Hubikné Tarján Éva 1959-ben kezdett el kajakozni, 1968-tól egészen 2010-ig edzősködött. Dunaújvárosban először kenusokkal foglalkozott segédedzőként, majd 1970-ben felkérték, hogy legyen a Dunaújvárosi Kohász sportiskolájának főállású edzője. Később dolgozott Velencei Vízi Sportiskola trénereként is, majd 1986-ban tért vissza Dunaújvárosba férjével, Hubik Andrással. Húsz évig volt a Dunaferr SE vezetőedzője. Hogy mit szeretett leginkább a munkájában, illetve nőként mit tudott elsősorban hozzátenni a gyerekek fejlődéséhez, arról a 75. születésnapja alkalmával készült interjúnkban mesélt.
"Anyáskodni egy kicsit a versenyzők felett. Ami elsősorban azt jelenti, hogy érzelmileg jobban tudunk hatni a gyerekekre. Kisiskolás korban feltétlen, aztán ez kamaszkorban kicsit megváltozik, de akkor is nagyon kell nekik, hogy az ember mellettük legyen és támogassa őket. Felnőttkorban ennek már nincs akkora jelentősége, de azért van olyan hajdani versenyzőm, aki ma is felhív és elmondja, hogy vannak a gyerekei. Szóval azt hiszem, jól csináltam, hogy olyan sokat beszélgettem annak idején a versenyzőimmel."
2008-ban nyugdíjas lett, de 2010-ig dolgozott a klub kötelékében, miközben a kajakozást munkája alatt és nyugdíjazása után is megszállottan űzte. Masters magyar bajnoki címek sokaságát szerezte, utoljára 2021-ben állt rajthoz.
Emlékét örökre megőrizzük. Nyugodjon békében.
