapcsolódóan elkészített egy tanulmányt is, a „Gondolatok a kenuzásról” címmel.
Méltósággal viselt betegségét követően április 10-én hunyta le örökre a szemét. Temetéséről később lesz tájékoztatás.
Emlékét örökre megőrizzük. Nyugodjon békében!
